Mary Kathryn Baxter: Amit a pokolról mindenkinek tudni kell Tartalom, kattints a címre: 1. A pokolba vezető út 1976 márciusában éppen otthon imádkoztam, amikor az Úr Jézus Krisztus/Jesua HaMasiach meglátogatott. Már napok óta imádkoztam a Szent Szellem által, amikor egyszercsak Isten valóságos jelenlétét éreztem. Az Ő ereje és dicsősége betöltötte a házat. Ragyogó fény világította meg a szobát ahol imádkoztam, és egy csodálatosan kedves érzés járt át. Fénysugarak hömpölyögtek, egymásba olvadtak, majd ismét szétváltak. Lenyűgöző látvány volt! És ekkor az Úr hangja kezdett szólni hozzám. Azt mondta: Jézus Krisztus/Jesua a Messiás vagyok, a te Urad, kijelentést akarok adni neked, hogy felkészítsd a szenteket az én visszatérésemre, és sokakat az igazság útjára vezess. A sötétség erői valóságosak, és az én ítéleteim igazak. Gyermekem, Szellemem által el foglak vinni a pokolba és sok olyan dolgot mutatok neked, amit szeretném ha megtudna a világ. Sokszor meg fogok jelenni neked, lelkedet ki fogom venni a testedből, és valóságosan elviszlek a pokolba. Azt akarom, hogy írj egy könyvet és beszámolj a látomásokról és mindarról, amit kijelentettem neked. Te és én együtt fogjuk végigjárni a poklot. Jegyezd fel ezeket a dolgokat, amik voltak, vannak és eljövendők. Az én beszédeim igazak, hűek és megbízhatóak. Vagyok aki vagyok, és rajtam kívül nincs senki más. Drága Uram! - kiáltottam. Mit akarsz, hogy cselekedjek? Egész valómmal Jézushoz akartam kiáltani, hogy elismerjem az Ő jelenlétét. Leginkább úgy írhatnám le ezt a helyzetet, hogy szeretet áradt rám. A legcsodálatosabb, legbékésebb, legörömtelibb, legerőteljesebb szeretet volt ez, amit valaha is éreztem. Isten dícsérete kezdett áradni belőlem. Hirtelen az egész életemet oda akartam adni Neki, hogy használhassa, hogy embereket mentsen meg bűneikből. A Szent Szellem által tudtam, hogy valóban Jézus/Jesua az, Isten/JHWH fia, aki velem van a szobában. Egyszerűen nem találok szavakat, hogy kifejezzem isteni jelenlétét. De tudom, hogy tudom: Az Úr volt az! Nos, gyermekem! - mondta Jézus/Jesua. Szellemem által elviszlek a pokolba, hogy feljegyezhesd annak valóságát, hogy az egész Föld megtudja, hogy a pokol valóság. Ezáltal az elveszettek a sötétségből Jézus Krisztus/Jesua a Messiás evangéliumának világosságára vezettetnek. Lelkem hirtelen kivétetett a testemből. Jézussal együtt elhagytuk a szobát és elindultunk az ég felé. Tudatában voltam mindannak, ami velem történik. Láttam a férjemet és a gyermekeinket, amint odalent alusznak. Olyan volt, mintha meghaltam volna és a testem ott maradt volna az ágyon, míg a szellemem a ház tetején keresztül távozott Jézussal együtt. Úgy tűnt, mintha az egész tető feltekeredett volna, és láttam, amint családom lent alszik az ágyban. Jézus érintését éreztem, amint így szólt: Ne félj! Biztonságban vannak. Ő ismerte gondolataimat. Megpróbálom a tőlem telhető legjobban, lépésről lépésre elmondani nektek, amit láttam és éreztem. Néhány dolgot nem értettem. Az Úr Jézus a legtöbb dolog jelentését elmagyarázta, de néhány dologról nem beszélt. Akkor tudtam, és most is tudom, hogy ezek a dolgok valóban megtörténtek és csak Isten mutathatta meg mindezt nekem. Dicsőség az Ő Szent nevének! Emberek! - higyjétek el, a pokol valóság! E könyv készítése idején sokszor elvitettem oda a Szent Szellem által. Nemsokára már magasan az égben jártunk. Megfordultam és Jézusra néztem. Telve volt erővel és dicsőséggel, és hatalmas békesség áradt belőle. Kézen fogott és így szólt: Szeretlek. Ne félj! - én veled vagyok! Ekkor elkezdtünk még magasabbra emelkedni az égbe és most már láthattam a Földet odalent. A Földből kiállva, többfelé szétszóródva tölcsérszerű képződményeket láttam, amelyek pörögve közelítettek egy középpont felé, majd ismét eltávolodtak. Magasan a Föld fölé tekeredtek, undorítóak óriásiak, mocskosak voltak, és állandó mozgában lévő gégecsőre hasonlítottak. A Föld minden részéből jöttek fölfelé. Mik ezek? - kérdeztem az Úr Jézustól, amint éppen az egyikhez közeledtünk. Ezek a pokol kapui - válaszolta. Az egyiken keresztül fogunk alászállani a pokolba. Hirtelen az egyik tölcsér belsejében találtuk magunkat. Belülről olyan volt, mint egy alagút, amely spirálisan körbe-körbe forog föntről lefelé. Mély sötétség ereszkedett ránk, a sötétséggel együtt pedig oly szörnyű bűz áradt, hogy még a lélegzetem is elakadt tőle. Az alagút oldalán élő alakok voltak a falhoz rögzítve. Ezek a sötétszürke alakok mozogtak és sikoltoztak, amint elhaladtunk mellettük. Jézusnak mondania sem kellett, ösztönösen tudtam, hogy gonosz lények voltak. Az alakok tudtak mozogni, de a falhoz voltak rögzítve. Bestiális bűzt árasztottak és velőtrázóan sikoltoztak felénk. Láthatalan gonosz erő jelenlétét éreztem az alagútban mozogni. Néha a sötétben sikerült kivennem egy-egy alakot. Legtöbbjüket mocskos, köd vette körül. Uram, mik ezek? - kérdeztem miközben szorosan markoltam Jézus kezét. Így válaszolt: Ezek olyan gonosz szellemek/démonok, amelyek készen állnak arra, hogy örömmel a Földön teremjenek, mihelyt a sátán parancsot ad rá. Ahogy lefelé haladtunk a csatornában a gonosz lények vihogtak és kiabáltak felénk. Próbáltak megérinteni bennünket, de Jézus/Jesua ereje visszatartotta őket. Az egész levegő mocskos és bűzös volt, és csupán Jézus jelenléte tartott vissza attól, hogy sikoltozzak a merő borzalomtól. Óh igen, minden érzékszervem működött - hallhattam, szagolhattam, láthattam, tapinthattam és még ízlelhettem is a gonosz jelenlétét ezen a helyen. Ha lehet ilyet mondani, érzékeim még inkább kifinomultak, a szag és mocsok miatt pedig a rosszullét kerülgetett. Sikoltozás töltötte meg a levegőt, amint az alagút aljához közeledtünk. Átható kiáltások érkeztek hozzánk az alagút mélyéből. Különböző hangok töltötték be a levegőt. Éreztem - félelem, halál és bűn vesz körül. Ez volt a legiszonyatosabb bűz, amit valaha is éreztem. Rothadó hús bűze volt, és úgy tűnt, minden irányból ez áramlik. A Földön soha nem éreztem ilyen gonosz erőt, és soha nem hallottam ilyen kétségbeesett kiáltásokat. Hamarosan rájöttem, hogy ezek a halottak kiáltásai, és a pokol tele van az ő jajgatásaikkal. Egy gonosz széllökést, majd enyhe szívó erőt éreztem előttük. Szürke árnyékokat rajzolva a falakra, villámláshoz vagy vakuhoz hasonló fények hatottak át a feketeségen. Épphogy csak ki tudtam venni egy előttem lévő alakot. Visszahőköltem a rémülettől, amikor felismertem, hogy egy nagy kígyó csúszik előttünk. Ahogy újra körbenéztem, mindenütt ocsmány kígyókat láttam tekergőzni. Jézus mondta: Hamarosan belépünk a pokol bal lábába. Nagy fájdalmat, szívszaggató bánatot és leírhatatlan borzalmakat fogsz látni. Maradj szorosan mellettem, és én erőt adok neked és megvédelek, míg végig megyünk a poklon. Amit látni fogsz, az figyelmeztetés - mondta. A könyv amit írni fogsz, sok lelket fog megmenteni a pokoltól. Amit látsz az valóság. Ne félj, mert én veled vagyok! Végre az alagút aljára értünk. Beléptünk a pokolba. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elmondjam mit láttam, és azt olyan sorrendben teszem, ahogy azt Istentől kaptam. Előttünk, amíg csak elláttam, repülő tárgyak csapongtak a levegőben. Nyöszörgő hangok és keserves kiáltások töltötték meg a levegőt. Magasan előttünk tompa fény világított. Elindultunk felé. Hamarosan elérkeztünk egy apró, sötét alagút bejáratához. Vannak dolgok, amiket nem tudok leírni; túlságosan szörnyűek voltak. A pokolban ízlelni lehet a félelmet és tudom, ha nem lett volna velem Jézus, akkor nem tértem volna vissza onnét. Amint e sorokat írom, van néhány olyan dolog amit láttam, de nem értek, de az Úr mindent tud és Ő segített, hogy a látottak döntő részét megértsem. Hadd figyelmeztesselek téged - ne menj oda! A pokol a kínzások, gyötrő fájdalmak és örök jajgatás helye. A lelked örökké élni fog. A lélek örökké él. A lelked az igazi éned, és vagy a Mennybe vagy pedig a pokolba fog kerülni. Nektek, akik úgy gondoljátok, hogy a pokol itt van a Földön - igazatok van - itt van! A pokol a Föld közepében van - ott kínoztatnak a lelkek éjjel és nappal. A pokolban nincsenek bulik/partik. Nincs szeretet. Nincs könyörület. Nincs nyugalom. Csupán minden képzeletet meghaladó fájdalom. Lap tetejére 2. A pokol bal lába Rettenetes szag töltötte be a levegőt. Jézus így szólt hozzám: A pokol bal lábában sok verem van. Ez az alagút a pokol más részei felé is elágazik, de először a bal lábban fogunk eltölteni egy kis időt. Ezekre a dolgokra, amiket itt látsz, mindig emlékezni fogsz. A világnak tudnia kell a pokol valóságáról. Sok bűnös, és még az én népemből is sokan nem hiszik, hogy a pokol valóság. Én kiválasztottalak, hogy kijelentsd nekik ezeket az igazságokat. Minden, amit a pokolról és más dolgokról fogok mutatni neked, valóság. Jézus/Jesua még a Napnál is ragyogóbb fény formájában mutatkozott előttem. A fény közepén emberi alakot láttam. Néha emberi alakban, máskor szellemi testben láttam Jézust/Jesuát. Ismét szólt: Gyermekem, amikor én szólok, az Atya szól. Az Atya és én egyek vagyunk. Ján. 14,9-11 Ne feledd - mindennél fontosabb, hogy szeressétek egymást, és hogy megbocsássatok egymásnak! Most jöjj, és kövess engem! Amint elindultunk, gonosz szellemek/démonok menekültek az Úr jelenlétéből. Istenem, óh Istenem! - kiáltottam. Mi jön ezután? Ahogy erről már korábban szóltam, a pokolban minden érzékszervem működött. A pokolban mindenkinek működnek az érzékszervei. Az enyémek ekkor teljes erővel működtek. Félelem vett körül, és mindenhonnan kimondhatatlan veszélyek leselkedtek. Minden egyes lépés félelmetesebb volt, mint az előző. Kicsiny, ablak méretű ajtókat láttam az alagút tetején, amint nagyon gyorsan nyíltak-csukódtak. Csontig ható sikolyok töltötték meg a levegőt, amint a démonok elszálltak mellettünk fölfelé, majd ki - a pokol kapuin keresztül. Hamarosan az alagút végére értünk. Reszkettem a minket körülvevő félelemtől és veszélyektől. Mennyire hálás voltam Jézus oltalmáért! Hálát adok Istennek az Ő mindenható erejéért, amivel oltalmaz minket még a pokol vermeiben is. De még e védelmező pajzs oltalmában is egyre arra gondoltam: Ne az én akaratom, Atyám, hanem a tiéd legyen meg! A testemre pillantottam. Most vettem észre először, hogy szellemi testben vagyok és testem földi önmagamat formázza. Kíváncsi voltam, mi jön ezután. Jézussal együtt az alagútból egy olyan ösvényre léptünk, amelynek mindkét oldalán hatalmas síkság terült el. Ameddig a szem ellátott, mindenütt tűzgödrök-vermek voltak. A tál formájú, 90 cm mélységű vermek átmérője kb. 120 cm lehetett. Jézus így szólt: Sok ilyen verem van a pokol bal lábában. Jöjj, megmutatok néhányat. Jézus mellett álltam az ösvényen és belenéztem az egyik verembe. Kénkő volt beágyazva a verem oldalába, mely vörös fénnyel izzott, mint a tüzes szén. A verem közepén egy elkárhozott lélek volt, aki meghalt és a pokolba került. A tűz a verem alján lobbant be, felfelé kúszott, mígnem teljesen tűzbe burkolta az elveszett lelket. A tűz egyszercsak kihúnyt, majd süvítő hang kíséretében visszacsapott a veremben gyötrődő lélekre. Odanéztem és láttam, hogy a veremben lévő elveszett lélek csontváz formába van zárva. Uram! - sikoltottam fel a látványtól. Nem tudod kiengedni őket? Micsoda borzalmas látvány volt! Arra gondoltam, hogy ez én is lehetnék. Így szóltam: Uram, milyen szomorú látni és tudni, hogy egy élő lélek van ott benn. Kiáltást hallottam az első verem közepéből. Egy csontváz formájában lévő lelket hallottam kiáltozni: Jézus, könyörülj rajtam! Óh, Uram! - mondtam. Női hang volt. Ránéztem és ki akartam húzni a lángokból. Látványa összetörte a szívemet. A nő csontváza Jézushoz beszélt. Rémülten hallgattam mit mond. Rothadó húsfoszlányok lógtak a csontjairól és amint égett, a húscafatok a verem aljára estek. Ahol valaha a szemei voltak, most csak üres lyukak tátongtak. Kopasz volt. A tűz a lábainál lobbant fel kis lángokban, majd egyre nőtt, amint felfelé haladt a testén. Úgy tűnt, mintha a nő állandóan égne, még akkor is, amikor a lángok parázzsá szelídültek. Kiáltások és kétségbe esett sikolyok törtek fel mélyen a bensejéből. Uram, Uram, ki akarok kerülni innét! Karjait nem szűnt meg Jézus felé nyújtogatni. Jézusra pillantottam. Hatalmas fájdalom tükrőzödött az arcán. Jézus így szólt: Gyermekem, azért vagy itt velem, hogy a világ megtudja, hogy a bűn eredménye halál, és hogy a pokol valóság. Ismét az asszonyra néztem. Kukacok másztak elő csontjai közül. A tűz nem ártott nekik. Jézus ezt mondta: Tudja és érzi ezeket a férgeket a bensejében. Istenem, könyörülj! - kiáltottam, amint a tűz tetőfokára hágott és a borzalmas lángok újból felcsaptak. Hatalmas kiáltás és mély sóhajtás rázta meg az asszony lélek-alakját. Elveszett volt. Nem volt kiút. Jézus, miért van ő itt? - kérdeztem a félelemtől suttogva. Jézus így szólt: Jöjj! Az ösvény amelyen haladtunk, a tűzzel égő vermek közt kanyargott ameddig csak elláttam. Minden irányból az élő holtak kiáltásait, nyögését és borzalmas sikolyokat hallottam. A pokolban egy percig sem volt csend. A levegőt teljesen betöltötte a halott, rothadó hús bőze. Odaértünk a következő veremhez. Ebben a veremben - amely ugyanakkora volt, mint az előző -, egy másik csontvázat láttam. Egy férfihang kiáltott a veremből: Uram, könyörülj rajtam! Csak amikor megszólaltak, tudtam megállapítani, hogy férfi-e vagy nő-e a lélek, aki előttem van. Egy óriási sóhaj tört ki a férfiből: Annyira sajnálom, Jézus. Bocsáss meg nekem. Vigyél ki innét. Évek óta itt vagyok e kínok közt. Könyörgök, engedj ki! Csontváz formája rázkódott a zokogástól, miközben könyörgött: Jézus, kérlek engedj ki! Jézusra néztem és láttam, hogy Ő is sír. Úr Jézus! - kiáltotta a férfi a tűzzel égő veremből. Hát nem szenvedtem eleget a bűneimért? Már negyven év telt el a halálom óta. Jézus így szólt: Meg van írva: 'Az igaz ember hitből él!' Hab. 2,4; Róm. 1,17 Minden gúnyolódónak és hitetlennek része a tűz tavában van. Jel. 21,8 Nem hittél az igazságban. Sokszor elküldtem hozzád az embereimet, hogy megmutassák neked az utat, de te nem hallgattál rájuk. Kinevetted őket és visszautasítottad az evangéliumot. Annak ellenére, hogy meghaltam érted a kereszten, kigúnyoltál és nem bántad meg a bűneidet. Atyám sok lehetőséget adott neked a megtérésre. Bárcsak hallgattál volna rá! Jézus sírt. Tudom, Uram, tudom! De most kész vagyok megtérni. Már késő. - mondta Jézus. Az ítélet elkészíttetett. A férfi így folytatta: Uram, a rokonaim közül vannak, akik szintén ide kerülnek, mert ők sem fogják megbánni a bűneiket. Kérlek, Uram engedd meg, hogy elmenjek és elmondjam nekik, hogy még a Földön meg kell térni a bűneikből. Nem, akarom, hogy ők is ide kerüljenek. Jézus így szólt: Vannak prédikátoraik, tanítóik, véneik - mindannyian az evangéliumot hirdetik. Ők majd elmondják nekik. A modern kommunikációs eszközök előnyeit is élvezhetik és sok más módon is hallhatnak rólam. Munkásokat küldtem hozzájuk, hogy higgyenek és üdvösségük legyen. Ha nem hisznek, amikor az evangéliumot hallják, akkor sem fogja meggyőzni őket, ha valaki feltámad a halottak közül. Luk. 16,27-31 Ekkor az ember dühbe gurult és elkezdett átkozódni. Gonosz, káromló szavak áradtak belőle. Borzadva figyeltem, amint halott, rothadó húsa a fellobbanó lángok martalékává válik. Az ember halott burkán belül láttam a lelkét. Piskosszürke ködre hasonlított, ami betöltötte a csontváz belsejét. Jézushoz fordultam és felkiáltottam:Uram, milyen borzasztó! Jézus így szólt: A pokol valóságos - az ítélet is valóságos. Annyira szeretem őket, gyermekem. És ez még csak a kezdete azon szörnyű dolgoknak, amiket mutatni fogok neked. Még sok minden áll előttünk. Mondd el a világnak értem, hogy a pokol valóság, hogy az embereknek - férfiaknak és nőknek - meg kell térni bűneikből. Jöjj, kövess engem. Tovább kell mennünk. A következő veremben egy nagyon pici asszony volt, körülbelül nyolcvan évesnek látszott. Nem tudom megmondani, hogyan állapítottam meg a korát, egyszerűen csak tudtam. Az állandó tűz leégette a bőrt a csontjáról, csak a csupasz csontok maradtak, s bensejében a piszkos, ködszerű lélek. Néztem, hogyan emészti a tűz. Nemsokára már csak a csontok maradtak és a bensejében tekergőző férgek, amelyeken nem fogott a tűz. Uram, milyen szörnyű! - kiáltottam. Nem tudom, képes vagyok-e továbbmenni, mert ez a borzalom minden képzeletet felülmúl. Ameddig elláttam, a vermekben mindenütt lelkek égtek. Gyermekem, ez az oka, hogy itt vagy. - felelte Jézus. Meg kell ismerned az igazságot a pokolról és be kell számolnod róla az embereknek. A Menny valóság, a pokol is valóság! Jöjj, tovább kell mennünk. Visszatekintettem az asszonyra. Olyan fájdalmasak voltak kiáltásai! Amint figyeltem, csontos kezeit összetette, mintha imádkozna. Kitört belőlem a sírás. Szellemi testben voltam, és sírtam. Tudtam, hogy a pokolban az emberek érzik ezeket a dolgokat is. Jézus ismerte a gondolataimat. Igen, gyermekem - mondta - érzik. Amikor az emberek ide kerülnek, ugyanúgy vannak érzéseik és gondolataik, mint amikor még a Földön voltak. Emlékeznek családjukra, a barátaikra és minden olyan alkalomra, amikor lehetőségük lett volna megtérni, de mégsem tették meg. Az emlékeik mindig velük maradnak. Bárcsak hittek volna az evangéliumnak és megtértek volna, mielőtt még túl késő volt! Újra rápillantottam az idős asszonyra