"2

Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

3

Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

4

Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott."

Hémán tanítása azokat az élményeket gyűjtötte össze amiket az emberek élnek át amikor a földi életet elhagyják és nem Isten országába, hanem a pokolba kerülnek.
Több tanítás is van a Bibliában a pokolról ami ujj és ó szövetségben van, de ez a zsoltár kifejezetten kevés alkalommal van említve a keresztény tananyagban.
A zsidó kultúra sok képet alkalmaz egy egy folyamat vagy dolog megértésére és leírására, mert ezeket a képes beszédeket tudja az emberi elme a legjobban megragadni.
Jézus az Isten országát sokféle példával írja le, és nem fűz hozzá túl mély magyarázatokat. Egyébként is az egyszerű példázatokat használta amikor tömegeknek beszélt és ritkábban mondta el direktben a száraz tényeket.
Amikor a száraz tényekről tényszerűen beszélt, például a bűnökből való megtérésnél akkor összenéztek a tanítványok és azt mondták, hogy "-Kemény beszédek ezek. Kicsoda hallgathatja?" És aznap száz-húszan elhagyták őt.
Hémán tanítása nem képes beszéd, és ezt mai testen kívüli élmények átélőinek bizonyságaiból szeretném megmutatni.

"5

Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

6

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztottak a te kezedtől.

7

Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé."

      A saját élményemből:        "A szobám félhomályában feküdtem és néztem a plafont. .
 Hirtelen kívülről láttam magamat, fentről, alig egy méterről, ahogy az ágyon feküdtem. Jobban, világosabban kezdtem észlelni a környezetemet, mint egyébként, mintha az érzékszerveim kiélesedtek volna. Ez után láttam magam előtt a plafont, ami hirtelen elkezdett közeledni és én átemelkedtem rajta. Láttam az Érdi házakat, háztetőket, a házak között zöldellő fákat és nagyon magasra emelkedtem. Olyan világosan láttam mindent mintha dél lett volna, pedig a nap már nyugaton vöröslött. Ahogy felemelkedtem a táj fölé az égen egy ragyogó foltot láttam a felhők magasságában amihez nagyon hamar odaértem. Az egész valahogy olyannak tűnt előttem mintha már rég megszokott rutinnal történne, nem volt bennem csodálkozás. Egy szempillantás alatt átértem azon a ragyogáson és láttam, hogy a táj alattam teljesen megváltozott. A házak helyett sűrű erdőt láttam nagy fákkal amiknek széles leveleik voltak és egyáltalán nem hasonlított az európai erdőkre. Ez bizony az afrikai dzsungel volt. Olyan ívben kezdtem lefelé zuhanni ami folytatása volt annak az ívnek amivel a szobámból elindultam! Mintha valaki engem messzire hajított volna."



Jennifer Perez élményéből:
Néhány rágót vettem a számba, epreset, és megittam azt, amiről azt hittem, hogy Sprite. Ami ezek után történt, arról nincs tudomásom. Amikor újra látni kezdtem, éreztem, hogy a szellemem kilép a testemből. Már a kórházban voltam, és láttam az összes orvost és nővért magam körül. Amikor kilépett a szellemem, láttam a testemet az ágyon. Tudjátok, hogyan néztek ki akkor, ha nézitek magatok a tükörben, és láttok egy tükörképet. De én nem a visszatükröződésemet láttam, hanem a saját testem az ágyon. Amikor körülnéztem, két vörösbe öltözött ember jelent meg ott, „gyere az utadra”, mondták, és megragadtak, mindegyik egy-egy karomat. Elvittek egy helyre, és amikor felfedeztem, hol vagyok, láttam, hogy ez a mennyország.



Mary Baxter élményéből:
Megfordultam és Jézusra néztem. Telve volt erővel és dicsőséggel, és hatalmas békesség áradt belőle. Kézen fogott és így szólt: Szeretlek. Ne félj! - én veled vagyok! Ekkor elkezdtünk még magasabbra emelkedni az égbe és most már láthattam a Földet odalent. A Földből kiállva, többfelé szétszóródva tölcsérszerű képződményeket láttam, amelyek pörögve közelítettek egy középpont felé, majd ismét eltávolodtak. Magasan a Föld fölé tekeredtek, undorítóak óriásiak, mocskosak voltak, és állandó mozgásban lévő gégecsőre hasonlítottak. A Föld minden részéből jöttek fölfelé. Mik ezek? - kérdeztem az Úr Jézustól, amint éppen az egyikhez közeledtünk. Ezek a pokol kapui - válaszolta. Az egyiken keresztül fogunk alászállani a pokolba. Hirtelen az egyik tölcsér belsejében találtuk magunkat. Belülről olyan volt, mint egy alagút, amely spirálisan körbe-körbe forog föntről lefelé. Mély sötétség ereszkedett ránk, a sötétséggel együtt pedig oly szörnyű bűz áradt, hogy még a lélegzetem is elakadt tőle. Az alagút oldalán élő alakok voltak a falhoz rögzítve.