és most fedeztem fel, hogy csak egy lába van és úgy tűnt, mintha lyukakat fúrtak volna a csípőcsontjába. Mik ezek, Jézus? - kérdeztem. Így szólt: Gyermekem, amikor ez az asszony még a Földön volt, rákos volt és nagy fájdalom gyötörte. Megműtötték, hogy megmentsék az életét. Sok éven át keserű öregasszonyként feküdt. Népem közül sokan felkeresték, hogy imádkozzanak érte, és elmondják neki, hogy én meg tudom gyógyítani. Ő azonban ezt mondta: 'Isten tette ezt velem', és nem bánta meg a bűneit, és nem hitt az evangéliumban. Pedig valamikor ismert engem, de idővel meggyűlölt. Azt mondta, hogy nincs szüksége Istenre, és nem akarja, hogy meggyógyítsam őt. Én mégis oltalmamba vettem, még mindig segíteni akartam rajta, meg akartam gyógyítani és áldani. Ézs. 42,3. Ő azonban hátat fordított nekem és megátkozott. Azt mondta, nem akar engem. Szellemem próbálta meggyőzni őt, de ő nem hallgatott rá. Végül meghalt és ide került. Az idős asszony Jézushoz kiáltott: Úr Jézus, kérlek, bocsáss meg nekem most. Sajnálom, hogy nem tértem meg, amíg még a Földön voltam. Zokogva kiáltott Jézushoz: Bárcsak megbántam volna a bűneimet, mielőtt még túl késő lett volna! Uram, szabadíts ki innét! Téged foglak szolgálni. Engedelmes leszek. Hát nem szenvedtem már eleget? Miért is vártam addig, amíg Szellemed már nem küzdött velem? --Ef. 4,30 Jézus így szól hozzá: Egyik alkalom jött a másik után, hogy megtérhess, és szolgálhass engem. Jézus arca szomorúságot tükrözött, amint továbbmentünk. A síró asszonyt figyelve megkérdeztem: Uram, mi következik? Körös-körül félelmet éreztem. Szomorúság, jajkiáltás és a halál légköre vett körül minket. Jézussal együtt szomorúan mentünk a következő veremhez. Csak az Ő ereje által tudtam továbbmenni. Még sokáig hallottam az idős asszony bűnbánó sírását és bocsánatért esedező könyörgését. Bárcsak tehetnék valamit, amivel segíthetnék rajta - gondoltam. Bűnösök, kérlek, ne várjatok addig, amíg Isten Szelleme már nem küzd tovább veletek! A következő veremben egy asszony térdelt, mintha keresett volna valamit. Az ő csontvázszerű formája is teli volt lyukakkal. Kilátszottak a csontjai, tépett ruhája lángokban állt. Kopasz volt, szeme és orra helyén pedig üregek tátongtak. Aprócska tűz égett a lába körül, ahogy térdelt, és a kénköves verem falát kaparta. Kezeit is tűz égette, s halott hús foszlott róla, miközben ásott. Teste rázkódott a zokogástól. Uram, ó Uram! - kiáltotta. Ki akarok jutni innét! Miközben néztük, lábával végre elérte a verem tetejét. Már azt hittem, sikerül kijutnia, amikor egy hatalmas démon rohant hozzá. A démonnak kétoldalt lelógó nagy szárnyai voltak. Színe barnásfekete, s egész testét szőr borította. Szemei mélyen ültek, méretét tekintve hatalmas barnamedvéhez hasonlítanám. A démon odarohant a nőhöz és durván visszalökte a tüzes verembe. Iszonyodva figyeltem, ahogy visszaesett. Nagyon sajnáltam őt. Legszívesebben karjaimba vettem volna, hogy Istent kérjem, gyógyítsa meg és vigye ki innét. Jézus most is tudta mire gondolok és így szólt: Gyermekem, az ítélet elkészíttetett. Isten szólt. Amikor még gyermek volt, hívtam és hívtam, hogy térjen meg, és szolgáljon engem. Amikor 16 éves volt elmentem hozzá és ezt mondtam: 'Szeretlek. Add nekem az életedet, és jöjj, kövess engem, mert különleges céllal hívtalak el.' Egész életében hívtam őt, de ő nem hallgatott rám. Azt mondta: 'Egyszer majd szolgálni foglak. Most nincs rá időm. Nincs időm, nincs időm, megvan a saját életem. Nincs időm, nincs időm, hogy szolgáljalak Jézus. Majd holnap.' A holnap azonban soha nem érkezett el, mert túl sokáig várt. A nő most Jézushoz kiáltott: A lelkem valóban gyötrődik. Nincs kiút. Tudom, hogy a világot akartam helyetted, Uram. Gazdagságot, hírnevet és sikert akartam, és meg is kaptam. Megvehettem mindent, amit csak kívántam; a magam ura voltam. Én voltam az egyik legcsinosabb, legjobban öltözött nő akkoriban. Gazdag voltam, híres és sikeres, de rájöttem, hogy ezeket nem vihetem magammal a halálba. Ó, Uram, a pokol szörnyű hely. Nincs egy perc nyugalmam sem éjjel, sem nappal. Szüntelen fájdalom és kín gyötör. Segíts, Uram! - kiáltotta. A nő sóvárogva Jézusra nézett és így szólt: Drága Uram, bárcsak hallgattam volna rád! Örökké bánni fogom, hogy nem tettem. Úgy terveztem, egyszer majd szolgálni foglak téged, majd amikor kész leszek. Azt gondoltam, Te mindig ott leszel nekem. Mekkorát tévedtem! Szépségem miatt én voltam az egyik legkeresettebb nő abban az időben, amikor éltem. Tudtam, hogy Isten bűnbánatra hív. Egész életemben a szeretet kötelékével vont engem. Én pedig azt hittem, hogy Istent ugyanúgy használhatom, mint bárki mást. Mert Ő mindig ott lesz. Igen, használtam Istent! Ő oly nagyon próbált rávenni arra, hogy szolgáljam Őt, miközben én egész idő alatt azt hittem, hogy nincs rá szükségem. Milyen nagyot is tévedtem! Mert a sátán kezdett el használni, én pedig egyre inkább a sátánt szolgálni. Végül már jobban szerettem őt, mint Istent. Szerettem a bűnt és nem fordultam Istenhez. A sátán használta a szépségemet és a pénzemet és minden gondolatom azon járt, milyen nagy hatalmat ad ő nekem. Isten még ekkor is állandóan vonzott. De én úgy gondoltam, hogy ott van még a holnap vagy az utána következő nap. Egy nap aztán, miközben kocsikáztam, a sofőr nekirohant egy ház falának és én szörnyethaltam. Uram, kérlek, engedj ki innét! Amint e szavakat mondta, csontos kezeit Jézus felé nyújtotta, miközben a tűz nem szűnt meg égetni őt. Jézus így szólt: Az ítélet elkészíttetett. A következő verem felé haladva könnyek gördültek le Jézus arcán. A pokol rémségeit látva nekem is sírt a bensőm. Drága Uram! - kiáltottam. Annyira valóságos itt a gyötrelem. Amikor egy lélek idekerül, nincs számára se remény, se élet, se szeretet. Túlságosan is valóságos a pokol. Nincs kiút - gondoltam. Örökké e lángok közt kell égnie. Az idő egyre fogy - mondta Jézus. Holnap majd visszajövünk. Barátom, ha még bűnben élsz, kérlek, térj meg! Ha már újjászülettél, és hátat fordítottál Istennek, térj meg, és fordulj vissza hozzá - most! Élj igaz módon, és állj ki az igazság mellett! Ébredj fel, mielőtt túl késő lenne, és akkor Istennel töltheted az örökkévalóságot a Mennyben! Jézus ismét megszólalt: A pokolnak teste van, olyan, mint egy emberi alak, és a Föld közepében a hátán fekszik. A pokol alakja emberi testhez hasonló - hatalmas, és a kínok rengeteg formáját rejti magában. Ne felejtsd el, elmondani az embereknek, hogy a pokol valóságos. Elkárhozott lelkek milliói vannak itt, és minden egyes nap csak még többen jönnek. Az ítélet napján a halál és a pokol a tűz tavába vettetnek; ez lesz a második halál. Jel. 20,11-15 Lap tetejére 3. A pokol jobb lába Mióta előző éjjel a pokolban jártam, se aludni, se enni nem tudtam. Minden nap újra átéltem a pokol kínjait. Amint behunytam a szemem, máris a poklot láttam. A fülemet nem tudtam bezárni az elkárhozottak kiáltásai elől. Mintha a televízióban látnám, újra és újra átéltem mindazt, amit a pokolban megtapasztaltam. Minden éjjel a pokolban jártam, nappal pedig azzal küszködtem, hogy megfelelő szavakat találjak, hogy ezt a szörnyűséget a világ elé tárjam. Jézus ismét megjelent nekem és így szólt: Ma a pokol jobb lábába megyünk. Ne félj, gyermekem, mert én szeretlek, és veled leszek. Az Úr arca szomorú volt, tekintete mély szeretetről és gyengédségről árulkodott. Bár a pokol lakói mindörökre elkárhoztak, tudtam, hogy Jézus még mindig szereti, és szeretni is fogja őket mindörökké. Gyermekem! - mondta. Isten, a mi Atyánk mindannyiunknak szabad akaratot adott, hogy eldönthessük, Őt szolgáljuk vagy a sátánt. Tudod, Isten a poklot nem az Ő népe számára készítette. A sátán sokakat megcsal, hogy őt kövessék, a pokol azonban a sátánnak és az ő angyalainak/démonainak készíttetett. Nem az én vágyam és nem az én Atyám vágya, hogy bárki is elpusztuljon. A részvét könnyei csordultak le Jézus arcán. Ismét megszólalt: Ne feledd el szavaimat az elkövetkezendő napokban, miközben megmutatom neked a poklot: 'Nekem adatott minden hatalom Mennyen és Földön.' Mt. 28,18 Néha úgy fog tűnni, mintha elhagytalak volna, de nem így van. Ugyanígy, néha láthatóak leszünk a gonosz erők és elkárhozott lelkek számára, míg máskor nem. Bárhová is megyünk, legyen békességed és ne félj követni engem. Együtt mentünk tovább. Szorosan Jézus mögött mentem és sírtam. Ekkor már napok óta sírtam és nem tudtam megszabadulni a pokol jelenlététől: mindig előttem lebegett. Leginkább belül sírtam. Szellemem nagyon szomorú volt. Megérkeztünk pokol jobb lábába. Előretekintve láttam, hogy egy száraz és kiégett ösvényen vagyunk. A koszos levegő sikolyoktól visszhangzott, s mindenütt a halál bűze terjengett. A szag időnként olyan undorító lett, hogy felfordult tőle a gyomrom. Körös-körül sötétség volt, csak Jézus, valamint a láthatárt teljesen betöltő tüzes vermek árasztottak világosságot. Hirtelen különféle démonok suhantak el mellettünk. Gonosz alakok morogtak ránk, amint elsuhantak mellettünk. Mindenféle méretű és alakú gonosz szellemek beszélgettek egymással. Elöttünk éppen egy nagyobb démon osztogatott parancsokat a kisebbeknek. Megálltunk, és Jézus így szólt: Létezik a gonosz erőknek egy láthatatlan serege is, amit most nem látunk - ide tartoznak például a betegség démonai is. Menjetek! - mondta az óriási démon a kisebbeknek. Sok gonosz dolgot cselekedjetek! Romboljatok le otthonokat és tegyetek tönkre családokat! Csaljátok meg a gyenge keresztényeket és vezessetek félre közülük annyit, amennyit csak tudtok! Amikor visszatértek, megkapjátok érte méltó jutalmatokat. Ne feledjétek, hogy különösen vigyáznotok kell azokkal, akik őszintén elfogadták Jézust Megváltójuknak. Nekik hatalmuk van kiűzni benneteket. Menjetek most el széles e világra; már sok szolgám van odafönt és még mindig vannak, akiket elküldhetek. Jól véssétek eszetekbe, hogy a - sötétség fejedelmének és a levegőbeli hatalmasságoknak szolgái vagyunk! -- Ef. 6,12 Ekkor a gonosz lények elkezdtek kirepülni a pokolból. A pokol jobb lábának tetején lévő ajtók nagyon gyorsan nyíltak és csukódtak, hogy kimehessenek. Néhányan közülük azon az alagúton keresztül távoztak, ahonnan mi is jöttünk. Most megpróbálom leírni e gonosz lények külsejét. Az, amelyik beszélt, hatalmas termetű volt, körülbelül akkora, mint egy kifejlett grizlimedve, a színe barna, feje denevéréhez hasomló, szemei mélyen ültek szőrös pofájában. Szőrös karjai az oldala mellett lógtak, szőrös pofájából agyarak villogtak elő. Egy másik kisebb majom méretű volt, hosszú karokkal, és egész testét szőr borította. Apró pofája és hegyes orra volt. Szemet nem láttam rajta. Volt egy nagy fejű, lapátfülű és hosszú farkú is, meg olyan is, amelyiknek sima bőre volt, és akkora volt mint egy ló. E gonosz lények és démonok látványától, valamint a belőlük áradó szörnyű szagtól felfordult a gyomrom. Bárhova is néztem, mindenhol démonokat láttam. Ahogy az Úrtól megtudtam, a legnagyobb démonoknak egyenesen a sátán parancsolt. Jézussal együtt az ösvényhez haladva elérkeztünk egy újabb veremhez. Mindenhonnét fájdalomkiáltások és felejthetelenül siralmas hangok hallatszottak. Uram, mi jöhet még? - gondoltam. Közvetlen közel haladtunk el néhány démon mellett, de úgy tűnt, nem vettek észre minket. Ekkor megálltunk egy tűzzel és kénkővel égő verem mellett. Ebben a veremben egy termetes férfi volt. Hallottam, hogy az evangéliumot prédikálja. Döbbenten, kérdően néztem néztem Jézusra, hiszen Ő minden gondolatomat ismerte. Így szólt: Míg a Földön élt, ez az ember az evangéliumot prédikálta. Egykor az igazságot szólta, s engem szolgált. Csodálkoztam, mit keres ez az ember a pokolban. Körülbelül 180 cm magas volt, csontváza sírkőhöz hasonló, piszkosszürke színű volt. Néhány ruhafoszlány még mindig rajta lógott. Csodálkoztam, hogy miért kímélték meg a lángok a tépett, rongyos ruhadarabokat. A férfi csontvázán égő húscafatok lógtak, s úgy tűnt, mintha koponyája is lángolna. Szörnyűséges bűzt árasztott. Figyeltem, amint a férfi kinyújtja a kezét, mintha könyvet tartana, s igéket kezd olvasni a láthatatlan könyvből. Újra eszembe jutott, amit Jézus mondott: A pokolban minden érzékszerv működik, méghozzá sokkal erősebben. A férfi egyik igét olvasta a másik után, és én mindegyiket helyénvalónak találtam. Jézus hatalmas szeretettel a hangjában szólt a férfihoz: Nyugodj meg; légy csendben! A férfi azonnal elhallgatott és lassan Jézus felé fordult. A csontváz belsejében láttam a férfi lelkét. Ezt mondta az Úrnak: Uram, az igazságot fogom prédikálni mindenkinek. Uram, most már kész vagyok elmenni és beszélni másoknak erről a helyről. Tudom, hogy míg a Földön éltem, nem hittem a pokol létezésében és azt sem hittem, hogy Te újra eljössz. Azt prédikáltam amit hallani akartak; elferdítettem az igazságot, hogy kedvében járjak a gyülekezetemnek. Tudom, hogy nem szerettem azokat, akik másfélék voltak, vagy más bőrszínük volt, és sokakat eltérítettem a Te utadról. Én magam állítottam fel szabályokat a Mennyről és arról, mi a jó és mi a rossz. Tudom, hogy sokakat félrevezettem, és miattam sokan megbotránkoztak a Te Szent Igédben, ezenkívül pénzt vettem el a szegényektől. De, Uram, engedj ki innét, és engedelmes leszek. Többé nem veszek el pénzt a gyülekezettől. Már mindent megbántam. Mindenféle külsejű és bőrszínhez tartozó embert szeretni fogok. Jézus így szólt: Nemcsak, hogy elferdítetted, és hamis színben tüntetted fel Isten Szent Igéjét, hanem azt hazudtad, hogy nem ismered az igazságot. Az élet gyönyörei fontosabbak voltak számodra az igazságnál. Én magam látogattalak meg, hogy megpróbáljalak visszafordítani, de nem hallgattál rám. A saját utadat jártad, és a gonosz volt a te urad. Ismerted az igazságot, de nem bántad meg gonosz útjaidat, és nem fordultál vissza hozzám. Mindig ott voltam. Vártam rád. Azt akartam, hogy megtérj, de nem tetted. Most pedig eljött az ítélet. Sajnálat tükröződött Jézus arcán. Tisztában voltam vele, hogy ha ez az ember hallgatott volna a Megváltó hívására, most nem lenne itt. Emberek, kérlek, ti hallgassatok Rá! Jézus ismét az elbukott emberhez szólt: Az igazságot kellett volna szólnod, és sokakat az igazság útjára kellett volna vezetned Isten Igéjével, ami azt mondja, hogy minden hitetlennek része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Jel. 21,8 Ismerted a kereszt útját. Ismerted az igazságosság útját. Tudtad, hogyan kell szólni az igazságot. A sátán azonban hazugsággal töltötte meg a szívedet és a bűn útjára adtad magad. Őszintén meg kellett volna térned, nemcsak úgy félig-meddig! Az Én Igém Igazság. Az Én Igém nem hazudik. Most pedig már késő, túl késő. A férfi erre elkezdte öklét rázni Jézus felé és káromolta Őt. Jézussal együtt szomorúan indultunk a következő verem felé. A bukott prédikátor még mindig dühösen átkozta Jézust. Ahogyan elhaladtunk a tűzzel égő vermek mellett, az elveszett lelkek Jézus felé nyújtották kezeiket, és könyörögve esedeztek kegyelemért. Csontos kezük és karjuk szürkésfekete volt a lángoktól - nem volt bennük sem élő hús, sem vér, sem szervek, csak halál és pusztulás. Bensőmben sírtam és kiáltottam: Ó, emberek, térjetek meg! Ha nem teszitek, ide kerültök. Álljatok meg, mielőtt még túl késő lenne! Megálltunk egy verem mellett. Annyira sajnáltam mindannyiukat, és olyan szomorú voltam. Egészen elgyengültem. Alig tudtam megállni a lábamon. Rázkódtam a zokogástól. Jézus, annyira fáj a bensőm. - mondtam. A veremből egy női hang szólt Jézushoz. A nő a lángok között állt, melyek egész testét elfedték. Csontjain kukacok tekeregtek, és élettelen húscafatok lógtak. Amint a lángok fellobbantak körülötte, Jézus felé nyújtotta a kezét és így kiáltott: Szabadíts ki innét. Most már neked adom a szívem, Jézus. Beszélni fogok az embereknek arról, hogy Te megbocsátod a bűnöket. Tanúskodni fogok rólad. Könyörgök, kérlek, engedj ki innét! Jézus így szólt: Az én Igém Igazság, abban pedig az áll, hogy mindenkinek meg kell térnie, el kell fordulnia bűneitől és be kell hívnia engem a szívébe, ha nem akar idekerülni. Az én véremben van a bűnbocsánat. Hűséges és igaz vagyok, és megbocsátok mindazoknak, akik hozzám jönnek. Nem küldök el senkit, aki hozzám jön. Ján. 17,17; ApCs.17,30; 1.Ján. 1,7b; Ján. 6,37 Jézus megfordult, az asszonyra nézett, és így szólt: Ha hallgattál volna rám, és bűneidet megbánva hozzám jöttél volna, megbocsátottam volna neked. Uram, nincs innét kiút? - kérdezte az asszony. Jézus nagyon gyengéden válaszolt: Asszony! - mondta, sok lehetőséget kaptál a megtérésre, de megkeményítetted a szívedet és nem tértél meg. Tudtad azt is, hogy az Én Igém azt mondja, hogy minden paráznának helye a tűznek tavában lesz. Jel. 21,8 Jézus most hozzám fordult és így szólt: Ennek az asszonynak sok férfival volt bűnös kapcsolata és sok család ment tönkre miatta. Mégis, mindennek ellenére szerettem őt. Nem kárhoztatással, hanem a megváltás ajándékával jöttem hozzá. Sok szolgámat elküldtem hozzá, hogy megtérjen gonosz útjairól, de nem tette meg. Amikor még fiatal volt, hívtam őt, de nem szűnt meg a gonoszt cselekedni. Sok rosszat tett, mégis megbocsátottam volna neki, ha hozzám jött volna. A sátán költözött a szívébe, ő pedig megkeseredett és nem bocsátott meg másoknak. Ef. 4,32 Csak azért járt gyülekezetbe, hogy férfiakat szerezzen magának. Kiszemelte és elcsábította őket. Ha hozzám jött