Bill Wise beszámolójából:
Először is talán mindenkiben az a kérdés merül fel egy ilyen dolog hallatára, hogy honnan vagyok olyan biztos abban, hogy ez nem csak egy rossz álom volt? Szeretnék egy dolgot kihangsúlyozni. Kívül kerültem a testemen!
Hogy ilyen dolog lehetséges egy bibliai példa bizonyítja, melyben Pál apostol írja le az ő átélését: (2Kor 12:2) "Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba"
Amikor visszatértem arról a szörnyű helyről, láttam saját testemet a földön feküdni. Biztos vagyok benne, hogy ez egy testen kívüli élmény volt, és Isten megrettentett engem ezen az élményen keresztül. (Jób 7:14) "Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem..."

"Elhagytuk a Poklot: Ahogy elhagytuk a Poklot, felfelé haladtunk tovább, de még mindig az alagútban voltunk. Nemsokára, már nem láttam ebből semmit, de mintha egy hatalmas forgószélben lettünk volna. Egyre mentünk fölfelé, hogy kijussunk belőle. Mikor a tetőre értünk, és ez nagyon magasan volt, csodálatos volt visszanézni a Földre..... "
"...Kalifornián jöttünk keresztül nagy gyorsasággal, és megérkeztünk a házunkhoz. Ahogy lenéztem, átláttam a háztetőn, és láttam magamat feküdni a földön. Nagyon megrázott engem, ahogy láttam a saját testemet a földön heverni.
Azt gondoltam:
- Az nem lehetek én, hiszen én itt vagyok! -
Tudod, mi nem látunk kettőt önmagunkból. De én láttam magamat ott feküdni, és gondoltam, hogy valójában az nem is én vagyok! Pál apostol úgy írja le, hogy mi csak egy sátorban lakunk.
2Kor 5:1 "Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a Mennyben....."

Hémán tanítása tehát több közös pontot is mutat ebben az eseményben.
Egyesek látják kívülről önmagukat. azután vagy maguktól mennek tovább az események, vagy szellemi lények beavatkozása történik.
Felemelkedés valameddig és utána süllyedés. Van aki egészen a mennyig elragadtatik, hogy kimondasson rá az ítélet, mint Jennifer élményében és utána vagy a pokolban köt ki, vagy bebocsájtása lesz a mennybe.
Ebben az állapotban nincs az embernek semmilyen hatása az eseményekre, vagyis csak egy erőtlen és befolyásmentes szereplővé válik az ember.
Nem tehet az események ellen senki semmit.
A Menny és a pokol erőinek az érvényes hatalma alatt az történik meg minden emberel aki kilép a testéből, ai az élete felett éppen érvényes hatalom akarata.
Sokaknak az élmény az örvény is aminek a földi fizikai tulajdonságai közé tartozik, hogy erős lefelé húzó erővel rendelkezik.
Akik nagyobb örvénybe keveredtek sebes folyású folyókban azok érezték már az erejét. Nehéz belőle kikerülni és minél nagyobb az örvény annál erősebb is. A levegőben mozgó légtömegeknél is a kialakuló tornádó tölcsérek is általában hideg levegő leáramlását hozza magával.
Ezek kétféle légtömeg találkozási pontjánál valósulnak meg.
Lehet, hogy a szellemi valóságban a föld felszínén a gonosz és a jó állandó súrlódása okoz ilyen mozgásokat?
Az élet és a halál találkozása?
Lehet.
Ami ezután jön az sok élményben fellelhető.
Az alagút élmény. Magában az örvényekben már átéli az ember ezt az élményt, és amikor a föld alá kerül akkor is.
Ezt szinte mindenki az alagút szóval írja le, ahol mély, szinte tapintható a sötétség.

"8

A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

9

Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

10

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet."

Bill élményéből:
"A félelem, ami rám telepedett, iszonyatos volt! Ha láttál már rémfilmet, ahol a félelem nekiugrik a torkodnak és teljesen elborít, sokszorozd meg azt ezerszeresen, és ott ez az érzés tart fogva egész idő alatt!
Nekem van fogalmam a félelemről! Még nagyon fiatal voltam, amikor Floridában jártam szörfözni. Egy alkalommal egy cáparaj bekerített engem. Egy három és félméteres tigriscápa kettéharapta a szörfdeszkámat, majd meg-ragadott a lábamnál fogva és lehúzott a mélybe. A lábam az óriási cápa szájában volt. (Akkor nem voltam keresztyén, ez még előtte történt, mielőtt meg lettem volna mentve Jézus által.) De a cápa hirtelen elengedett.
Tudtam, hogy Isten nyitotta ki a cápa száját, de abban a pár percben a félelem rettenetes volt. Ha valaki látta a JAWS (Cápák) című filmet, az a félelem SEMMI sem volt ahhoz képest, amit én átéltem. Egy másik fiúnak, aki nem messze volt tőlem, a cápa letépte a lábát. A többiek kihúzták őt a partra, és vérrel volt teljesen elborítva. A fiú csak üvöltött, és nem volt lába!
Én tudom mi a félelem, de ez a félelem semmi nem volt ahhoz képest, amit a Pokolban éreztem! Az nem hasonlítható semmihez!"


A saját élményemből:

"Végig gondoltam az életemet, bár én ismertem akkor már istent de ő úgy döntött megmutatja a pokol bejáratát és megengedi ezt az élményt, hogy tudjam mitől menekül meg az aki elfogadja Jézust megváltójaként és inkább az Isten akaratát hajtja végre mint a magáét. Jézus mondta : Aki elveszíti az életét énérettem az megtalálja...

Ahogy abban a pánikban sikítottam, ott a csatornában a sötétben, egyszer csak megálltam és elindultam visszafelé."


Jennifer élményéből:
"Megpróbáltam befogni a fülem, mert a hangja annyira idegtépő volt, de még azután is hallottam. A hallásom sokkal érzékenyebbé vált. Ránéztem egy másik démonra, ez a démon, undorító volt. A másik kettő is visszataszítónak látszott, de ez volt a legfertelmesebb. Több különböző állathoz tudnám csak hasonlítani, azonban képtelen vagyok leírni szavakkal. Ez járkált körbe-körbe, és rettegésben tartotta az embereket, és az emberek valóban gyötrődtek a félelemtől és a rettegéstől."




Lupe élményéből:
"Aztán megszámlálhatatlan lélek hangját hallottam. Szüntelenül kiáltoztak, sírtak és jajgattak ők. Ez olyannyira megrémített, hogy az Úrhoz fordultam és kérdeztem Őt: Uram!

Hova viszel engem? Uram! Irgalmazz nekem! Kérlek, irgalmazz nekem! Erre csak azt mondta

az Úr: Szükséges, hogy mindezt lásd, azért, hogy mindenkinek el tudd mondani! Ebben a szarv alakú alagútban tovább haladtunk lefelé, míg egy helyre érkeztünk, ahol teljesen sötét volt. Egyszer csak milliószor milliónyi lángot láttam - mintha egy sűrű függöny vétetett volna

el a szemeim elől. És rosszabb, mint az - hallottam a gyötrelmes kiáltozásokat, de nem láttam senkit. Nagyon féltem. Újra mondtam az Úrnak: Uram! Kérlek, irgalmazz! Kérlek irgalmazz nekem! Kérlek, ne vígy erre a helyre! Kérlek, bocsáss meg! Ebben az időpontban már nem csak a pokol szemlélőjének éreztem magam, hanem úgy éreztem, hogy az ítélet napja jött el számomra. Rémülettel telve, remegve álltam az Úr előtt, mert tényleg úgy találtam, hogy az életem vége jött el."

Mary Baxter élményéből:
"Jézus mondta: Hamarosan belépünk a pokol bal lábába. Nagy fájdalmat, szívszaggató bánatot és leírhatatlan borzalmakat fogsz látni. Maradj szorosan mellettem, és én erőt adok neked és megvédelek, míg végig megyünk a poklon. Amit látni fogsz, az figyelmeztetés - mondta. A könyv amit írni fogsz, sok lelket fog megmenteni a pokoltól. Amit látsz az valóság. Ne félj, mert én veled vagyok! "



Akire tehát Isten haragja nehezedik a bűn miatt, az a pokolban koncentráltan jelen levő Isten illetve ember gyűlölet miatt olyan rettegést él át ami nem hasonlítható egyetlen a földön átélt érzelmekhez sem.
A rettegés Isten haragjának és ítéletének végrehajtói matt van. Ezek a hóhérok kínozzák folyamatosan az embert a pokolban.
Minden itt felsorolt élmény átélője egybevágóan állítja, hogy szüntelen a kínoztatás a pokolban és ezáltal a szenvedésektől való rettegés is nagyobb, mint amit itt a földön tudatosítani tudunk magunkban.
Mindezekhez hasonlítva a fogorvosi székben átélt kínok apróságok csupán és  a tőle való félelem nagyobb mint az indokolt lenne.