volna, vérem minden bűnét elmosta volna. Egyik énje szolgálni akart engem, de nem szolgálhat valaki egyszerre Istennek és sátánnak is. Mindenkinek el kell döntenie, kit akar szolgáni. Mt. 6,24a Uram! - kiáltottam. Ajd erőt, hogy tovább tudjak menni! A pokol rémségeit látva tetőtől talpig reszkettem. Jézus így szólt: Békesség neked, légy nyogodt! Segíts Uram! - kiáltottam. A sátán nem akarja, hogy megismerjük az igazságot a pokolról. Még legvadabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen a pokol. Drága Jézus, mikor lesz már vége? Gyermekem! - válaszolta Jézus. Egyedül csak az Atya tudja, mikor jön el a vég. Ekkor újra így szólt hozzám: Békesség neked, nyugodj meg! Nagy erő töltött be. Jézussal együtt továbbhaladtunk a vermek közt. Mindenkit ki akartam rántani a tűzből, aki mellett elhaladtunk, hogy aztán Jézus lábaihoz kényszerítsem őket. Zokogtam a bensőmben. Arra gondoltam, hogy nem akarom, hogy a gyermekeim valaha is ide kerüljenek. Jézus végre felém fordult és csendesen megszólalt: Gyermekem, most hazamegyünk. Holnap éjszaka majd visszatérünk a pokolnak ebbe a részébe. Otthon csak sírtam és sírtam. Napközben újra átéltem a pokol szörnyűségeit és az ott lévő emberek nyomorúságát. Akivel csak találkoztam, mindenkinek a pokolról beszéltem. Elmondtam nekik, hogy a pokol fájdalmai minden képzeletet felülmúlnak. Ti, akik ezt a könyvet olvassátok, kérlek, könyörgök, térjetek meg bűneitekből! Kiáltsatok Jézushoz, és kérjétek, hogy adjon nektek üdvösséget! Kiáltsatok hozzá még ma! Ne várjatok holnapig! Lehet, hogy nem lesz holnap! Az idő nagyon gyorsan szalad! Térdelj le és engedd, hogy Jézus megtisztítson a bűneidből! Legyetek jók egymáshoz! Jézus nevében kérlek, szeressétek egymást, és bocsássatok meg egymásnak! Ha haragszol valakire, bocsáss meg neki! Nem éri meg a pokolba kerülni azért, mert haragszol valakire! Bocsássatok meg, ahogy Jézus is megbocsátja a mi bűneinket, ha bűnbánó szívünk van és hagyjuk, hogy vére megtisztítson minket minden bűntől! Szeressétek gyermekeiteket és felebarátaitokat, mint saját magatokat! Mt. 6,14; Mk. 12,31; Kol. 3,12-14 A Gyülekezet Ura így szól: Térjetek meg és vegyetek üdvösséget! Lap tetejére 4. Még több verem Következö éjjel Jézussal ismét a pokol jobb lábába mentünk. Most is láttam, mennyire szereti Jézus a pokolban lévö elveszett lelkeket. Éreztem felém és minden Földön élö ember felé irányuló szeretetét. Gyermekem! - mondta. Nem az Atya akarata, hogy valaki is elvesszen. A sátán sokakat megcsal, az emberek pedig követik őt. Isten azonban megbocsát. Ő a szeretet Istene. Ha ezek az emberek őszintén az Atyához jöttek volna és megbánták volna bűneiket, akkor ő megbocsátott volna nekik. Hatalmas gyengédség sugárzott Jézus arcáról miközben beszélt. Ismét lángoló vermek közt jártunk és még több, korábban leírt kínok közt szenvedő ember mellett haladtunk el. Uram! Istenem! Milyen borzalmas! - gondoltam. Sok, nagyon sok tűzben égő lélek mellett haladtunk el. Az ösvény mentén végig lángoló kezek nyúltak Jézus felé. Csupán csontok maradtak ott, ahol valamikor még hús volt; szürkés massza, ,eleven cafatokban lógott az égő, rothadó hús. Minden csontváz belsejébe piszkosszürke, ködszerű lélek volt bezárva, örökkévaló fogságra ítélve. Kiáltásaikat hallva tudtam, hogy érezték a lángokat, a kukacokat, a fájdalmat és reménytelenséget. Kiáltásuk olyan hatalmas szomorúsággal töltötte be a lelkemet, amit nem tudok elmondani. Bárcsak hallgattak volna Jézusra! - gondoltam. Akkor nem lennének itt. Tudtam, hogy a pokolban az elkárhozottaknak minden érzékszervük működik. Emlékeztek mindenre, amit életük során hallottak. Tudták, hogy nincs menekvés a lángok közül és hogy örökre elvesztek. Mégis, minden reménység nélkül reméltek, ahogy Jézushoz kiáltottak kegyelemért. A következő veremnél megálltunk. Ez is pontosan olyan volt, mint a többi. Belül egy nő volt, erre a hangjából jöttem rá. Jézushoz kiáltott, hogy szabadítsa ki a lángokból. Jézus szeretettel nézett az asszonyra és így szólt: Amíg a Földön voltál, hívtalak, hogy jöjj hozzám. Hadakoztam veled, hogy a szíved megtisztuljon, mielőtt még késő lett volna. Sokszor meglátogattalak éjjelente, hogy szeretetemről beszéljek neked. Kértelek, szerettelek és Szellememmel vonzottalak magamhoz. 'Igen, Uram - mondtad - követni foglak'. A száddal azt mondtad, szeretsz engem, de a szívedben nem gondoltad komolyan. Tudtam, hol van a szíved. Hírnökeimet sokszor elküldtem hozzád, hogy elmondják neked, hogy térj meg a bűneidből és jöjj hozzám, de te nem hallgattál rám. Arra akartalak használni, hogy mások felé szolgálj, hogy segíts másoknak megtalálni engem. Te azonban a világot akartad, nem engem. Hívtalak, de nem hallgattál rám és bűneidtől sem fordultál el. Az asszony így szólt Jézushoz: Hát nem emlékszel, Uram, hogy jártam gyülekezetbe és jó asszony voltam? Csatlakoztam az egyházhoz. A Te Egyházadnak voltam a tagja. Tudtam, hogy a Te elhívásod van az életemen. Tudtam, hogy mindenáron engedelmeskednem kell ennek az elhívásnak és meg is tettem ezt. Jézus így szólt: Asszony, még mindig telve vagy bűnnel és hazugsággal. Hívtalak, de te nem hallgattál rám. Az igaz, hogy tagja voltál egy gyülekezetnek, de attól, hogy valaki gyülekezeti tag, még nem kerül a Mennybe. Sok bűnt követtél el és nem bántad meg őket. Emberek megbotránkoztak az én Igémben miattad. Nem bocsátottál meg azoknak, akik megbántottak téged. Amikor keresztényekkel voltál együtt, akkor úgy csináltál, mintha szeretnél és szolgálnál engem, de amikor nem voltak a közeledben hazudtál, csaltál és loptál. Csaló szellemeket engedtél be az életedbe és még élvezted is ezt a kettős életet. Pedig ismerted a keskeny és egyenes utat. Mt. 7,14 Ezenkívül - mondta Jézus - a beszédedben is képmutató voltál. Szádra vetted azokat, akik testvéreid Krisztusban. Megítélted őket és úgy gondoltad, hogy szentebb vagy, mint ők, pedig a te szíved volt tele otromba bűnökkel. Tudom, hogy nem hallgattál kedves, együttérző Szellememre. Az emberek külseje után ítéltél, tekintet nélkül arra, hogy sokan még gyermekek voltak a hitben. Nagyon kemény voltál. Igen, a száddal azt mondtad szeretsz engem, de a szíved távol volt tőlem. Ismerted az Úrnak útját és értetted is. Játszottál Istennel, de Isten mindent tud. Ha őszintén szolgáltad volna Istent, akkor most nem lennél itt. Nem szolgálhatod egyszerre Istent és a sátánt. Mt. 6,24a Jézus felém fordult és így szólt: Az utolsó időkben majd sokan elfordulnak a hittől, megtévesztő szellemeknek engednek és a bűn szolgái lesznek. 1.Tim. 4,1 Gyertek ki közülük és különüljetek el tőlük. Ne járjatok velük együtt azon az úton! 2.Kor. 6,17 Amint továbbmentünk, az asszony elkezdett káromkodni és üvöltött. Továbbmentünk. Nagyon gyengének éreztem magam. A következő veremben újabb csontváz volt. Még mielőtt odaértünk volna, már éreztem a halál bűzét. Ez a csontváz is pontosan olyan volt, mint a többi. Kíváncsi voltam, mit követett el ez a lélek, hogy elveszetten, minden reménységtől megfosztva kell 'élnie' e borzalmas helyen, egy egész örökkévalóságig. A pokol örökké tart. A szenvedő lelkek kiáltását hallva én is sírtam. Figyeltem, amint egy nő Jézushoz szól egy lángoló veremből. Isten Igéjét idézte. Drága Uram, mit csinál itt? - kérdeztem. Figyelj - mondta Jézus. Az asszony így szólt: Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem mehet az Atyához, csak Őáltala. Jézus a Világ Világossága. Jöjj Jézushoz és üdvösséged lesz. Amikor beszélt, a körülötte lévő lelkek figyelmesen hallgatták. Néhányan káromkodtak és átkozták Őt. Voltak, akik azt mondták, fejezze be. Megint mások így szóltak: Hát tényleg van remény? vagy Jézus segíts! Hangos fájdalomkiáltások visszhangoztak a levegőben. Nem értettem mi történik. Nem tudtam, miért prédikálja az evangéliumot az asszony a pokolban. Az Úr ismerte a gondolataimat. Így szólt: Gyermekem, harminc éves korában elhívtam ezt az asszonyt, hogy hirdesse az Igét és tanúskodjon az evangélium melett. Egyházamban más-más embereket hívok el különböző feladatok elvégzésére. De legyen akár férfi, akár nő, fiú vagy lány, ha nem akarja az én Szellememet, eltávozok tőle. Igen, ez az asszony sok éven keresztül válaszolt a hívásomra és növekedett az Úr megismerésében. Megtanulta megismerni a hangomat és sok jót tett értem. Tanulmányozta Isten Igéjét. Gyakran imádkozott és sok imájára választ kapott. Sok embert tanított a szentség útjára. Hűséges volt az ő házanépéhez. Teltek múltak az évek, és egy nap felfedezte, hogy a férjének viszonya van egy másik nővel. Annak ellenére, hogy a férje bocsánatot kért tőle, ő megkeseredett, nem bocsátott meg neki és meg sem próbálta megmenteni a házasságukat. Igaz, hogy a férje rosszat tett és nagyon súlyos bűnt követett el. Ez az asszony azonban ismerte az én Igémet. Tudta, hogy meg kellene bocsátania, és hogy minden kísértéssel együtt jár a menekülés útja. A férje, hogy bocsásson meg neki. Nem tette meg. Ehelyett gyökeret vert benne a harag és elkezdett növekedni benne. Ő pedig nem vetette rám terheit. A napok múltán egyre keserűbb lett és így szólt a szívében: 'Állandóan csak szolgálom Istent, a férjem meg egy másik nővel mászkál! Hát rendjén van ez így?' - kérdezte tőlem. Én azt feleltem: 'Nem, nincs rendjén. De a férjed odament hozzád, megbánta amit elkövetett és azt mondta, hogy többé nem tesz ilyet.' Azt mondtam neki: 'Gyermekem, nézz magadba és lásd meg, hogy mindennek te magad vagy az oka.' 'Nem én Uram' - mondta - 'én szent vagyok, ő pedig bűnös.' Nem hallgatott rám. Az idő múltával egyszer csak már nem imádkozott, a Bibliát sem olvasta. Már nem csak a férjére haragudott, hanem a körülötte lévő emberekre is. Idézgette a Bibliát, de nem bocsátott meg a férjének. Nem hallgatott rám. A szíve méginkább megkeseredett és hatalmas bűn lépett be az életbe. Ahol egykor szeretet volt, most a gyilkosság növekedett fel. Egy nap azután haragjában megölte a férjét és azt a másik nőt. A sátán ekkor teljesen a hatalmába kerítette és saját magát is elpusztította. Ránéztem erre az elkárhozott lélekre, aki elhagyta Jézust és lelkét mindörökre kiszolgáltatta a lángoknak és a fájdalomnak. Figyeltem, mit válaszol Jézusnak: Most már megbocsátok Uram - mondta. Engedj ki! Most már engedelmeskedni fogok neked. Uram, hiszen látod, hogy most már a Te Igédet prédikálom. Démonok fognak jönni, hogy még ennél is jobban kínozzanak. Órák hosszat fognak kínozni. Mivel a Te Igédet szóltam, nagyobb szenvedésben van részem. Kérlek Uram, könyörgök, engedj ki innét! A verembeli asszonnyal együtt sírtam és kértem az Urat, hogy őrízze meg a szívemet minden keserűségtől. Úr Jézus, ne engedd, hogy gyűlölet költözzön a szívembe! - mondtam. Jöjj, menjünk tovább - mondta Jézus. A következő veremből egy csontvázba zárt férfi lelke kiáltott Jézushoz: Uram, segíts, hogy megértsem, miért vagyok itt! Jézus így szólt: Légy csendben, nyugodj meg. Jól tudod, hogy miért vagy itt. Engedj ki, és engedelmes leszek! - könyörgött a férfi. Az Úr így szólt hozzá: Még a pokolban is hazudsz. Ekkor Jézus hozzám fordult és így szólt: Ez az ember 23 éves korában került ide. Nem hallgatott az evangéliumra. Sokszor hallotta az én Igémet és sokszor járt az én házamban. Szellememmel vonzottam őt az üdvösségre, de ő a világot és annak gyönyöreit akarta. Szerette az alkoholt és nem törődött, azzal, hogy hívtam őt. Az egyházban nőtt fel, de nem szánta oda magát nekem. Azt mondta egyszer:'Eljön majd a nap, amikor odaadom neked az életemet, Jézus.' Ez a nap azonban soha nem jött el. Egy éjszakai buli/parti után meghalt autóbalesetben. A sátán egész idő alatt megcsalta őt. Azonnal meghalt. Nem figyelt a hívásomra. Mások is meghaltak a baleset következtében. A sátán dolga, hogy öljön, lopjon és pusztítson. Ján. 10,10 Bárcsak hallgatott volna rám ez a fiatalember!Nem az Atya akarata, hogy bárki is elvesszen. A sátán meg akarta kaparintani ennek az embernek a lelkét és a gondatlanság bűne és az alkohol által el is érte célját. Az alkohol évről évre sok életet és családot rombol szét. Bárcsak rájönnének az emberek, hogy a világ gyönyörei és kívánságai csak ideigvalóak! Ha Jézushoz jössz, Ő megszabadít az alkohol rabságából. Kiálts Jézushoz, és Ő meghallgat és megszabadít téged. Barátod lesz. Ne feledd, Ő szeret téged és hatalma van, hogy megbocsássa bűneidet. Házasságban élő keresztények, Jézus óva int attól, hogy házasságtörést kövessetek el. És az, ha egy ellenkező nemű személyt kívántok, még ha nem is követtetek el házasságtörést, házasságtörésnek számít szívetekben. Fiatalok, tartsátok távol magatokat a kábítószerektől és a szexuális bűnöktől! Ha bűnt követtetek el, Isten megbocsát nektek! Kiáltsatok hozzá most, amikor még van idő! Keressetek erős keresztény felnőtteket és kérjétek őket, hogy beszéljenek veletek a problémáitokról! Örülni fogtok, hogy rászántátok az időt még e világon, mielőtt még túl késő lett volna. A sátán a világosság angyalának képében jön, hogy megtévessze a világot. Nem csoda, hogy a világ bűnei csábítónak tűntek fel e fiatalember számára, pedig ismerte Isten Szent Igéjét. Csak még egy buli/parti - gondolta - ezt még Jézus is meg fogja érteni. A halál azonban könyörtelen. Túl sokáig várt. A férfi lelkére pillantottam és eszembe jutottak a saját gyermekeim. Ó, Istenem, hadd szolgáljanak Téged! Tudom, hogy mindnyájatoknak, akik ezt a könyvet olvassátok, vannak hozzátartozóitok, talán gyerekeitek, és nem akarjátok, hogy a pokolba kerüljenek. Beszéljetek nekik Jézusról, mielőtt még túl késő lenne. Mondjátok meg nekik, hogy ha megbánták bűneiket, Isten megbocsát és megszenteli őket. A fiatalember kiáltásai még napokig visszhangzottak bennem. Soha nem fogom elfelejteni bűnbánó szavait. Nem felejthetem el a tűzben égő húscafatokat sem. Nem tudom elfelejteni a rothadást, a halál bűzét, a szemek helyén tátongó lyukakat, a piszkosszürke lelkeket és a csontok közt tekergőző férgeket sem. A fiatalember könyörögve Jézus felé nyújtotta karját miközben mi továbbhaladtunk a következő verem felé. Drága Uram - imádkoztam -, adj erőt, hogy tovább tudjak menni! Egy nő kétségbeesett kiáltása ütötte meg a fülemet. Mindent betöltött a holtak sikolya. Hamarosan elérkeztünk ahhoz a veremhez, ahol az asszony volt. Teljes szívéből könyörgött Jézushoz, hogy szabadítsa ki innét. Uram - mondta -, hát nem voltam már itt eleget? A szenvedéseim nagyobbak, mint amit elviselhetek. Uram, kérlek, engedj ki! Egész teste rázkódott a zokogástól, hangja hatalmas fájdalomról árulkodott. Tudtam, hogy nagyon szenved. Így szóltam: Jézus, hát semmit sem tehetsz? Jézus az asszonyhoz fordult: Míg a Földön voltál, egyre csak hívtalak, hogy jöjj hozzám. Küzdöttem veled, hogy a szíved megbékéljen velem, hogy megbocsáss másoknak, hogy jót cselekedjél és eltávozzál a bűntől. Még meg is látogattalak éjjelente és időről időre vonzottalak az én Szellememmel. A száddal azt mondtad, szeretsz engem, de a szíved távol volt tőlem. Nem tudtad, hogy semmit sem lehet elrejteni Isten elől? Másokat bolonddá tehettél, de nem tudtál becsapni. Mégis küldtem hozzád embereket, hogy figyelmeztessenek: meg kell térned, de te nem hallgattál rájuk. Se nem láttál, se nem hallottál és haragodban elutasítottad őket. Olyan helyre tettelek, ahol hallhattad az én Igémet. De nem adtad nekem a szívedet. Nem sajnáltad, nem szégyellted azt, amit elkövettél. Megkeményítetted a szívedet és elutasítottál engem. Elvesztél, és végleg elszalasztottál minden lehetőséget. Hallgatnod kellett volna rám. Ekkor az asszony Jézusra nézett és elkezdett átkozódni és Istent káromolni. Gonosz szellemek jelenlétét éreztem és tudtam, hogy ők káromkodnak és átkozódnak. Milyen szomorú dolog örökre elveszettnek lenni a pokolban! Állj ellene az ördögnek, amíg még megteheted, és elfut tőled. Jak. 4,7 Jézus mondta: A világ és minden, ami abban van, elmúlik, de az én Igém nem múlik el. Luk. 21,33 Lap tetejére 5. A félelem alagútja Megpróbáltam felidézni, milyen prédikációt hallottam a pokolról. Ilyen szörnyű dolgokról azonban, amiket az Úr megmutatott nekem, még soha nem hallottam. A pokol sokkal rosszabb volt, mint amit bárki is el tudott volna képzelni. Nagyon fájt a tudat, hogy azok a lelkek, akik most itt szenvednek a pokolban, a teljes örökkévalóságot itt fogják tölteni. Innen nincs kiút. Elhatároztam, hogy megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy a lelkeket megmentsem ettől a borzalomtól. Prédikálnom kell az evangéliumot mindenkinek, akivel találkozok, mert a pokol szörnyű hely, ez pedig egy hiteles beszámoló. Érted amit mondok? Ha a bűnösök nem térnek meg és nem hisznek az evangéliumban, egész biztos, hogy itt fognak kikötni. Higgy az Úr Jézus Krisztusban/Jesuában a Messiásban, kiálts hozzá, hogy kiszabadítson bűneid rabságából. Olvasd el a János 3-ik és 14-ik fejezeteit! És kérlek, olvasd el ezt a könyvet az elejétől a végéig, hogy még többet megtudj a pokolról és a túlvilágról. Miközben olvasol, kérd Jézust, hogy költözzön a szívedbe és törölje el vétkeidet, mielőtt még túl késő lenne. Jézussal továbbmentünk a pokolban. Kiégett, száraz, repedezett, kopár ösvényen haladtunk. Ameddig csak elláttam vermek sorakoztak. Nagyon fáradt voltam. A lelkem, a szellemem teljesen összetört mindattól, amit láttam és hallottam. És tudtam azt is, hogy még sokkal több az, ami előttem van. Jézus, adj erőt, hogy tovább tudjak menni! - kiáltottam. Míg Jézus vezetett én szorosan mögötte lépdeltem. Fájdalom töltötte el a szívemet mindattól a szörnyűségtől, amit láttam. Azon tünődtem, vajon el fogják-e hinni nekem mindezt? Balra, majd jobbra néztem, végül hátrafordultam - ameddig csak elláttam, minden irányból a tűzzel égő vermek pislogtak felém. Tűz vett körül, a lángok és az égő lelkek teljesen bekerítettek. Iszonyatomban felkiáltottam. A látvány borzalma és valósága elviselhetetlenné vált számomra. Térj meg, világ! - kiáltottam. Szellemem rázkódott a sírástól, amint továbbmentem Jézussal. Kíváncsi voltam mi jön ezután. Kíváncsi voltam, vajon mit csinál a családom és a barátaim. Ó, mennyire szerettem őket! Eszembe jutott, milyen bűnös életet éltem, mielőtt Jézushoz tértem és hálát adtam Istennek, hogy visszajöhettem Hozzá, mielőtt még túl késő lett volna. Jézus így szólt: Hamarosan belépünk egy alagútba, amelyik a pokol gyomrába vezet. A pokol emberi testhez hasonló, a Föld középpontjában van. A test - karjait és lábait széttárva a hátán fekszik. Ahogy nekem a hívőkből álló Testem van, a pokol a bűn és halál testével rendelkezik. Amint a Messiás-test naponta épül, úgy épül napról napra a pokol-test is! Az alagút felé haladva elmentünk a lángoló vermek mellett. Az elkárhozottak kiáltása és jajgatása visszhangzott a fülemben. Amint elhaladtunk mellettük, sokan Jézust szólították. Mások megpróbáltak kimászni a tűzzel égő vermekből, hogy megérintsék Őt, de ez senkinek sem sikerült. Túl késő, már késő! - zakatolt a szívem. A bánat nem hagyta el Jézus arcát utunk során. Emlékszem, hogy a tüzes vermeket látva eszembe jutottak a kerti piknikek, és az órák óta vörösen izzó szén szine. Mennyire hasonlított mindez arra, amit itt láttam a pokolban. Nagyon hálás voltam, amikor beléptünk az alagútba. Úgy gondoltam, az alagút csak nem lehet olyan rossz, mint a vermek. Azonban hamarosan rá kellett jönnöm, mekkorát tévedtem. Amint belül voltunk hatalmas kígyókat pillantottam meg, patkányokat és gonosz szellemeket, amint az Úr jelenlétéből menekültek. A kígyók mérgesen sziszegtek ránk, a patkányok visítottak. Gonosz hangokkal telt meg a levegő. Viperák és sötét árnyékok vettek körül minket. Az egész alagútban csupán Jézus volt az egyetlen fényforrás. Olyan közel húzódtam hozzá, amennyire csak tudtam. Démonok és gonosz lények tanyáztak a barlang falán, mindannyian kifelé iszkoltak az alagútból. Később rájöttem, hogy ezek a gonosz szellemek a Földre igyekeznek, hogy a sátán rendelkezéseit teljesítsék. Jézus megérezte milyen félelmet keltett bennem e sötét, nyirkos és koszos hely, mert így szólt: Ne félj, hamarosan elérkezünk az alagút végére. Meg kell mutatnom neked ezeket a dolgokat. Jöjj, kövess engem! Óriáskígyók siklottak el mellettünk. Némelyik emberderék vastagságú és több mint 8 méter hosszú volt. Átható ocsmány szag töltötte meg a levegőt, és mindenütt gonosz szellemeket láttam. Jézus megszólalt: Mindjárt a pokol gyomrában leszünk. A pokolnak ez a része 27 km magas, a kerülete pedig 5 km. Jézus adta meg a pontos méreteket. A tőlem telhető legpontosabban és legteljesebben próbálom leírni mindazt amit láttam és hallottam. Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem dicsőségére fogom ezt megteni. Legyen meg Isten akarata. Tudtam, hogy Jézus azért mutatja meg nekem ezeket a dolgokat, hogy figyelmeztetni tudjam a Földön élő férfiakat és nőket, hogy mindenáron nagy ívben kerüljék el a poklot. Kedves Olvasóm, ha úgy olvasod ezt a könyvet, hogy még nem ismered Jézust, akkor állj meg most azonnal, bánd meg bűneidet és kérd meg Jézust, hogy legyen a te Megváltód. Lap tetejére 6. Pokolbeli tevékenység Előttünk tompa, sárgás fény világított. Jézussal együtt elhagytuk a félelem alagútját és egy piszkos párkányon állva tekintettünk alá a pokol gyomrába. Ameddig csak elláttam, figyelemreméltó tevékenység folyt a pokol központjában, a gyomrában. Megálltunk és Jézus megszólalt: Keresztül viszlek a pokol gyomrán és sok dolgot fogok kijelenteni neked. Jöjj és kövess! Együtt mentünk tovább. Így szólt Jézus: Sok szörnyűség vár ránk. Ez nem a képzelet szüleménye, hanem a valóság. Mindenképpen mondd el az olvasóidnak, hogy a démoni erők valóságosak. Azt is mondd el nekik, hogy a sátán valóságos, valamint a sötétség erői is valóságosak. Azt is mondd el, hogy ne essenek kétségbe, mert ha az én népem, amely az én nevemről neveztetik, megalázza magát, imádkozik és elfordul gonosz útjairól, akkor én a Mennyből meghallgatom őket és meggyógyítom országukat és testüket. 2.Krón. 7,14 Amilyen biztos, hogy a Menny valóság, olyan biztos az is, hogy a pokol valóságos. Isten azt akarja, hogy tudjatok a pokolról és meg akar menteni titeket attól a helytől. Isten azt akarja, hogy tudjátok, van kiút. Ez az út Jézus Krisztus/Jesua a Messiás, lelketek Megváltója. Ne feledjétek, hogy csak azok üdvözülhetnek, akiknek a neve be van írva az Élet Könyvébe, amely a Bárányé. Jel. 20,15 Elérkeztünk a pokol gyomrában folyó első tevékenységhez. Miután beléptünk ebbe a részbe, jobbra fordultunk, majd egy kis dombra felmászva a pokol sötét sarkába értünk. Emlékeztem arra, mit mondott az Úr: Időnként úgy fog tűnni, mintha elhagytalak volna, de ez nem így van. Ne felejtsd el, hogy enyém minden hatalom Mennyen és Földön. Mt. 28,18 A gonosz szellemek néha nem fognak látni minket, és az elkárhozott lelkek sem fogják tudni, hogy itt vagyunk. Ne félj! Amit látni fogsz, az valóságos. Ezek a dolgok most történnek és mindaddig történni is fognak, míg a halál és a pokol a tűz tavába nem vettetik. Jel. 20,14 Kedves Olvasó, bizonyosodj meg róla, hogy a neved fel van-e írva az Élet Könyvébe! Előttünk egy szenvedő lélek hangját és kiáltásait hallottam. Felmentünk a kis dombra és körülnéztünk. Fény világította meg a környéket, úgyhogy mindent tisztán láttam. Minden képzeletet felülmúló fájdalom-üvöltés töltötte be a levegőt. Egy férfi hangja volt. Hallgass engem! - mondta Jézus. Mindaz, amit látni és hallani fogsz, igazság. Figyeljetek ti, az evangélium szolgái, mert ezek igaz és hű beszédek! Ébredjetek, evangélisták, prédikátorok és az Ige tanítói, mindannyian, akik arra hívattatok, hogy az Úr Jézus Krisztus/Jesua HaMasiach evangéliumát hirdessétek! Ha bűnben éltek, térjetek meg, különben ti is elvesztek! Körülbelül 5 méternyire megközelítettük ezt a tevékenységet. Kicsiny, feketeruhás alakokat láttam menetelni egy dobozformájú tárgy körül. Közelebbről már láttam, hogy a doboz valójában egy koporsó, a körülötte masírozó alakok pedig démonok. Valódi koporsó volt, körülötte pedig 12 démon menetelt. Menetelés közben kántáltak és vihogtak. Mindegyiküknek éles lándzsa volt a kezében, amelyekkel a koporsón sorakozó nyílásokon keresztül döfködtek valamit. Hatalmas félelem érződött a levegőben, reszkettem az elém táruló szörnyű látványtól. Jézus ismerte gondolataimat, mert így szólt: Gyermekem, sok lélek szenved itt, és megannyi különféle kínzás létezik a lelkek számára. Nagyobb a büntetésük azoknak, akik valamikor az evangéliumot hirdették, azután pedig visszatértek a bűnbe, és azoknak, akik nem engedelmeskedtek Isten életükre szóló elhívásának. Hirtelen oly kétségbeesett ordítást hallottam, hogy a szívem összeszorult. Nincs remény! Nincs remény! - kiáltotta valaki. A kétségbeesett kiáltozás a koporsó felől jött. A megbánás végtelen jajgatása volt ez. Milyen borzasztó! - mondtam. Jöjj! - szólt Jézus. Menjünk közelebb. Ezzel odament a koporsóhoz és belenézett. Utánamentem és én is belenéztem. Ebben a pillanatban a gonosz szellemek nem láthattak minket. A koporsó belsejét piszkosszürke köd töltötte be. Egy férfi lelke volt. Miközben figyeltem, a démonok beledöfték lándzsájukat a koporsóban fekvő ember lelkébe. Soha nem fogom elfelejteni ennek a léleknek a szenvedését. Jézushoz kiáltottam: Engedd ki, Uram, engedd ki! Szörnyű volt látni e lélek szenvedéseit. Bárcsak kiszabadulhatna! Megragadtam Jézus kezét és könyörögtem, hogy engedje ki az embert a koporsóból. Jézus így szólt: Gyermekem, nyugodj meg, légy békességben. Míg Jézus beszélt, a férfi észrevett minket. Így szólt: Uram, Uram, engedj ki! Könyörülj rajtam! Odanéztem, és amit láttam, csupán véres massza volt. A szemem előtt egy lélek volt. A lélek belsejében egy emberi szívet láttam, amiből vér fröcskölt széjjel. A lándzsadöfések szó szerint kilyuggatták a férfi szívét. Most már szolgálni foglak, Uram! Kérlek, engedj ki! - könyörgött a férfi. Tudtam, hogy a férfi érez minden lándzsaszúrást, ami a szívét éri. Így kínoztatik éjjel és nappal - mondta az Úr. A sátán juttatta ide és a sátán az, aki kínozza. A férfi felkiáltott: Uram, az igaz evangéliumot fogom hirdetni. Beszélni fogok a bűnről és pokolról. Csak kérlek, engedj ki innét! Jézus így szólt: Ez az ember Isten Igéjének hirdetője volt. Volt idő, amikor teljes szívéből szolgált engem és sokakat üdvösségre vezetett. Néhányan azok közül, akiket megtérésre vezetett, még most, sok évvel később is szolgálnak engem. A test kívánsága és a gazdagság csalárdsága azonban tévútra vezette őt. Megengedte, hogy a sátán szerezzen uralmat felette. Nagy gyülekezete, szép autója, hatalmas bevétele volt. Elkezdett lopni az adományokból. Elkezdett hazugságokat tanítani. Legtöbbször féligazságokat mondott. Nem engedte, hogy helyreigazítsam őt. Elküldtem hozzá szolgáimat, hogy megmondják neki -, térjen meg és az igazságot hirdesse, de ő jobban szerette e világ örömeit, mint az Isten szerinti életet. Tudta, hogy nem szabad mást tanítania, mint azt az igazságot, ami a Bibliában meg van írva. De mielőtt meghalt volna, azt mondta, hogy a Szent Szellem keresztség hazugság és mindenki képmutató, aki azt állítja, hogy benne van a Szent Szellem. Azt mondta, hogy akár részeges is lehet valaki, mégis a Mennybe kerülhet anélkül, hogy megtért volna belőle. Azt mondta, Isten senkit sem küld a pokolba, hogy Isten túlságosan is jó ahhoz, hogy ezt megtegye. Sok igaz ember kiesett Isten kegyelméből miatta. Azt is mondta, hogy nincs szüksége rám, mert ő olyan, mint egy isten. Addig is elment, hogy tanfolyamokat tartott, ahol ezeket a hamis tanokat oktatta. Megtaposta az én Szent Igémet. Mégis, még mindig szerettem. Gyermekem, jobb, ha valaki soha nem ismer meg engem, mint hogy megismer és elfordul az én szolgálatomtól. - mondta az Úr. Bárcsak hallgatott volna rád, Uram! - mondtam sírva. Bárcsak törődött volna a saját és mások lelkével! Nem hallgatott rám. Amikor hívtam, ő nem figyelt. Szerette a kényelmes életet.Egyre csak hívtam és hívtam őt a megtérésre, de ő nem jött vissza hozzám. Egy nap meghalt, és rögtön idekerült. A sátán most azért kínozza, mert valamikor az én Igémet hirdette, és lelkeket mentett meg az én királyságom számára. Ez az ő szenvedése. Figyeltem, amint a démonok körbemasíroztak a koporsó körül. A férfi minden egyes szívdobbanására valódi vér bugyogott elő. Soha nem fogom elfelejteni a gyötrelmek okozta fájdalom-üvöltését. Jézus szánakozva nézte a koporsóban fekvő férfit, és így szólt: Sok elkárhozott lélek vére tapad ennek a férfinak a kezéhez. Közülük sokan szintén itt kínoztatnak. Szomorú szívvel mentünk tovább. Amikor elindultunk, láttam, hogy újabb démoncsapat közelít a koporsóhoz. Körülbelül 1 méter magasak voltak, fekete ruhába öltözöttek, fejükön fekete csuklyát viseltek. Éppen egy műszakváltásnak voltam tanúja. Arra gondoltam, hogy túlságosan büszkék vagyunk, s ezért vonakodunk beismerni hibáinkat, és bocsánatot sem szívesen kérünk. Elutasítjuk a bűnbánatot, és hogy megalázzuk magunkat, és úgy megyünk tovább, mintha egyedül csak nekünk lehetne igazunk. De figyelj, lélek, a pokol valóság! Kérlek ne menj oda! Aztán Jézus egy hatalmas órát mutatott, amely átölelte az egész világot. Hallottam a ketyegését. A kismutató már majdnem a 12 órán állt, a nagymutató pedig őrülten rohant, míg végül három perccel 12 előtt megállt. A nagymutató lassan mozdult a kismutató felé. A ketyegés egyre hangosabb lett, míg végül úgy tűnt, az egész Földet betölti. Isten hangja mint sok vizek zúgása harsogott. Figyelj és halld meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! - mondta. Legyetek készen, mert akkor jövök vissza, amikor nem is gondoljátok! Mt. 24,42 Hallom az óraütést. 12 óra van. A Vőlegény eljött a Menyasszonyáért. Barátom, készen állsz Krisztus/Jesua a Messiás visszajövetelére? Vagy olyan vagy, mint azok, akik ezt mondják:'Csak ne ma, Uram!' Kész vagy kiáltani hozzá, hogy üdvözítsen? Hajlandó vagy odaadni ma neki a szívedet? Jusson eszedbe, hogy Jézus/Jesua meg tud váltani, és meg is ment minden gonosztól, ha ma hozzá kiáltasz, és megbánod bűneidet. Imádkozz a családodért és szeretteidért, hogy Krisztushoz/Messiáshoz jöjjenek, mielőtt még túl késő lenne! Hallgasd Jézust! Ő így szól: "Megőrízlek téged a gonosztól. Megőrízlek minden utadon. Megváltalak. Üdvözítem szeretteidet. Kiálts hozzám ma, és élsz! Könnyezve imádkozok, hogy mindannyian, akik ezt a könyvet olvassátok, felmérjétek az igazságot, mielőtt még túl késő lenne. A pokol örökké tart. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy felfedjem mindazt, amit láttam és hallottam. Tudom, hogy ezek a dolgok igazak. Amint a könyv hátralévő részét olvasod, imádkozom érted, hogy bűnbánatra juss, és fogadd el Jézust személyes Megváltódként. Hallottam, hogy az Úr így szól: Ideje mennünk. Holnap újra visszajövünk. Lap tetejére 7. A pokol gyomra Másnap éjjel újra a pokolba mentünk. Először egy nagy mezőre értünk. Ameddig csak elláttam, mindenütt gonosz dolgok folytak. Ezek közül sok körülöttünk zajlott. Csupán 30 méterre attól a helytől ahol álltunk, különleges dolgot fedeztem fel - főleg azért volt különös, mert sok gonosz lény és démon szaladgált keresztül-kasul azon a bizonyos területen. A környék talán horrorfimekből lehet ismerős. Ameddig csak elláttam, szenvedő lelkek voltak, az ördög és az ő angyalai pedig munkájukat végezték. A félhomályt haláltusa és kétségbeesett sikolyok zaja járta át. Jézus így szólt: Gyermekem! A sátán a lekek ámítója a Földön, a pokolban pedig a lelkek kínzója. Az itt látott démoni erők néha kiszabadulnak a Földre, hogy fájdalmat, kínt okozzanak és félevezessék az embereket. Olyan dolgokat fogok megmutatni neked, amiket ilyen részletesen még senki sem láthatott. Néhány dolog most fog megtörténni, a többi majd csak később. Megint előre tekintettem. A talaj élettelen, világosbarna, minden fű vagy zöld növény nélküli volt. Minden halott, vagy pusztulófélben levő volt. Némelyik rész hideg és nyirkos volt, némelyik forró és száraz. Az égő és rothadó hús, valamint a dohos szemét és penész orrfacsaró bűze telítette meg a levegőt. A sátán sokféle csapdát és kelepcét használ, hogy tévútra vezesse Isten népét. - mondta Jézus. Pokolbéli utunk során a gonosz sok ravasz és alattomos trükkjére fog fény derülni. Néhány métert haladhattunk, amikor egy sötét, fekete tárgyra lettem figyelmes, ami fenyegetően magaslott előttünk. Úgy tűnt, mintha fel-le mozogna, összehúzódna és kitágulna. Minden mozdulatra irtózatos büdösség áradt belőle - egy bűz, ami bestiálisabb volt, mint az eddigi bűzök, amik a pokol levegőjét betöltötték. Megpróbálom a tőlem telhető legjobban leírni mit láttam. Amint a hatalmas, lógó, fekete tárgy folyamatosan összehúzódott és kitágult, iszonyatos bűzt okádva, sötét szarvszerű képződményekre lettem figyelmes, melyek belőle jöttek ki és a Föld felé igyekeztek. Rájöttem, hogy egy óriási fekete szív előtt állok, melynek sok bejárata van. Szörnyen rossz előérzetm támadt. Jézus ismerte gondolataimat és így szólt: Ne félj! Ez a pokol szíve. Később majd végigmegyünk rajta, de most a pokol cellarendszerébe kell mennünk. A pokol cellarendszere kör alakban helyezkedik el a pokol gyomrában. A cellák 27 km magasak. Felnézve láttam, hogy hatalmas barna árok húzódik a cellák és a pokol alja között. Az árok körülbelül 2 méter mélynek tűnt, kíváncsi voltam, hogyan fogok átjutni rajta. Még végig sem gondolhattam, már fent is voltunk egy kiugró párkányon az első cellatömb tetején. A párkány összekötőként szolgált a cellák közt, ezen kívül őrhelynek is megfelelt, ahonnan beláthattuk a pokol közepét. Jézus mondta: Ezek hű és igaz dolgok. A halál és pokol egy nap a tűz tavába fog vettetni. Jel. 20,14 Addig ez a pokol tartózkodási helye. Ezek a cellák itt lesznek, telve kínok közt szenvedő, bűnös lelkekkel. Én életemet adtam, hogy ne kelljen idejönnötök. Én tudtam, hogy ezek a rémségek valóságosak, de Atyám könyörületessége ugyanilyen valóságos. Ha engeditek, Ő megbocsát nektek. Kiáltsatok hozzá ma az én nevemben! Lap tetejére 8. A pokol cellái Jézussal az első cellatömb párkányán álltunk. A párkány körülbelül 120 cm széles volt. Körülnéztem és ameddig csak elláttam, még több párkány tűnt elém egy óriás veremhez hasonló képződmény körül. A párkány vagy járda mellett földbe ásott cellák sorakoztak. A börtöncellákhoz hasonlóan ezek a cellák is egymás után következtek, s csupán félméternyi szemét választotta el őket egymástól. Így szólt Jézus: Ez a cellatömb a pokol aljától számítva 27 km magas. Ezekben a cellákban sok olyan lélek van, akik boszorkánysággal vagy okkult praktikákkal foglalkoztak. Vannak köztük varázslók, médiumok, kábítószerkereskedők, bálványimádók és hasonló gonosz szellemekkel teli emberek. Ezek a lelkek követték el a legutálatosabb dolgokat Isten ellen - sokan közülük