"10

Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

11

Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

12

Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

13

Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén?

14

De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

15

Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?

16

Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

17

Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

18

Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

19

Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség."

Jennifer élményéből:
"Amikor kezdtem körülnézni, démonoktól gyötört embereket láttam. Egy nőt láttam, aki ott szenvedett, egy démon kínozta. Levágta a fejét és a hosszú lándzsájával mindenhol átszúrta. Egyáltalán nem törődött vele, hogy ez milyen fájdalmat okozott neki. A szemébe, a testébe, a lábába, a kezébe, egyáltalán nem törődött vele. Aztán visszaillesztette a fejét a testére, és csak szúrta és szúrta. A nő gyötrelmes sikolyokkal sírt. Akkor egy másik démont láttam, amelyik egy 21-23 év körüli embert kínzott. Ennek az embernek egy lánc volt a nyaka körül, és egy tűzverem előtt állt. Ez a démon mindenhol átdöfte őt a hosszú dárdájával, a szemét, mindenhol. Aztán a hajánál fogva és a lánccal megragadta és bedobta a tűzverembe, majd kivette onnan, és újra és újra átdöfte. Ez megállás nélkül folytatódott, és minden alkalommal, amikor a tűzverembe vetette, képtelen voltam elviselni az üvöltését, de aztán a démon kihúzta onnan, és ő gyötrődve üvöltött. Megpróbáltam befogni a fülem, mert a hangja annyira idegtépő volt, de még azután is hallottam. A hallásom sokkal érzékenyebbé vált."


Bill beszámolójából:
"A legrosszabb dolog a Pokolban az összes kínzások mellett, hogy megértettem azt, hogy az emberek élete megy tovább itt a Földön, és fogalmuk sincs arról, hogy létezik egy ilyen világ a föld alatt! Nem is gondolják, hogy egy valóságos világ van alattuk itt lent, és emberek billiói szenvednek, könyörögnek, hogy egy kis esélyük lehessen kijutni innen. De ők már soha többé nem kaphatnak lehetőséget arra! Majd beleőrülnek abba a tudatba, hogy életük során lett volna lehetőségük megtérni, és elfogadni Jézust, de ők visszautasították Őt, és ezért örökre itt ragadtak. Semmi esélyük a szabadulásra. Megértettem, hogy ez egy szörnyű örökkévalóság. Most már tudom, hogy mi az örökkévalóság! Itt a földön mi nem értjük ezt teljesen, de ott lent én megértettem. Tudtam, hogy ott kellene lennem örökké, és nem lenne szabadulás. A feleségemre gondoltam, aki soha többé nem lehet már az enyém! Mindig mondtam neki, ha bármi szörnyűség választana is el minket egymástól, földrengés vagy más katasztrófa, én utána mennék, megkeresném, visszahoznám, de innen, soha nem tudnám őt visszahozni! Soha többé nem láthatnám őt! Sejtelme sem lenne arról, hogy én hol vagyok, és soha nem beszélhetnénk egymással.
Meg kell hogy értsd, hogy te soha többé nem jöhetsz ki onnan! A Földön még van remény! Még a koncentrációs táborokban is volt remény valahogy kijutni, ha másként nem, a halálon át, de mi emberek itt a földön még soha nem tapasztaltunk ilyen reményvesztettséget, mint ami a Pokolban van!
Ézsaiás 38:18 Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
Ott lent nincs semmi remény! "

Más ige is megerősíti, hogy a pokolban nincs értelme az ember létezésének, csak egy végtelen isten nélkül való szenvedés az egész ahol nincs tervezés, értelem, vagy remény.
Nincs holnap, és a szeretteink és barátaink nélkül kell folytatni a gyötrelmek sorozatát, sohasem gyógyuló sebek és fájdalmak közepette.
Nincs értelme várni az Istenhez való megtérésre. Most van az az alkalmas idő, ami a megtérésre rendeltetett. most dönts Jézus Krisztus mellett.
A halál után már késő lenne a megtérést forszírozni.
Nem mindenkire érvényes a megváltás műve.
Az angyalok nem kaptak ebből, az állatokról sem gondoskodott Isten ilyen módon.
Ha szeretnéd akkor elküldöm neked is e-mailben a megtérő imát, hogy ne a gyehenna legyen az otthonod a földi életed után, hanem a menny.
Írj bátran a kcsaba35@gmail.com levélcímre.