már évszázadok óta itt vannak. Ők azok, akik nem fordultak el bűneiktől, akik rászedtek embereket és eltérítették őket Istentől. Ezek a lelkek hatalmas gonoszságot követtek el az Úr és az Ő népe ellen. Szenvedélyesen szerették a gonoszt és a bűnt. Amíg az Urat követtem a járdán, lepillantottam a pokol közepébe, ahol a legtöbb tevékenység folyt. Állandó tompa fény világította meg a pokol közepét, ahol sok lény mozgását érzékeltem. Ameddig csak elláttam, cellák sorakoztak előttünk. Arra gondoltam, hogy a cellákban egész biztos nincsenek olyan szörnyű kínok, mint a vermekben. Körös-körül az elkárhozottak kiáltását, nyöszörgését és sikoltozását hallottam kiszűrődni a cellákból. Kezdtem nagyon rosszul érezni magam. Mély szomorúság töltötte be a szívemet. Így szólt az Úr: Eddig a pillanatig nem engedtem, hogy meghalld ezeket a kiáltásokat. Most azonban meg akarom mutatni neked, hogyan jön a sátán ölni, lopni és pusztítani. Ján. 10,10a Itt a pokolban minden egyes lélekre más-más szenvedés vár. Az ítélet napjáig, mikor a halál és pokol a tűz tavába vettetnek, Jel. 20,14 a sátán irányítja a kínzásokat. Ezenkívül időnként a tűznek tava söpör végig a poklon. Miközben a párkányon haladtunk a kiáltások egyre erősödtek. A cellákból hangos sikolyok hallatszottak. Szorosan Jézus mellett haladtam, Ő pedig megállt a harmadik cellánál. Fény világította meg a cella belsejét. A cellában egy hintaszéket láttam, amelyben egy idős asszony ringatózott és úgy zokogott, mintha megszakadt volna a szíve. Nem tudom miért, de nagyon megrázott, amikor felismertem, hogy az asszony valódi, testtel rendelkezö személy. A cellában az asszonyon és a hintaszéken kívül semmi sem volt. A földbe ágyazott cella falai világos agyagból és sárból voltak. A bejárati ajtó a cella egész első falát elfoglalta. Az ajtó fekete színű fémből volt, vasrács és lakat is volt rajta. Mivel a rács elég ritka volt, az egész cellát beláthattuk. Az asszony hamuszínű volt - szürkés árnyalatú húsdarab. Előre-hátra ringatózott, közben könnyek gördültek le az arcán. Halálravált arckifejezéséből rájöttem, hogy nagy fájdalmak gyötrik, s valami láthatatlan erő kínozza. Kíváncsi voltam, mit követhetett el, hogy ide zárták. Egyszer csak a szemem láttára az asszony elkezdett átalakulni - először egy nagyon öreg emberré aztán egy fiatal nővé, majd középkorú asszonnyá, végül visszaváltozott a már ismert idős asszonnyá. Döbbenten figyeltem, ahogy végigment ezeken az átalakulásokon. Amikor meglátta Jézust, felkiáltott: Uram, könyörülj rajtam! Engedj ki a kínzásnak eme helyéről! A székben előrehajolva Jézus felé nyúlt, de nem érte el. Az átalakulás újra kezdődött. A ruhái is együtt változtak vele, vagyis először férfihez, majd fiatal lányhoz, középkorú nőhöz, végül idős asszonyhoz illő ruhát viselt. Mindegyik átváltozás néhány percig tartott. Megkérdeztem az Urat: Uram, miért? Az asszony újra felsikoltott: Ó, Uram, engedj ki innét még mielőtt visszajönnek. Most már a cella első felében állt és szorosan markolta a rácsot. Így szólt: Tudom, hogy valóságos a szereteted. Tudom, hogy a Te szereteted igaz. Engedj szabadon! Akkor láttam, hogy valami elkezdi letépni a húst a testéről. Ő nem az, akinek látszik - mondta az Úr. Az asszony visszült a székébe és elkezdett ringatózni. Most azonban már csak egy piszkosszürke, köddel megtöltött csontváz ült a hintaszékben. Ahol néhány perccel ezelőtt még ruhába öltöztetett teste volt, most már fekete, égett csontok meredeztek, szeme helyén pedig üres lyukak tátongtak. Az asszony lelke bűnbánóan kiáltott Jézushoz. Segélykiáltásai azonban már elkéstek. A Földön ez az asszony boszorkány volt, a sátán imádója. Nemcsak gyakorolta a boszorkányságot, hanem másoknak is ezt tanította. Családja már gyermekkora óta foglalkozott fekete mágiával. Jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot. Sokszor hívtam őt megtérésre - mondta az Úr. Kigúnyolt engem és ezt mondta: 'Szeretem szolgálni a sátánt. Továbbra is szolgálni fogom őt.' Elutasította az igazságot és nem tért meg gonosz útjairól. Sok embert eltérített az Úrtól, közülük sokan itt vannak a pokolban vele együtt. Ha megtért volna, üdvösséget adtam volna neki és a családja nagy részének, de ő nem hallgatott rám. A sátán azt mondta ennek az asszonynak, hogy szolgálatának jutalmaként saját országot fog kapni. Azt is mondta neki, hogy soha nem fog meghalni, hanem örökké vele - a sátánnal - fog élni. Úgy halt meg, hogy a sátánt dicsőítette, idekerült és az örökségét kérte. A sátán, a hazugság atyja szemköztnevette és így szólt: 'Hát azt hitted, hogy megosztom veled a birodalmamat? Tessék, itt van: ez a te országod!' Ezzel bezárta ebbe a cellába és kínozza éjjel és nappal. A Földön ez az asszony sok boszorkányt oktatott a fehér és a fekete mágia rejtelmeire. Az egyik ilyen mutatványa az volt, hogy fiatal asszonyból középkorú, majd idős asszonnyá - sőt még idős férfivá is változott. Akkor mókának tűnt az egész, s jót mulatott azon, hogy alacsonyabbrendű boszorkánytanítványait ezekkel az átváltozásokkal rémisztgette. Most azonban a pokol kínjai közt szenved, húsa pedig minden egyes átváltozással foszlik róla. Most már nincs hatalma felette, egyre csak változik egyik alakból a másikba, valódi lénye azonban a csontvázba zárt szürkés köd. A sátán saját gonosz céljaira használja, gúnyolja és csúfolja őt. Időről-időre elviszik a sátán elé, hogy kedvére kínozhassa őt. Sokszor hívtam ezt az asszonyt, és üdvösséget adtam volna neki. De ő nem akart engem. Most könyörög és esdekel a bocsánatért, de már késő. Elveszett, nincs számára remény. Rápillantottam az asszonyra, aki midörökre a szenvedés és fájdalom kárhozatára volt ítélve. Bár gonosz asszony volt, szívem majd meghasadt a részvéttől. Uram, milyen borzasztó! - mondtam könnyezve. Ebben a pillanatban, mintha Jézus és én ott sem lettünk volna, egy koszos, barna, alakját és méretét tekintve egy hatalmas medvére emlékeztető démon cammogott oda az asszony cellájához, és egy kulccsal kinyitotta az ajtót. A démon nagy zajt csapott, mintha csak meg akarta volna ijeszteni. Az asszony rémülten sikoltozott amikor a démon rávetette magát és elkezdte kirángatni a cellából. Jézus így szólt: Ez a démon gyakran kínozza őt. Végignéztem, ahogy a démon kirángatja a cellából és elvonszolja. Drága Uram! - kiáltottam. Hát semmit sem tehetünk? Nagyon sajnáltam az asszonyt. Késő, már késő! - mondta Jézus. Lap tetejére 9. A pokol rémségei Most már értettem, miben különböznek a pokol gyomrának celláiban levő emberek a többi szenvedőtől. Sok olyan dolog is volt, amit nem értettem. Egyszerűen csak hallgattam Jézust és feljegyeztem mindent, amit láttam és hallottam. A cellák végtelen kört alkottak, ameddig csak elláttam. Minden cellában egy lélek volt. Amint elhaladtunk a cellák mellett, siránkozás, jajgatás, sóhajtás és nyögés ütötte meg fülünket. Nem sokáig jutottunk, amikor Jézus megállt egy újabb cella előtt. Ahogy benéztünk, fény árasztotta el a cellát. A fény forrása maga Jézus volt. Megálltam és egy hatalmas kínok közt lévő lelket láttam. Egy kékesszürke színű nő volt az. Húsa halott volt és rothadó cafatokban lógott csontjairól. Minden csontja koromfeketére szenesedett, ruhái rongyokban lógtak rajta. Húsából és csontjaiból kukacok/férgek másztak elő. Ocsmány szag töltötte be a cellát. Mint az előző asszony, ő is egy hintaszékben ült. Egy rongybabát szorongatott. Miközben ringatózott, a rongybabát szorosan magához ölelve sírt. Egész teste rázkódott a zokogástól, a cellájából jajgatása hallatszott ki. Jézus így szólt: Ő is a sátán szolgája volt. Eladta a lelkét a sátánnak és míg élt, sokfajta gonosz dolgot művelt. A boszorkányság valóságos - mondta Jézus. Ez az asszony tanította és gyakorolta a boszorkányságot és sokakat a bűn útjára térített. A sátán nagyobb figyelmet fordított azok felé, akik tanították, nem csupán gyakorolták a boszorkányságot, s ők több erőt is kaptak tőle. Ez az asszony jövendőmondó, jós és médium volt. A sátán kegyeibe fogadta őt mindazért a gonoszért, amit elkövetett. Tudta, hogyan fordítsa önmaga és a sátán hasznára a sötéség erőit. Ördögimádó alkalmakra járt és a sátánt dicsőítette. Hasznos munkát végzett a gonosz számára. Kíváncsi voltam, hány lelket nyert meg ez az asszony a sátán számára. Felpillantottam erre a piszkos rongybabát szorongató, síró, csontvázba zárt lélekre. Szomorúság töltötte meg a szívemet és kicsordultak a könnyeim. Úgy szorongatta a rongybabát, mintha segíthetne az neki. Vagy talán fordítva. A halál bűze töltötte be a helyet. Ekkor megláttam hogyan kezd átlakulni a másik asszonyhoz hasonló módon. Először az 1930-as évek idős asszonyát formázta, majd egy mai fiatalasszonyt. Újra és újra szemünk láttára ismétlődött ez a fantasztikus átalakulás. Ez az asszony maga volt a sátán szószólója - mondta Jézus. Miként az igaz evangéliumot igazi szolgálók prédikálják, a sátánnak is megvannak a maga - hamis - szolgái. Ez az asszony a leghatalmasabb sátáni erővel rendelkezett, amiért el kellett adnia a lelkét. A sátán gonosz ajándékai éppen az ellenkezőjét jelentik azoknak a szellemi ajándékoknak, amelyeket Jézus ajándékoz a hívőknek. Ezek a sötétség erői. A sátánnak ezek a munkásai okkultizmussal, boszorkánysággal foglalkoznak, tenyérjósokként működnek vagy hasonló utakon járnak. Az aki a sátán médiuma, hatalmas gonosz erővel rendelkezik. Ezeket az embereket a sátán teljességgel félrevezette, és teljes lényüket megvette a maga céljaira. A sötétségnek némely munkásai nem beszélhetnek közvetlenül a sátánnal, csak médiumokon keresztül. Vannak akik embereket és állatokat áldoznak az ördögnek. 3.Móz. 19,26-,31; 5.Móz. 18,10-12; Ézs. 8,19 Sokan odaadják lelküket a sátánnak. Az ő szolgálatát választják az enyém helyett. Választásuk a halál, hacsak meg nem térnek a bűneikből és hozzám nem kiáltanak. Én hűséges vagyok és megmentem őket a bűneikből. Sok ember azért adja el a lelkét a sátánnak, mert úgy gondolja, hogy akkor örökké fog élni. Szörnyű halál vár azonban rájuk. A sátán még mindig úgy gondolja, hogy legyőzheti Istent és tönkreteheti Isten tervét, de legyőzetett a kereszten. Elvettem a kulcsokat a sátántól és enyém minden hatalom Mennyen és Földön. Mt. 28,18 Miután ez az asszony meghalt, egyenesen a pokolba került. A démonok a sátán elé hozták, ahol dühösen kérdezte, miért parancsolnak neki, mert a Földön úgy gondolta, ő uralkodik felettük. Ott valóban az ő parancsait teljesítették. Kérte a királyságot is a sátántól, amit megígért neki. A sátán még azután is hazudott neki, miután már meghalt. Azt mondta, hogy helyreállítja az életét és újra az ő gonosz céljaira fogja használni. Ez az asszony csalással sok lelket nyert meg a sátán számára, ezért ezek az újabb hazugságok hihetőnek tűntek számára. Végül azonban a sátán kinevette és kigúnyolta őt. Azt mondta neki: 'Becsaptalak és egész végig kihasználtalak, soha nem fogom odaadni neked az én országomat.' Az ördög meglengette karját az asszony felé és úgy tűnt, mintha a hús leszakadna csontjairól. Az asszony üvöltött a fájdalomtól. Közben egy nagy fekete könyvet hoztak a sátán elé. Kinyitotta és addig keresgélt míg meg nem találta az asszony nevét. Aha! - mondta a sátán - nagyon jó szolgálatot tettél nekem a Földön. Több mint ötszáz lelket hoztál ide. A sátán tovább hazudott: A te büntetésed nem lesz olyan súlyos, mint a többieké. Gonosz nevetés tört ki belőle. Felállt és az asszonyra mutatott - hatalmas süvöltő szélvihar kerekedett, amely zúgásával betöltötte az egész helyiséget. Ha-ha-ha! - mondta a sátán. Kapd el a királyságodat ha tudod. Ekkor egy láthatatlan erő odacsapta az asszonyt a földhöz. Itt is engem fogsz szolgálni! - kacagott a sátán, amikor látta az asszony hiábavaló próbálkozását, hogy felkeljen. Az asszony sikoltozott a fájdalomtól, miközben a démonok a húsát tépték. Ezután visszavonszolták a ketrecébe. Nem felejtette el a sátán ígéreteit. A sátán azt mondta neki, hogy övé lesz minden hatalom, hogy soha nem fog meghalni, hogy hatalma lesz élet és halál felett. Ő pedig elhitte mindezt. Úgy tudta, hogy a sátán meg tudja akadályozni, hogy bármi is megölje őt. A sátán nagyon sok mindent hazudott neki és sok mindent is ígért. Jézus azt mondta: Azért jöttem, hogy sok embernek üdvösséget adjak. Az az én vágyam, hogy minden bűnös megtérjen és az én nevemet hívja segítségül. Nem az az én akaratom, hogy bárki is elvesszen, hanem az, hogy mindenkinek örök élete legyen. Ján. 10,28 Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de sokan nem fognak megtérni bűneikből mielőtt még meghalnának, és a pokolba kerülnek. A Mennybe vezető út azonban minden ember számára egyforma. Újjá kell születned, hogy beléphess Istennek Országába. Az Atyához kell jönnöd az én nevemben és meg kell térned a bűneidből. Ján. 3,5 Őszintén oda kell adnod a szívedet Istennek és Őt kell szolgálnod. Gyermekem - folytatta Jézus -, a következő dolog, amit meg fogok mutatni neked, az még szörnyűbb lesz. Tudom, hogy meg fog téged szomorítani. Ezenkívül azt akarom, hogy a világ hallja és tudja, hogy mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Ezekben a cellákban, ameddig csak ellátsz, lelkek kínoztatnak. Minden alkalommal, amikor a cellák beteltek, a pokol megnagyobbítja önmagát, hogy még több lélek férhessen el. A pokolban működik minden érzékszerved. Ha a Földön vak voltál, a pokolban is vak leszel. Ha a Földön csak egy karod volt, a pokolban is csak egy karod lesz. El kell mondanom neked, hogy térj meg, mert a pokol szörnyű hely, félelmetes hely. Rettenetes szomorúság és örökkévaló bánkódás helye. Kérlek, könyörgök hidd el, amit mondok, mert ez az igazság. Annyira nehéz volt ez számomra, hogy a feljegyzés készítése közben sokszor rosszul voltam. A pokolban láttam olyan dolgokat is, amelyek túl szörnyűek ahhoz, hogy elmondjam őket. Rémségesebbek, mint a szenvedés kiáltásai, a rothadó hús bűze vagy a pokol tüzének rémségei és a mély vermek. Olyan dolgokat is láttam, amelyekről Isten nem engedte meg, hogy írjak. Amikor földi életed véget ér, ha Isten Szelleme által újjászülettél, lelked a Mennybe kerül. Ha bűnösként haltál meg, azonnal a tűzzel égő pokolba kerülsz. Lelkedet hatalmas láncokkal felszerelkezett démonok vonszolják át a pokol kapuin, majd egy verembe dobnak és kínozni fognak. Időnként a sátán elé visznek. Minden dolgot érzel, ami megtörténik veled a pokolban, mindennek tudatában vagy. Jézus azt mondta nekem, hogy a pokolban van egy vidámparknak nevezett hely. A vermekbe zárt lelkek nem mehetnek oda. Jézus azt is mondta, hogy habár a különböző lelkek különböző szenvedéseket élnek át, mindenkit tűz éget. A vidámpark cirkuszporond alakú. Azokat az embereket, akik a szórakoztatás tárgyát képezik, a vidámpark középső részére szállítják. Ezek olyan emberek, akik a Földön tudatosan szolgálták a sátánt. Ők azok akik szabad akaratukból a sátánt követték Isten helyett. A küzdőtér szélén foglalnak helyet a többi lelkek, kivéve a vermekben lévőket. Azok, akik a középső körben vannak, haláluk előtt az okkult világ vezetői, médiumok, varázslók, jósok, gondolatolvasók, boszorkányok voltak. Mind olyanok, akik tudatosan a sátán szolgálatát választották. Amíg a Földön éltek, sokakat becsaptak, a sátán és a bűn követésére csábították őket. Azok akiket becsaptak és bűnbe estek miattuk, most idejöttek és kínozták megcsalóikat. Egyenként jöttek, hogy kínozzák őket. Az egyik ilyen kínzás abból állt, hogy szellemi csontjaikat szétszedték és a pokol különböző részein elégették őket. A lelket szó szerint széttépték, a darabokat pedig démoni őrületben szétszórták a pokol különböző részein. A megcsonkított lelkek hatalmas fájdalmat éreztek, a közönség kővel dobálta a küzdőtéren levőket. A kínzás minden elképzelhető formája megengedett volt. A szenvedő lelkek halálért kiáltottak, könyörögtek - de ez az örök halál. A sátán adott parancsot mindezekre. Hát ez volt a pokol vidámparkja. Jézus ezt mondta: Sok évvel ezelőtt elvettem a pokol kulcsait a sátántól. Eljöttem, kinyitottam ezeket a celákat és kiengedtem az én népemet. Az Ószövetség idején, még mielőtt halálra adtam életemet a keresztfán, az Éden-kert a pokolhoz közel helyezkedett el. Ezek a cellák valamikor az Éden-kertben voltak. Most a sátán használja őket gonosz céljaira és még többet is készített. Mt. 27,52-53; 1.Pét. 3,19 Kedves Olvasó, kész vagy megtérni a bűneidből mielőtt örökre késő lesz? Mert mindenkinek meg kell jelennie színem előtt az ítélet napján. Az Éden-kert elmozdíttatott a pokol mellől, amikor meghaltam és újra feltámadtam az én Atyám, az Örökkévaló ereje által. Hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy ezek a 27 km magas cellák a börtönei mindazoknak, akik valaha a sátán munkásai voltak. Azok vannak idezárva, akik démoni erőkkel, az okkultizmussal és a sátán imádatával foglalkoztak. Így szólt az Úr: Jöjj, még akarok mutatni neked valamit! Hirtelen a 27 km magas cellatömb és a pokol gyomrának közepén találtuk magunkat, körülbelül 800 méter magasan a levegőben. Olyan volt, mintha egy kútban lennénk, amelynek sem az alját, sem a tetejét nem láthatjuk a körülöttünk levő sötétség miatt. Sárgás fény kezdte betölteni a helyet. Szorosan fogtam Jézus kezét. Drága Uram, miért vagyunk itt? - kérdeztem. Hirtelen hurrikánszerű szél keletkezett és viharos morajlást hallottam. Hatalmas tűzhullámok száguldottak fel a cellák falán, s mindent elégettek ami az útjukban volt. A lángok minden egyes cellába behatoltak fájdalmas üvöltést, gyötrődést és kétségbeesést hagyva maguk után. Annak ellenére, hogy minket nem érintettek a lángok, félelem öntött el amint láttam, hogyan menekülnek és próbálnak fedezéket keresni az elkárhozottak kicsiny cellájuk hátsó részében. Balról gonosz hang ütötte meg a fülemet. Odapillantottam és a sátánt láttam, amint háttal nekünk lángokba burkolózva állt. Mégsem égett meg, sőt inkább ő volt a tűz forrása. Teljesen elborították a lángok, ő pedig élvezte ezeknek a szerencsétlen elveszett lelkeknek kiáltásait. Amint a sátán megmozdította a karját, hatalmas tűzgolyók lövelltek ki belőle. A cellákból a fájdalom gyötrelemteljes kiáltásai hallatszottak. A bent lévő lelkek élve égtek ebben a forrónál is forróbb tüzes áradatban és mégsem tudtak meghalni. A démonok is kacagtak, amint a sátán celláról cellára járva kínozta az elveszetteket. Jézus mondta: A sátán a gonoszságból táplálkozik, örömét leli ha fájdalmat és szenvedést okoz, és erőt nyer belőle. Figyeltem, amint a sátánt egy barna szegélyű vörösessárga láng borítja el. Öltözékét, melyen nem fogtak a lángok, vad viharos szél cibálta. Égő hús szaga töltötte be a levegőt és újra rá kellett jönnöm, hogy a pokol rémségei valóságosak. A sátán a lángok között járkált, de azok nem égették meg őt. Bár csak a hátát láttam, mégis mindenhol hallottam gonosz kacagását. Láttam, amint egy füstfelhőbe burkolózva felemelkedett, s magával vitte a tűzfolyamot a pokol gyomrának tetejére. Ott megfordult és fennhangon bejelentette, hogy amelyik lélek nem imádja őt, azt beadja egy körre a vidámparkba. Ne, csak azt ne! Téged imádunk sátán! - kiáltották egyszerre, miközben meghajoltak és elkezdték a gonoszt imádni. És minél inkább imádták őt, annál inkább szomjazta a hódolatot. A dícséret egyre hangosabban és hangosabban zengett, míg végül az egész pokol ettől visszhangzott. Jézus mondta: Ezek az emberek, akik most a pokol celláinak lakói, hallották az igaz evangéliumot, amikor még a Földön éltek. Sokszor választhatták volna az üdvösség útját. Az én Szellemem sokszor akarta őket vonzani, de ők nem hallgattak rá és nem jöttek hozzám, hogy üdvösséget nyerjenek. Míg Jézus beszélt, a sátán így szólt hódolóihoz: Ha-ha-ha, ez a ti birodalmatok, soha nem is lesz más! Az én birodalmam kiterjed az egész Földre, s az alvilágra is. Hallottam amint így kiáltott: Ez a ti örökéletetek! Közben az elkésett megbánás jajgatásai szűrődtek ki a lángoló cellákból. Jézus mondta: Az én üdvösségem ingyen van, aki akarja, jöjjön és meneküljön meg az örökkévaló büntetésnek e helyétől. Én nem fogom elküldeni. Ha boszorkány voltál vagy varázsló, még ha írásos szerződésed van is az ördöggel, az én erőm megtöri azt, s az én kiontott vérem megszabadít téged. Leveszem életedről a gonosz átkokat és megmentelek a pokoltól. Add nekem a szívedet, hogy feloldozzalak és megszabadítsalak téged - kötelékeidből. Ján. 3,16-21; 8,36; 1.Ján. 3,8 Lap tetejére 10. A pokol szíve Éjszaka Jézussal a pokolba mentünk. Napközben a pokol mindig a szemem előtt volt. Megpróbáltam beszélni az embereknek arról amit láttam, de nem hittek nekem. Nagyon magányosnak éreztem magam, és csak Isten kegyelméből tudtam továbbmenni. Minden dicsőség az Úr Jézus Krisztusé/Jesuáé a Messiásé! A következő éjjel visszamentünk a pokolba az Úrral. Végigjártuk a pokol gyomrának szélét. Felismertem néhány helyet, ahol már előzőleg jártunk. Mindenütt ugyanaz a rothadó hús, ugyanaz a gonosz bűz, s ugyanaz a száraz, forró levegő volt. Már nagyon fáradt voltam. Jézus tudta mire gondolok, és így szólt: Soha nem hagylak el és nem távozom el tőled! Tudom, hogy kimerültél, de én megerősítlek téged. Az Úr érintése megerősített és továbbmentünk. Előttünk egy le-föl mozgó, majdnem focipálya nagyságú fekete tömeget láttam. Eszembe jutott, hogy Jézus azt mondta, ez a pokol szíve. Hatalmas karokhoz vagy szarvakhoz hasonló dolgok ágaztak ki ebből a fekete szívből, melyek fölfelé, a Föld színe felé haladtak. Kíváncsi voltam vajon ezek-e azok a szarvak, amelyekről a Biblia beszél. A szív környékén a föld száraz és barna volt. A talaj minden irányban körülbelül 100 méteres körzetben kiégett, így száraz, rozsdásbarna színű volt. A szív mélyfekete volt, de ebbe a kígyóbőr pikkelyeinek színe is belekeveredett. Minden szívdobbanás bestiális bűzt árasztott. Valódi szív módjára mozgott le és fel. Egy gonosz erőtér vette körül. Döbbenten figyeltem ezt a gonosz szívet, s kíváncsi voltam, vajon mi lehet a feladata. Jézus mondta: Ezek az ágak, amelyek a szív erezetének tűnnek, csatornák, amelyeken keresztül minden lehetséges gonosz erő árad ki a Földre. Ezek azok a szarvak, amelyeket Dániel is látott és a Földön lévő gonosz birodalmakat jelképezik. Dán. 7,7-8 Közülük néhány már volt, néhány csak ezután következik és néhány éppen most van. Gonosz birodalmak fognak támadni, az antikrisztus pedig sok ember, hely és dolog fölött fog uralkodni. Ha lehet, még a kiválasztottakat is megcsalja. Sokan fognak elfordulni Istentől és a fenevadat, meg annak képmását fogják imádni. Ezekből a fő ágakból vagy szarvakból kisebb ágak fognak kinőni és démonok, gonosz szellemek és mindenfajta gonosz erők áradnak belőlük. Rászabadulnak a földre és a sátán parancsát követve, sok gonosz dolgot fognak véghezvinni. Ezek a birodalmak és gonosz erők a fenevadnak engedelmeskednek és sokan fogják őt követni a pusztulásba. Itt a pokol szívében fognak elkezdődni mindezek a gonoszságok. Ezeket a szavakat mondta nekem Jézus, és megparancsolta, hogy írjam le egy könyvben és mondjam el az egész világnak. Ezek a beszédek igazak. Ezeket a kijelentéseket a mi Urunktól, Jézustól kaptam, hogy mindenki tudja és megértse a sátán munkáit és az ő jövőre vonatkozó terveit. Így szólt Jézus: Kövess engem! Lépcsősor vezetett fel a pokol szívébe, ahol egy ajtó nyílt meg előttünk. A szívben koromsötét volt. Kiáltások hangját hallottam, a bűz pedig elviselhetetlen volt. Minden amit e sötétségben láthattam csak Jézus volt - szorosan mellette haladtam. És egyszercsak Jézus nem volt már ott! Megtörtént az amire gondolni sem mertem. Egyedül voltam a pokol szívében. Iszonyatos rémület kerített hatalmába. Félelem markolt a szívembe és a halál szorongatása vett körül. Jézus után kiáltoztam: Hol vagy?! Merre vagy?! Kérlek, gyere vissza Uram! Hívtam és hívtam Őt, de senki sem válaszolt. Ó, Istenem! - jajveszékeltem. Ki kell jutnom innen! Elkezdtem rohanni a sötétben. Amint hozzáértem a falakhoz úgy tűnt, mintha lélegeznének, mozognának a kezem alatt. És ekkor már nem voltam egyedül. Kacagást hallottam, miközben két tompa sárga fényt árasztó démon megragadta mindkét kezem. Fürgén láncra vertek és a szív belseje felé kezdtek húzni. Jézusért kiáltottam, de senki nem válaszolt. Sikoltoztam és teljes erőmből küzdöttem, de ők úgy húztak tovább, mintha semmi ellenállást nem is tanusítottam volna. Amint egyre beljebb jutottunk a szívben, iszonyú fájdalmat éreztem, mintha valamilyen erő reszelte volna a testemet. Olyan volt, mintha a húsomat tépnék le rólam. Félelmemben sikoltoztam. Fogvatartóim odarángattak egy cellához és belöktek. Miközben zárták rám az ajtót még hangosabban kiabáltam. Ők csak gúnyosan kacagtak és így szóltak: Semmi értelme a kiabálásnak. Amikor eljön az időd, majd a mesterünk elé kerülsz. Ő majd kényére kedvére fog kínozni téged. Egész testemet átjárta a pokol szívéből áradó szörnyű bűz. Miért vagyok itt? Hol rontottam el? Megőrültem? Engedjetek ki! Engedjetek ki! - kiáltoztam hasztalanul. Egy idő múlva elkezdtem érzékelni a cella falát. Köralakú és puha volt, mintha élt volna. Tényleg élt és most elkezdett mozogni. Ó, Uram! - sikoltottam. Mi történik itt? Jézus, hol vagy!? De csupán saját kiáltásom visszhangja válaszolt. Félelem, a legszörnyűbb félelem markolt a szívembe. Mióta Jézus elhagyott most ismertem fel először, hogy elvesztem, és hogy semmi remény számomra. Zokogtam, újra és újra Jézust hívtam. Ekkor egy hangot hallottam a sötétben: Semmi értelme Jézust hívogatnod. Ő nincs itt. Tompa fény kezdte elárasztani a helyet. Most először pillantottam meg a többi cellát - azok is olyanok voltak, mint az enyém, a szív falába ágyazva. Valamilyen lepel lógott előttünk, a cellákon pedig valami mocskos, iszapos/ragacsos anyag folyt keresztül. A szomszéd cellából női hangot hallottam: Elkárhoztál a szenvedésnek ezen a helyén. Innen nincs kiút. Alig láttam őt a félhomályban. Hozzám hasonlóan ő is ébren volt, de a többi cellalakó mintha aludt volna vagy valamilyen transzban lett volna. Semmi remény! - kiáltotta. Semmi remény! Végtelen magányosság és mérhetetlen kétségbeesés töltötte be a szívemet. Az asszony szavai sem sokat segítettek. Így szólt: Ez a pokol szíve. Itt kínoztatunk, de szenvedésünk nem olyan rossz, mint a pokol más részén levőké. Később rájöttem, hogy hazudott amikor azt mondta, hogy itt nincs olyan nagy szenvedés mint máshol. Időnként - folytatta - a sátán elé visznek minket és akkor ő kénye-kedve szerint kínoz minket. A sátán a fájdalmainkból táplálkozik és erőt nyer kétségbeesett kiáltásainkat hallva. Bűneink mindig előttünk vannak. Tudjuk, hogy istentelenek vagyunk. Azt is tudjuk, hogy valamikor ismertük az Úr Jézust, de visszautasítottuk Őt és elfordultunk Istentől. Azt tettük amihez kedvünk volt. Mielőtt idekerültem, prostituált voltam. Férfiakkal és nőkkel mentem el a pénzükért, és amit tettünk 'szerelemnek' neveztük. Sok otthont, sok családot tönkretettem. Sok leszbikus, homoszexuális és házasságtörő van ezekben a cellákban. Belekiáltottam a sötétségbe: Én nem tartozok ide! Én megváltott vagyok! Istenhez tartozom! Miért vagyok én itt?! Senki sem válaszolt. Ekkor a démonok visszajöttek és kinyitották cellám ajtaját. Az egyik rángatott, a másik végiglökdösött egy köves ösvényen. A démonok érintése olyan volt, mintha lángok nyaldosták volna a testemet. Nagy fájdalmat okozott! Ó, Jézus hol vagy?! Kérlek segíts, Jézus! - kiáltottam. Dühöngő tűz csapott fel előttem, de nem érintett meg. Mégis úgy éreztem, mintha valami tépné a húst a testemről. Az elképzelhető legkínzóbb fájdalom öntött el. Minden képzeletet felülmúló kín volt ez. Valami láthatatlan tédeste a testemet, miközben denevér alakot öltött démonok harapdáltak. Drága Úr Jézus! - kiáltottam - hol vagy?! Kérlek, szabadíts meg! Addig lökdöstek és rángattak míg végül a pokol szívében egy nyitott térre értünk, ahol egy mocskos oltár elé löktek. Az oltáron hatalmas nyitott könyv feküdt. Gonosz röhögést hallottam és rájöttem, hogy a sátán előtt fekszem a mocsokban. A sátán így szólt: Végre az enyém vagy! Rémülten hátráltam, de hamarosan észrevettem, hogy nem engem, hanem egy előttem állót figyel. Így szólt a sátán: Ha-ha-ha. Végre elpusztíthatlak a Föld színéről. Lássuk csak mi lesz a büntetésed. A sátán kinyitotta a könyvet és végigfuttatta ujját a lapokon. Megnevezte a lelket és kimérte a büntetését. Drága Uram! - kiáltottam - hát igaz lehet mindez? Én voltam a következő. A démonok feltoltak egy emelvényre és arra kényszerítettek, hogy meghajoljak a sátán előtt. A már ismerős gonosz röhej hallatszott. Már régóta vártalak és végre az enyém vagy! - kiáltotta gonosz örömmel. Megpróbáltál megszökni előlem de most már az enyém vagy! Soha nem érzett félelem kerített hatalmába. A húsomat újra elkezdte szaggatni valami, majd hatalmas láncot tekertek a testem köré. Miközben a láncokat rámhelyezték, rápillantottam a testemre. Olyan voltam mint a többiek. Csontváz. Teli halott csontokkal. Férgek tekergőztek a bensőmben s a lábamtól indulva lángok borították a testemet. Ismét felkiáltottam: Ó, Úr Jézus! Mi történt?! Hol vagy, Jézus?! A sátán csak röhögött és vihogott. Itt nincs Jézus! - mondta. Most én vagyok a királyod. Örökké itt leszel velem. Most már az enyém vagy! A legszörnyűbb érzelmek kerítettek hatalmukba. Sem Istent, sem szeretetet, sem békességet, sem melegséget nem voltam képes érezni. A legteljesebb mértékben éreztem azonban a félelmet, a gyűlöletet, a kínzó fájdalmat és a minden képzeletet meghaladó szomorúságot. Az Úr Jézushoz kiáltottam, hogy mentsen meg, de senki sem válaszolt. A sátán így szólt: Most én vagyok az urad. Kezét felemelve magához intett egy démont. Hirtelen egy ronda, gonosz szellem jött fel az állványra ahol álltam, és megragadott engem. Hatalmas teste, denevérpofája, karmos mancsa volt és gonosz bűz áradt belőle. Mit csináljak vele, úr sátán? - kérdezte a démon, miközben egy másik szőrös, vadkanfejű démon is megragadott. Vigyétek a szív legmélyére! Oda, ahol a rémségek mimdig a szeme előtt vannak. Ott majd megtanulja, hogy úrnak hívjon engem. Egy sötét, nagyon sötét helyre vonszoltak és bedobtak egy hideg nyirkos helyre. Ó, hogyan is érezhet valaki hideget és égető forróságot egyszerre? Nem tudtam. De a lángok égették a testemet, és a férgek tekergőztek bennem és rajtam. Halottak siránkozása töltötte be a levegőt. Ó, Úr Jézus! - kiáltottam kétségbeesetten. Miért vagyok itt? Drága Istenem, engedd, hogy meghalhassak! Hirtelen fény töltötte be a helyet, ahol ültem. Jézus jött meg és karjaiba vett. Azonnal otthon voltam a házunkban. Drága Úr Jézus! Hol voltál?! - zokogtam. Jézus gyengéden szólt hozzám: Gyermekem, a pokol valóságos. De addig nem lehettél biztos benne, amíg saját magad át nem élted. Most már ismered az igazságot és azt, milyen elveszettnek lenni a pokolban. Most már beszélhetsz róla másoknak. Meg kellett ezt engednem, hogy minden kétséget kizáróan tudd. Nagyon-nagyon szomorú és fáradt voltam. Jézus karjaiba zuhantam. Jóllehet Ő teljesen helyreállított, el akartam menni messze, messze - Jézustól, a családomtól és mindenkitől. Az elkövetkező napokban nagyon rosszul voltam. A lelkemet szomorúság töltötte be, a pokol rémségei pedig mindig szemeim előtt voltak. Sok napnak kellett eltelnie, mire teljesen magamhoz tértem. Lap tetejére 11. Külső sötétség Éjszakáról éjszakára visszamentünk a pokolba, hogy feljegyezhessem ezeket a szörnyű igazságokat. Minden alkalommal, amikor a szív mellett mentünk el, szorosan Jézus mellé húzódtam. Hatalmas félelem mardosta a lelkemet amikor eszembe jutott, hogy mi történt itt velem. Tudtam, hogy tovább kell mennem, a lelkek megmentése érdekében. Csupán Isten kegyelméből tudtam oda visszamenni. Megálltunk egy éneklő, sátánt dicsőítő démoncsoport előtt. Úgy tűnt, nagyszerűen szórakoznak. Így szólt az Úr: Megengedem, hogy meghalld, mit mondanak. Ma elmegyünk ebbe a házba és kínozzuk az ottlakókat. Az úr sátántól még több erőt kapunk, ha jól végeztük dolgunkat. - mondták. Ó, igen, sok fájdalmat és betegséget okozunk és szomorúságot hozunk mindannyiuknak. Elkezdtek táncolni és a sátánt imádó dalokat énekelni, a gonoszt dicsőíteni. Egy démon így szólt: Vigyáznunk kell azokkal, akik Jézusban hisznek, mert ők kiűzhetnek bennünket. Igen - mondta egy másik - Jézus nevére el kell futnunk. Ekkor az utolsó gonosz szellem így szólt: De nem azokhoz megyünk akik ismerik Jézust és az Ő nevének erejét. Az én angyalaim - mondta Jézus - megőrzik az én népemet ezektől a gonosz szellemektől és így azok munkája nem lesz sikeres. A bűnösök közül is sokakat védelmezek, habár ők nem is tudnak róla. Sok angyalom munkálkodik azon, hogy megakadályozza a sátán gonosz terveit. Sok démon van a levegőben és a Földön. Neked megengedtem, hogy megláss ezek közül néhányat, de mások számára láthatatlanok. Ezért kell mindenütt hirdetni az evangélium igazságát. Az igazság szabadokká teszi az embereket én pedig megoltalmazom őket a gonosztól. Az én nevemben szabadulás és szabadság van. Enyém minden hatalom Mennyen és Földön. Mt. 28,18 Ne féljetek a sátántól, hanem Istent féljétek! Utunk során egy sötét emberrel találkoztunk. Sötétségbe burkolózott és olyan volt, mint egy angyal - bal kezében tartott valamit. Így szólt Jézus: Ez a hely neveztetik a 'külső sötétségnek'. Sírást és fogcsikorgatást hallottam. Eddig még sehol nem éreztem ilyen végtelen reménytelenséget, mint ezen a helyen. Az előttünk álló angyalnak nem volt szárnya. Körülbelül 10 méter magas lehetett és pontosan tudta, mit csinál. Bal kezében hatalmas korongot tartott és a magasra emelt koronggal lassan megfordult, mintha el akarná hajítani. A korong közepén tűz égett, külső szélén pedig sötétség volt. Kíváncsi voltam ki lehet ez az óriási angyal és mit szándékozik tenni. Jézus ismerte a gondolataimat és ismét megszólalt: Ez a külsű sötétség. Emlékezz, hogy az én Igém azt mondja: Az ország fiai pedig a külső sötétségre vettetnek. Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Mt. 8,12 Uram - mondtam - azt érted ez alatt, hogy a te szolgáid vannak itt? Igen - mondta Jézus. Azok, akik elfordultak tőlem, miután elhívtam őket. Olyan szolgák, akik jobban szerették a világot mint engem és visszamentek a bűn fertőjébe. Szolgák, akik nem álltak ki az igazságért és szentségért. Mt. 25,30 Jobb, ha valaki el sem kezdi, mintha visszafordul, miután már elkezdett szolgálni engem. Hidd el - mondta Jézus - ha bűnt követsz el, van Szószólód, Pártfogód az Atyánál. Ha megtérsz a bűneidből, én hűséges vagyok és megtisztítalak minden igazságtalanságtól. 1.Ján. 1,9 De ha nem térsz meg, eljövök, amikor nem is sejted és kivágattatsz a hitetlenekkel együtt és a külső sötétségbe vettetel. Figyeltem, amint a sötét angyal eldobja a hatalmas korongot messze-messze a sötétségbe. Az én Igém pontosan azt jelenti amit mond: 'Kivettetnek a külső sötétségre. Ekkor hirtelen a levegőben találtuk magunkat, a korong útját követve. Ráálltunk a korong külső részére és bepillantottunk. A korong közepében tűz égett. A lángoló hullámok között emberek úsztak. Itt nem voltak démonok vagy gonosz szellemek, csak a tűztengerben az élő lelkek. A korong külső részén a legfeketébb sötétség honolt. Csupán a lángok fénye világította meg az éjszakai levegőt. E fényben láttam, hogy az emberek megpróbálnak kiúszni a korong szélére. Néhányan már majdnem elérték a partot, amikor a korong belsejéből induló szívó erő visszarántotta őket a lángok közé. Láttam, amint ködszürke lélekkel csontvázakká alakulnak - rájöttem, hogy ez is pokol része. Ekkor látomásban láttam az angyalt amint pecsétet nyit fel. Úgy tűnt, nemzetek és országok vannak bezárva alája. Amint az angyal feltörte a pecsétet, férfiak és nők, fiúk és lányok meneteltek egyenesen a lángok közé. Rémült döbbenettel figyeltem mindezt és kíváncsi voltam, vajon ismerem-e az Úr valamelyik elbukott szolgáját, aki éppen a lángok közé menetel. Tekintetemet nem bírtam levenni a lángok közé masírozó lelkekről. Senki sem próbálta megállítani őket. Felkiáltottam: Uram, kérlek állítsd meg őket, mielőtt a tűzhöz érnek! De Jézus így válaszolt: Akinek van füle halljon, akinek van szeme lásson! Gyermekem! Kiálts a bőn és a gonoszság ellen! Mondd el az én szolgáimnak, hogy legyenek hűségesek és hívják segítségül az Úr nevét. Azért viszlek végig e szörnyű helyen, hogy beszámolhass nekik a pokolról. Még így folytatta az Úr: Lesznek, akik nem fognak hinni neked. Azt fogják mondani, hogy Isten túl jó ahhoz, hogy embereket a pokolba küldjön. Mondd el nekik, hogy az én Igém igaz! Mondd meg nekik, hogy a gyáváknak és hitetleneknek része a tűznek tavában lesz! Jel. 21,8 Lap tetejére 12. Szarvak Gyermekem, ma a pokol egy másik részébe megyünk - mondta Jézus. A szarvakról akarok neked beszélni, és megmutatom, hogyan fognak gonosz szellemek és démonok a Földre áradni rajtuk keresztül. Míg Jézus beszélt, egy nyílt látást láttam. A látomásban egy régi tanyát, rajta egy lepusztult parasztházzal láttam -, amelyet kiszáradt fák és magas, száraz fű vett körül. A parasztház udvara élettelen dolgokkal volt teleszórva. Semmi élet nem volt ott. Úgy tűnt, mintha a ház oldalai lesüllyedtek volna. Közel s távol nem volt más épület. Mindent a halál járt át. Tudtam, hogy ez a parasztház a pokolnak a része, de még nem értettem teljesen, amit látok. A piszkos ablakok mögött emberi alakok nagy árnyékai derengtek. Valami gonosz volt e jelenségben. Az egyik árnyék elindult az ajtó felé és kinyitotta. Láttam, amint egy extrém izmos, nagy termetű alak kilép az ajtón és a tornácra ment. Tisztán láttam őt. Körülbelül 180 cm magas volt, súlyemelő alkattal. Környezetéhez hasonlóan ő is halottszürke színű volt. Csak egy alsónadrág volt rajta. Halottszürke húsa pikkelyszerű, feje pedig hatalmas volt. Tény, hogy olyan nagy feje volt, hogy a lábai rogyadoztak e nagy súly alatt. Lábán disznóéhoz hasonló pata volt. Arca rideg és gonosz volt. Nagyon öregnek látszott. Szeme halott volt, arca pedig nagyon széles. A látomásban láttam, amint ez a rémes lény lement a tornácról. A talaj döngött léptei alatt, a feje tetejéből pedig szarvak nőttek ki. Miközben járt, nőttek a szarvak, míg a végüket már nem is láttam. Újabb szarvak is elkezdtek kinőni a fejéből - kissebb szarvak ágaztak ki a nagyobbakból. Láttam, hogy a feje olyan volt, mint egy fenevadé. Hatalmas, gonosz fenevad volt, telve rombolással. Minden lépése megrázta a Földet. Így szólt Jézus: Figyeld meg! Láttam, amint a szarvak utat törnek felfelé és otthonokban, gyülekezetekben, kórházakban, hivatalokban és másfajta épületekben érnek véget. A szarvak mindenfelé nagy károkat okoztak. Láttam, amint a fenevad szólt és (ezzel) gonosz szellemeket köpött a Földre. Láttam, hogy sok embert becsapnak ezek a démoni erők és sokan beleesnek a sátán csapdáiba. Háborúban vagyunk - a jó küzd a gonosz ellen - gondoltam. Háborúban vagyunk - hallottam az Úr Szellemét - a jó küzd a gonosz ellen. Sötét fellegek bukkantak fel a szarvakból és elrejtették azt a sok gonoszt, amely a Földre áradt. Ott volt minden utálatosság, amit Isten gyűlöl. Láttam, amint királyságok támadnak a Földből és emberek milliói kezdik követni ezeket a gonosz erőket. Láttam, amint eltávolítják a régi szarvakat és újak nőnek a helyükre. Hallottam, amint Jézus így szól: Ezek a dolgok vannak, voltak és lesznek. Az emberek saját magukat fogják szeretni Isten helyett. Az utolsó időkben elhatalmasodik a gonosz. A férfiak és asszonyok jobban fogják szeretni otthonaikat, autóikat, földjeiket, épületeiket, üzleteiket, ezüstjeiket és aranyukat, mint engem. Térjetek meg! - mondta - mert én féltékeny Isten vagyok. Semmi nem lehet fontosabb Isten imádatánál - sem fiak, sem lányok, sem feleségek, sem férjek! Mert Isten Szellem, és Őt szellemben és igazságban kell imádni! Ján. 4,24 Figyeltem, amint a szarvak a Föld felszíne fölött magasan az égbe nyúltak. Új birodalmak támadtak, s az egész Földön háború és pusztítás rombolt. Sokan voltak, akik imádták a fenevadat. A gonosz fenevad, a szarvakkal, fel-alá járkált, mintha gondolkodna - és a Föld rengett a lábai alatt. Néhány perc múlva visszatért a parasztházba. Sötét fellegek keletkeztek és sokan meghaltak a Földön. A világot hatalmas szenvedések között láttam és teljes szívemből elkezdtem imádkozni. Ó, Uram, segíts nekünk! - kiáltottam. Ez után szellem formában két hatalmas szörny emelkedett ki a Földből és elkezdtek egymással harcolni. Tudtam, hogy a pokolból jöttek. Tengernyi ember állt és figyelte a két gonosz harcát. Ekkor azt láttam, hogy valami kiemelkedik közöttük a Földből. Abbahagyták a harcot, s egy hatalmas hajó két oldalán álltak. Mindkét fenevad megpróbálta lerombolni a hajót, de nem sikerült nekik. Visszatolták a Föld felszíne alá és betemették. Ismét szemtől-szemben álltak, készen a harc folytatására. Hallottam, amint egy hang szólt: Figyeld! Miközben figyeltem, fény jelent meg a Földön, ahová a hajót temették. A hajó ekkor ismét megjelent a Föld felszínén, és hatalmas korongformát öltött. A két fenevad új alakot öltött, hatalmassá és feketévé lettek. A korong első részén kinyílt egy ajtó, egy erős fénycsóva lépcsősort világított meg. A lépcső lefelé vezetett a Föld belsejébe. Hallottam, amint egy hang így szól: A pokolba! Erőteljes gonosz jelenlét töltötte be a levegőt, elveszettnek és tehetetlennek éreztem magam. A korongból bénító erő áradt, és nem volt hová futnom. Jóllehet a Szent Szellem által voltam ott, úgy éreztem, csapdába estem. Jézus szinte azonnal felemelt egyre magasabbra és magasabbra, míg végül felülről tekinthettem le a látomásra. A lépcsőkből most egy - a Föld szívéből le-föl haladó mozgólépcső lett. Amikor Jézus mellett voltam, biztonságban éreztem magam. Ez fog kijönni a pokolból - hallottam egy hangot. Jézus mondta: Ezek lesznek! Ezek fognak jönni! Írd le, hogy mindenki megtudja! Látomásomban a mozgólépcső démoni erőket és gonosz szellemeket szállított fel a Földre. A két fenevad a hajó két oldalán állt, és láttam, amint újra alakot változtatnak. Hatalmas zúgás hangját hallottam. Nagy sebességgel pörgő motor hangjára emlékeztetett. A fenevadak feje megnagyobbodott, kezüket fény töltötte be. Láttam, amint a két fenevad és a hajó eggyé lett. Sok lélek - mintha alvajáró lett volna - menetelt be egyenesen az egyik fenevadba. Órákon keresztül figyeltem e hajmeresztő látomásban a menetet, míg végre az egyik fenevad zsúfolásig megtelt emberekkel. Az első fenevadból olyan zúgás hallatszott, mint amikor a repülőgép készül felszállni. A fenevad a hajóból nyerte az erejét. Amint elkezdett repülni, ismét emberi alakot öltött. Repülés közben úgy tűnt, hogy feje telve van fénnyel és hatalmas erő áradt ki belőle. Amint az égbe felemelkedett, feje ismét hajóvá alakult. Még mindíg hallottam az első fenevad moraját, miközben figyeltem, miként telik meg a második fenevad lelkekkel. Amikor megtelt, mint egy rakéta felszáguldott. Csatlakozott a másik fenevadhoz, és mindketten lassan a szürke ég felé mozogtak. A második fenevad is emberi formát öltött. Hangos zúgásukat hallottam, amint eltűntek a szemem elől. Kíváncsi voltam, mit jelent mindez. Láttam, amint a hajó, vagy korong visszasüllyed a Földbe. A Föld bezárult fölötte, míg végül teljesen el nem tűnt a szemem elől. Amint a látomás elhalványult, egy hatalmas tárgyalótermet láttam - és a Nagy Fehér Trón előtti ítéletre gondoltam. Lap tetejére 13. A pokol jobb karja Az első látomás után a pokol egy másik részébe mentünk. Jézus így szólt: Ezek a dolgok, amiket látsz, az utolsó időkben fognak megtörténni. (Kedves olvasóm, ne feledd, mi már ebben az időben élünk! Megj. K. Becker.) Egy újabb látomás jelent meg előttem. Így szólt az Úr: Most a pokol jobb karjában vagyunk. Magas, száraz dombra másztunk fel. A dombtetőről körülnéztem és örvénylő folyót láttam alattunk. Nem láttam se tűzzel égő vermeket, se démonokat, se gonosz szellemeket, csupán egy láthatatlan partok közt hömpölygő hatalmas folyót. A folyó partjai belevesztek a sötétségbe. Jézussal közelebb mentünk a folyóhoz, s ekkor megláttam, hogy vérrel és tűzzel volt telve. Közelebbről megvizsgálva sok, egymáshoz láncolt lelket láttam. A láncok súlya a tűzfolyam felszíne alá húzta őket. A pokolbeli lelkek a pokol tüzében égtek. Azt is láttam, hogy ezek is csontvázba zárt ködszürke lelkek. Mi ez? - kérdeztem az Úrtól. Ezek a hitetlenek és istentelenek lelkei. Ők azok, akik jobban szerették saját testüket, mint Istent. Férfiak, akik férfiakat, és nők, akik nőket szerettek. Ők azok, akik nem tértek meg, és nem szabadultak meg bűneiktől. Élvezték bűnös életüket és visszautasították a megváltást. Jézus mellett álltam és a tűz tavába bámultam. A tűz hatalmas kohó dübörgésével égett, s lángoló folyamként mindent elnyelt, ami az útjába került. Hamarosan majdnem betöltötte a pokol egész jobb karját. A tűz nagyon közel jött hozzánk, de nem ért el minket. A folyó mindent felégetett, ami az útjába került. Jézus arcát figyeltem, szomorú és gyöngéd volt. Arca szeretet és sajnálatot fejezett ki az elveszett lelkek iránt. Kitört belőlem a sírás, és azt kívántam, bárcsak elhagyhatnám e szenvedéssel teli helyet. Szinte kibírhatatlannak tűnt a folytatás. Újra a tűzben égő lelkekre pillantottam. Vörösen izzottak, csontjaik feketék, kiégettek voltak. Lelkük bűnbánóan és szomorúan kiáltozott. Így szólt az Úr: Ez az ő szenvedésük. Egyik a másik után, összeláncolva. Ők a saját nemük után vágyakoztak. Férfiak férfiak után, nők pedig nők után. Azt cselekedték, ami természetellenes. Sok fiatal lányt és fiút vittek e bűn gyakorlásába. Amit tettek, 'szerelemnek' nevezték, de ennek vége bűn és halál. 3.Móz. 18,22; 20,13; Róm. 1,26-27; 1.Kor. 6,9 Tudom, hogy sok fiút és lányt, férfit és nőt akaratuk ellenére kényszerítettek ilyen gyalázatos tettekre. Tudom, és nem számítom be nekik gonoszságul. Ne felejtsd el azonban - mondta Jézus -, hogy én mindent tudok, és nagyobb büntetést kapnak azok, akik bűnre csábították ezeket az ifjakat. Igazságosan fogok ítélni. A bűnösnek azt mondom: Térj meg és én könyörülök rajtad. Hívj engem segítségül, és meghallgatlak téged. Ján. 6,37; Zsolt. 145,18 Időről időre hívtam ezeket a lelkeket, hogy térjenek meg és jöjjenek hozzám. Megbocsátottam volna nekik és megtisztítottam volna őket, nevemben megszabadulhattak volna. Ők azonban nem hallgattak rám. Inkább akarták a test kívánságát, mint az élő Isten szeretetét. Mert én szent vagyok, nektek is szentnek kell lennetek! Ne érintsetek tisztátalant és én elfogadlak benneteket! - mondta az Úr. 3.Móz. 19,2; 1.Pét. 1,16 Szörnyen éreztem magam, amikor rápillantottam a tűz tavában vergődő lelkekre. Csak hozzám fordultak volna, mielőtt késő lett! - mondta az Úr. Az én vérem azért ontatott ki, hogy mindenki hozzám jöhessen. Odaadtam az életmet, hogy még a legalávalóbb bűnös is élhessen. Lelkek sokasága úszott el mellettünk a láng-folyóban. A lángok között bukdácsoltak, s nem volt számukra kiút a tűz tavából. Bűnbánat kiáltásai hangzottak a véres folyamból. Felkapaszkodtunk egy ösvényre a folyó mellett. Előttünk, egy domb tetején egy termetes asszony üldögélt. Előre-hátra himbálózott, mintha részeg lenne. Ez volt ráírva: Titokzatos Babilon Tudtam, hogy a Föld utálatosságainak anyja a pokolból jött. Gonosz, hatalmas erő áradt belőle. Sokaságot, népeket és nyelveket láttam alatta. Hét feje és tíz szarva volt. Őbenne volt a próféták és szentek vére, valamint mindazoké, akiket legyilkoltak a Földön. Gyertek ki belőle és különüljetek el! - mondta az Úr. A maga idején le fog romboltatni. Jel. 18,1-5 Elmentünk a szarvakat viselő asszony mellett. Elkezdett sötétedni. Most már csak Jézus volt az egyedüli fényforrás. Addig mentünk, míg el nem érkeztünk egy újabb domboldalhoz. A távolban láthattam a lobogó lángokat. A levegő nyomasztóan forró lett. Tovább mentünk a domb körül, és egy nagy ajtóhoz értünk, amelybe lyukakat vágtak. Az ajtót a domb oldalába vágták. Hatalmas lánc volt az ajtón, melyből lángok csaptak ki. Az ajtón hatalmas lakat is volt. Kíváncsi voltam, mit jelent mindez. Hirtelen egy hosszú, sötét köpenybe burkolózott férfi alakja jelent meg az ajtóban. Arcán látszott, hogy nagyon öreg és nagyon fáradt. Arcbőre pofacsontjaira feszült, legalább ezerévesnek nézett ki. Jézus így szólt hozzám: Az ajtó mögött van a feneketlen mélység. Az én Igém igaz. Jel. 9,1-2 Az ajtó mögötti lángok annyira felcsaptak, hogy a forróság nyomásától majd széthasadt az ajtó. Drága Uram - mondtam - előre örülök annak, amikor a sátán a feneketlen mélységbe vettetik, és mindezek a gonosz dolgok megszűnnek egy időre. Az Úr így válaszolt: Jöjj, és halld meg, mit mond a Szent Szellem a gyülekezeteknek! A vég közel: a bűnösöket hívom megtérésre és az üdvösségre. Most jól figyelj! Egy tisztáson álltunk, az Úrral voltam Szellemben. Figyeltem, s egy nyílt látást láttam. A látomásban egy tüzes kígyó jelent meg előttem és hatalmas farkával elkezdte keverni a levegőt. Figyeltem, amint ez a szellemi kígyó hatalmas erővel mozgott. Ekkor láttam, hogy visszamegy a pokol jobb karjába és várakozik. Tudtam, hogy nem támadhatja meg a Földet addig, míg Isten Igéje be nem teljesedik. Láttam, amint füst és tűz száll fel a Földről, valamint, hogy furcsa köd formálódott a Föld felett. Láttam, amint itt is, ott is sötét foltok jelennek meg. A tüzes kígyó fején szarvak kezdtek el növekedni. Ezek addig terjeszkedtek, amíg végül az egész Földet átfogták. A sátán parancsokat adott a tüzes kígyónak. Mindenütt gonosz szellemek és démonok voltak. Ekkor láttam, hogy a gonosz tüzes kígyó kijön a pokol jobb karjából és hatalmas erővel támad a Földre. Sok embert bántalmazott és pusztított el. Így szólt az Úr Jézus: Ezek fognak megtörténni az utolsó időkben. Jöjj, menjünk feljebb! Kedves Olvasóm, ha benne élsz bármelyik itt felsorolt bűnben, kérlek hagyj fel vele, és hívd segítségül Jézus/Jesua nevét, hogy megváltson téged! Nem kell a pokolba menned! Hívd segítségül az Urat, amíg közel van! Ő meghallgat és megment téged. Aki az Úr nevét segítségül hívja megtartatik. Ézs. 55,6-7; ApCs. 2,21 Lap tetejére 14. A pokol bal karja Így szólt az Úr: Ezek a dolgok most kezdődnek a Földön, már folyamatban is vannak és hamarosan az egész Földre kiterjednek. A tüzes kígyó a fenevad része. A próféciák és kinyilatkoztatások, amikről olvasni fogsz, igazak. Legyetek éberek és imádkozzatok! Szeressétek egymást! Mk. 14,38; 1.Pét. 1,22 Tartsátok meg magatokat szentségben. Őrízzétek meg kezeiteket tisztán. Ti férfiak, szeressétek feleségeiteket, úgy amint a Messiás szerette a Gyülekezetet. Férjek és feleségek szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket. Én rendeltem a házasságot és Szavammal megáldottam azt. Tarsátok szentségben a házastársi ágyat. Tisztítsátok meg magatokat minden igazságtalanságtól, és legyetek szeplőtelenek, amint én is az vagyok. Ef. 5,22-29 Isten szent népét hízelgők vezették félre. Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet megcsúfolni! Gal. 6,7 Értelemre juttok, ha megnyitjátok füleiteket és hallgattok engem! Ez az Úr üzenete a gyülekezeteknek. Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik az én szent helyemen állnak, és hízelgéssel csalják meg népemet. Mt. 7,15 HALLD MEG VILÁG, AZ ÉN SZENT NÉPEMET ELALTATTA A HAMIS TANÍTÁS MUZSIKÁJA! Ébredjetek fel! Ébredjetek fel! Mondom nektek, minden igazságtalanság bűn. Tisztítsátok meg magatokat minden testi és szellemi bűnöktől! Az én szent prófétáim szent életet éltek, de ti fellázadtatok ellenem, és szentségem ellen. Kihívtátok magatokra a gonoszt. Vétkeitekkel a a betegség és halál köteleit fontátok magatokra. Hamisságban éltetek, gonoszul cselekedtetek és fellázadtatok ellenem. Elfordultatok az én rendeléseimtől, és ítéleteimtől. Nem hallgattatok szolgáim - a próféták és prófétanők - szavára. Áldások helyett átkok jöttek az életetekre, és mégsem fordultatok vissza hozzám, hogy megtérjetek bűneitekből. Ha visszafordultok és megtértek, és az igazságosság gyümölcseivel tiszteltek engem, megáldom otthonaitokat, és megáldom a házaságyatokat. Ha megalázzátok magatokat és segítségül hívtok engem, meghallgatlak és megáldalak titeket. Figyeljetek ti, Szent Szavaimnak szolgái! Ne tanítsátok népemet arra, hogy bűnt kövessen el az ő Istene ellen. Ne feledjétek, hogy az ítélet Isten házán kezdődik! 1.Pét. 4,17 Ha meg nem tértek, eltávolítalak benneteket mindazokért a bűnökért, amire az én népemet tanítottátok. Azt hiszitek talán, hogy vak vagyok és nem látok, vagy süket, hogy nem hallok?! Ti, akik az igazságot elfordítjátok és zsebeiteket a szegényektől elvett ezüsttel meg arannyal tömitek meg, térjetek meg, mielőtt késő lenne! Az ítélet napján egyedül fogtok megállni a színem előtt és be kell számolnotok arról, amit tettetek az én Szent Igémmel! Ha bűnbánóan hozzám kiáltotok, én eltakarítom az átkot földetekről, és hatalmasan megáldalak benneteket. Ha megtértek és szégyenkeztek bűneitek felett, én könyörülök, és nem emlékezem meg többé bűneitekről. 2.Krón. 7,14; Mik. 7,18-19 Imádkozzatok, hogy győztesek legyetek! Keljetek életre, és éljetek! Valljátok meg bűneiteket azoknak, akiket félrevezettetek, és hamis dolgokra tanítottatok! Mondjátok el nekik, hogy bűnt követtetek el és hogy szétszórtátok az én nyájamat! Valljátok meg bűneiteket nekik! Íme, én egy szent sereget készítek. Hatalmas hőstetteket fognak véghezvinni érettem, és lerombolják magaslataitokat. Szent férfiak és nők, fiúk és lányok serege lesz ez. Felkenem őket az igaz evangélium hirdetésére, hogy betegekre vessék kezeiket és bűnbánatra hívják a bűnösöket. Ez a sereg dolgozó férfiakból, háziasszonyokból, egyedülálló férfiakból, nőkből és iskolás gyerekekből áll. Hétköznapi emberek, mert nem sok 'előkelő' válaszol hívásomra. A múltban félreértették, megalázták és elutasították őket. Én azonban szellemben és szentségben való bátorsággal áldottam meg őket. Ők azok, akik elkezdik betölteni az én próféciáimat és az én akaratomat cselekszik. Én pedig bennük élek - szólok és munkálkodom általuk. Ők azok, akik teljes szívükkel, lelkükkel, értelmükkel és erejükkel hozzám fordultak. Ez a sereg sokakat ráébreszt az igazságosságra és a szellemi tisztaságra. Hamarosan elkezdem seregemet összeállítani, akiket akarok. Kutatok utánuk a városokban és falvakban. Sokan meglepődnek azon -, kiket választottam. Látni fogjátok, amint végigjárják a Földet és hőstetteket visznek véghez az én nevemért. Figyeljetek, és lássátok meg az én hatalmam munkáját! Újra mondom, ne mocskoljátok be a házaságyat! Ne mocskoljátok be azt a testet, amelyben a Szent Szellem lakozik! A test bűnei a szellemi bűnöket vonják maguk után. A férfit a nőért, a nőt pedig a férfiért teremtettem, és elrendeltem, hogy a kettő a házasság szentségében egyesüljön. Újra mondom, ébredjetek! Sok más látomást is láttam a pokol bal karjában, az Úr azonban azt parancsolta, hogy még ne fedjem fel őket. E látomások közül sok az utolsó időkről szólt, amikor Isten népe közül sokan elesnek és elvesznek. A látomásokban kijelentést kaptam Krisztus/Messiás Testéről, Isten fiainak szolgálatáról, a fenevad gyermekeiről, és Jézus/Jesua visszajöveteléről. Később feltárhatod őket - mondta az Úr - de most még nincs itt az ideje! Ez a sereg - mondta az Úr - melyről Joél próféta szólt; az Országból támad és hatalmas dolgokat visz véghez Istenért. Joél 4,9-11; Károliban, 3,9-11 Az Igazságosság Fia feltámad és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt. Ő eltapossa a gonoszokat és porrá lesznek az Ő lábai alatt. Az Úr seregének fognak neveztetni. Ajándékokat adok nekik, és véghezviszik az én hatalmas munkámat. Hőstetteket fognak véghezvinni a Dicsőség Uráért. Kiöntöm Szellememet minden testre, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak. Ez a sereg harcolni fog gonosz erők ellen, és lerombolja a sátán sok művét. Sokakat meg fognak nyerni Jézus Krisztusnak/Jesuának a Messiásnak, mielőtt a gonosz fenevad ideje elérkezik - mondta az Úr; majd így szólt: Jöjj, ideje mennünk! Végre magunk mögött hagytuk a látomásokat és a pokol bal karját. Kimondhatatlanul örültem. Amikor elindultunk, így szólt az Úr: Mondjátok meg a családjaitoknak, hogy szeretem őket és szeretetben igazítom helyre őket. Mondd meg nekik, hogy megőrzöm őket a gonosztól, ha belém vetik bizalmukat! Lap tetejére 15. Joél napjai Hallottam, amint egy hang megszólalt: Írd le, mert ezek a dolgok hűek és igazak! Újra az Úrral voltam Szellemben. Magasan felemeltetett volt, hangja mint mennydörgés moraja. Ímé, ó Föld, ezek azok a dolgok, amelyek vannak, voltak és eljövendők. Én vagyok az Első és az Utolsó. Jel. 22,13 Engem szolgáljatok a Teremtőt, életet adok és nem halált. Jöjjetek ki gonoszságaitokból, hívjatok segítségül, és én meggyógyítalak és megszabadítalak benneteket. Mindaz, amit e könyvben olvastok igaz, és hamarosan bekövetkezik. Térjetek meg, mert az idő közel van és a Dicsőség Ura hamarosan megjelenik. Legyetek készek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát. Nagy jutalmuk lesz azoknak, akik várják az én eljövetelemet. Megáldom az én kicsinyeimet, azokat, akik megtartották a hitet és igazságban és igazságosságban szolgálnak engem - mielőtt tudnák, már rajtuk is lesz áldásom. Áldást készítettem azoknak, akik hűségesek voltak az ő elhívásukhoz és nem tagadták meg az én nevemet. Jel. 22,12 Azt mondom, hogy ha az én népem, amely az én nevemről neveztetik megalázza magát és imádkozik, én megbocsátok neki és meggyógyítom őt és helyreállítom minden veszteségét. Az a vágyam, hogy meghallgassam, megszabadítsam és üdvözítsem mindazokat, akik hisznek és segítségül hívják az én nevemet. 2.Krón. 7,14-15 Szenteljetek böjtöt, gyülekezzetek egybe, gyüjtsétek össze a véneket és minden lakóját a Földnek az Én Házamba és kiáltsatok hozzám! Joél 1,14 Mert az Úr napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel! 1.Thessz. 5,2 Közel van az a nap. Bízzatok bennem, és én kipótolom nektek az éveket, melyeket a szöcske, a cserebogár, a hernyó és a sáska elpusztítottak! Joél 2,25 Hatalmas seregem, amelyet elhívtam, sorait nem bontja meg, se nem töri át. Hőstetteket fognak véghezvinni és nem győzetnek le, mert én vagyok az ő erősségük. Hangjuk mint a trombita harsogása - mint égzengése - mindenki fogja hallani és tudni, hogy én vagyok az Úr, a te Istened! Drága Úr Jézus/Jesua HaMasiach, azért imádkozom, hogy méltó lehessek, hogy besorozhass közéjük! Tagja akarok lenni ennek a seregnek, de tudom, hogy ehhez tisztának és szentnek kell lennem, ahogy Jézus/Jesua is tiszta és szent. Tisztíts meg engem minden igazságtalanságtól Jézus kiontott vére által. Segíts, hogy minden keserűségtől és gyűlölettől mentes, bűnbánó szívem legyen. Atyám, tudom, hogy néped közül sokan a szellemi alvás állapotában vannak. Attól tartok, össze kell törnöd agyagedényeinket és megalázni minket ahhoz, hogyha az igazság gyümölcseit akarod látni bennünk. Uram, nem akarok újra a pokolba menni és ottmaradni! Ó, Uram, segíts, hogy figyelmeztetni tudjam az embereket! Adj erőt annak megakadályozására, hogy a pokol megnagyobbítsa önmagát! Kérlek segíts, hogy jók, kedvesek, megbocsátóak és egymást szeretők legyünk. Segíts, hogy hirdessük az igazságot minden időben. Tudom, hogy Jézus/Jesua hamarosan visszatér, s vele az Ő jutalma. Tudom, hogy a világ számára ezt az üzenetet kell átadnom: Térjetek meg, mert az Úr napja közel! Atyám, nem akarom, hogy ezeknek az embereknek a vére tapadjon a kezemhez. Lap tetejére 16. A pokol közepe Az Úrral ismét a pokolba mentünk. Jézus így szólt hozzám: Gyermekem, ezért születtél, hogy megírd és elmondd mindazt, amit mondtam és mutattam neked. Mert ezek a dolgok hűek és igazak. Azért hívtalak el, hogy elmondjam általad a világnak, hogy van pokol, de én elkészítettem a menekvés útját. Nem fogom megmutatni a pokol minden részét, és vannak elrejtett dolgok, melyeket nem jelenthetek ki neked, de sok dolgot fogsz látni. Most jöjj, és lásd meg a sötétség erőit, és azt, mi lesz az ő végük! Ismét a pokol gyomrába mentünk és elindultunk egy kicsiny tisztás felé. Körülnéztem, hol is vagyunk, s úgy láttam, hogy a pokol közepén egy cella melletti párkányon állunk. Egy olyan cella mellett álltunk meg, melyben egy gyönyörű nő volt. A cella fölött két betűt láttam: B.C. (i. e.) Hallottam, amint az asszony így szól: Uram, tudtam, hogy egyszer el fogsz jönni. Kérlek, engedj ki a gyötrelemnek eme helyéről! Az asszony nagyon szép volt, ruhája régmúlt korokat idézett. Tudtam, hogy már évszázadok óta itt lehet, mégsem tud meghalni. Lelke hatalmas kínban volt. Most a rácsokat kezdte el feszegetni és sikoltozott. Jézus gyengéden szólt: Csendesedj el! Hangja szomorú volt, miközben beszélt. Asszony, tudod, miért vagy itt? Igen - mondta az asszony - de meg tudok változni. Emlékszem arra, amikor kiengedted a többieket az Édenből. Emlékszem a megváltás Igéire. Most már jó leszek - kiáltotta - és téged foglak szolgálni. Kicsiny kezeivel a cella rácsait markolta és elkezdett sikoltozni: Engedj ki! Engedj ki! Ekkor szemünk láttára elkezdett megváltozni. Ruhái lángra gyúltak. Húsa lemállott, csupán fekete csontváza maradt, szemei helyén kiégett lyukakkal és ködszerű lélekkel. Rémülten figyeltem, ahogy az idős asszony a földre esett. Egy pillanat alatt szertefoszlott minden szépsége. Megdöbbentem, amikor arra gondoltam, hogy már a Messiás születése előtt itt volt ez az asszony. Jézus így szól hozzá: Már a Földön tudtad, mi lesz a véged. Mózes törvényt adott neked és te hallottad azt. De te ahelyett, hogy engedelmeskedtél volna a törvényemnek, úgy döntöttél, inkább a sátán kezében leszel eszköz. Varázsló és boszorkány voltál. Még tanítottad is a boszorkányság művészetét. Jobban szeretted a sötétséget, mint a világosságot, tetteid pedig gonoszak voltak. Ha szívből megtértél volna, Atyám megbocsátott volna neked. Most azonban már késő. Szomorú szívvel és mély sajnálattal indultunk tovább. Soha nem lesz vége az asszony kínjainak és gyötrelmeinek. Mikor elindultunk, csontos kezeit nyújtogatta utánunk. Gyermekem - mondta az Úr - a sátán sok eszközt használ, hogy elpusztítsa a jó embereket. Éjjel és nappal munkálkodik. Megpróbálja rávenni az embereket, hogy őt szolgálják. Ha nem Isten szolgálatát választod, akkor a gonosz szolgálatát választottad. Válaszd az életet és az igazság szabaddá tesz téged. Mt. 6,24; Luk. 16,13; 5.Móz. 30,19; Ján. 8,32 Egy kicsivel odébb megálltunk egy újabb cella előtt. Egy férfihang kiáltozását hallottam: Ki az? Ki van ott? Kíváncs voltam, miért kiáltozik. Jézus így szólt: Vak. Valami neszt hallottam és körülnéztem. Hatalmas, törött szárnyú démon állt előttünk. Éppen felénk nézett. Közelebb húzódtam Jézushoz. A kiáltozó férfi felé fordultunk. Ő is egy cella rabja volt. Háttal állt nekünk, tűzzel égő csontváza a halál bűzét árasztotta. Hadonászott és így kiáltozott: Segítség! Segítsen valaki! Jézus gyengéden szólt: Ember, csendesedj el! A férfi megfordult és így szólt: Uram, tudtam, hogy eljössz értem. Már bánom bűneimet. Kérlek, engedj ki! Tudom, hogy rémes alak voltam, és hogy fogyatékosságomat önző célokra használtam. Tudom, hogy varázsló voltam, és sokakat a sátán útjára csaltam. De Uram, most megtérek. Kérlek, engedj ki! Éjjel és nappal kínoztatom e lángoktól és itt nincs víz. Annyira szomjas vagyok. Majd így kiáltott: Hát egy korty vizet sem adsz nekem? Miután elmentünk, a férfi még mindig Jézust szólongatta. Szomorúan hajtottam le a fejem. Így szólt Jézus: Minden varázsló és gonosz munkás része a tűzzel és kénkővel égő tóban van. Ez a második halál. Jel. 21,8; 22,15 Elérkeztünk egy újabb cellához, amelyben egy másik férfi volt. Így szólt: Uram, tudtam, hogy eljösz és megszabadítasz engem. Már olyan régen megtértem! Ez a férfi is lángokkal és kukacokkal teli csontváz volt. Ó, ember, még mindig teli vagy hazugsággal és bűnnel. Tudod, hogy a sátán tanítványa voltál, hazug, aki sokakat megcsalt. Az igazság soha nem találtatott a szádban és mindenkor a halál volt a jutalmad. Sokszor hallottad az én Igémet, de kigúnyoltad a megváltást és az én Szent Szellememet. Egész életedben hazudoztál és nem hallgattál rám. A te ördögatyádtól való vagy. Minden hazugnak része a tűz tavában van. Káromoltad a Szent Szellemet. Mt. 12,31-32 A férfi elkezdett átkozódni és sok gonosz dolgot szólt az Úr ellen. Továbbmentünk. Ez a lélek is örökre elveszett a pokolban. Így szólt az Úr Jézus: Aki hozzám jön és elveszíti életét érettem, az megtalálja az életet, méghozzá sokkal gazdagabban. Mt.10,39 A bűnösöknek azonban meg kell térniük, amíg a Földön élnek. A pokolban már késő a megtérés. Sok bűnös Istent és a sátánt is szolgálni akarja, vagy pedig azt hiszik, hogy végtelen idejük van, hogy elfogadják Isten kegyelmét. A valóban bölcsek ma döntik el, kit szolgáljanak. Hamarosan elérkeztünk a következő cellához. belülről kétségbeesett jajgatás hallatszott. Benéztünk, s a földre roskadva egy férfi csontvázát láttuk. Csontjai elfeketedtek az égéstől, lelke piszkosszürke ködként lebegett. Észrevettem, hogy testének egyes részei hiányoztak. Füst és lángok vették körül. Férgek másztak elő belőle. Így szólt az Úr Jézus: Ennek a férfinak sok bűne volt. Gyilkos volt és szívében gyűlölet lakozott. Nem tért meg, még csak nem is hitte, hogy meg tudnék neki bocsátani. Bárcsak hozzám jött volna! Azt akarod mondani, Uram - kérdeztem - hogy azt gondolta, Te nem bocsátanád meg neki a gyilkosságot és gyűlöletet? Igen - mondta Jézus - bárcsak hitt volna, és hozzám jött volna. Megbocsátottam volna neki minden bűnét, kicsit és nagyot egyaránt. Ehelyett folytatta a bűnt és meghalt. Ezért van itt ma. Sok lehetőséget kapott, hogy szolgálhasson engem, és higgyen az evangéliumban, de ő mindet visszautasította. Most már késő. A következő cellából rémes bűz áradt. Mindenütt hallottam az elkárhozottak kiáltozását és bűnbánó siránkozását. Szinte rosszul voltam a szomorúságtól. Elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy beszámoljak a világnak erről a helyről. Női hangot hallottam: Segítség! Tekintetem igazi szempárral találkozott, nem a már ismert, kiégett lyukakat láttam. Remegtem a szomorúságtól és nagyon sajnáltam ezt a lelket. Legszívesebben kirángattam volna a cellából és elfutottam volna vele innét. Nagyon fáj! - mondta. Uram, ezután azt fogom tenni, ami helyes. Valamikor ismertelek Téged, Te voltál az én Megváltóm. Kezével a cella rácsait markolászta. Most miért nem vagy az én Megváltóm? Hatalmas, égő húsdarabok mállottak le róla és csupán csontok kapaszkodtak a rácsokba. Még a rákból is meggyógyítottál engem. Azt mondtad, menjek el és ne vétkezzek többé, nehogy végül rosszabb dolgom legyen. Uram, én megpróbáltam, tudod, hogy megpróbáltam. Tanúskodni is megpróbáltam Rólad, de Uram, nem tartott sokáig, amíg rájöttem, hogy akik a Te Igédet hirdetik, nem népszerűek. Azt akartam, hogy az emberek szeressenek engem. Lassan visszamentem a világba, a test kívánsága felemésztett engem. Az éjszakai bárok és az alkohol fontosabbak lettek nálad. Eltávolodtam keresztény barátaimtól és nemsokára hétszer olyan rossz állapotban találtam magamat, mint azelőtt. Jóllehet mind férfiak mind nők szeretője lettem, soha nem volt célom, hogy elkárhozzak. Nem tudtam, hogy a sátán uralkodik felettem. Még mindig éreztem elhívásodat a szívemben, hogy megbánjam bűneimet és üdvösséget nyerjek, de nem tettem meg. Arra gondoltam, még van idő, majd holnap visszamegyek Jézushoz és akkor Ő megbocsát és megszabadít engem. De túl sokáig vártam és most már késő! - kiáltotta. Szomorú szemei kigyulladtak a lángoktól, majd eltűntek. Felsikoltottam és Jézusra borultam. Uram - gondoltam - milyen könnyen lehetnék ez én, vagy szeretteim egyike. Bűnösök, kérlek ébredjetek, mielőtt túl késő lenne! Elérkeztünk egy újabb cellához. Bent egy férfi csontvázba zárt piszkosszürke lelke volt. Tudtam, soha nem fogom elfelejteni ennek a férfinak fájdalomtól és bűnbánattól terhes kiáltásait. Jézus mondta: Gyermekem, mindezt - néhányan e könyv olvasói közül fantasztikus könyvhöz vagy filmhez fogják hasonlítani. Azt fogják mondani, mindez nem igaz. De te tudod, hogy ezek a dolgok igazak. Te tudod, hogy a pokol valóságos, mert Szellemem által sokszor idehoztalak. Kijelentettem neked az igazságot, hogy tanúskodhass mellette. Bűnös ember, ha nem térsz meg, nem merítkezel alá és nem hiszel Jézus Krisztus/Jesua a Messiás evangéliumában, rád is minden bizonnyal ez a vég vár! Ez a férfi - szólt az Úr - lázadása miatt van itt. A lázadás bűne olyan, mint a boszorkányság. Az igazság az, hogy lázadnak ellenem mindazok, akik ismerik az én Igémet és utaimat, és hallották az evangéliumot, de mégsem térnek meg. Sokan vannak a pokolban emiatt a bűn miatt. 1.Sám. 15,23 A férfi így szólt Jézushoz: Valamikor gondolkodtam róla, hogy életem Urává teszlek, de nem akartam az egyenes és keskeny úton járni. A széles útra áhítoztam. Sokkal könnyebb volt a bűnt szolgálni. Nem kívántam az igazságot. Szerettem az én bűnös útaimat. Sokkal inkább az alkohol és a világ kívánságai után vágyakoztam ahelyett, hogy a Te parancsaidnak engedelmeskedtem volna. Most már kívánom, hogy hallgattam volna azokra. akiket hozzám küldtél. Ehelyett azonban gonoszt cselekedtem és nem tértem meg. Egész testét zokogás rázta, míg kiáltozott. Évek óta szenvedek ezen a helyen. Tudom, mi vagyok, és tudom, hogy soha nem fogok kikerülni innét. Éjjel és nappal kínoztatom a lángoktól és a kukacoktól. Segítségért kiáltok, de senki nem segít. Itt senki nem törődik a lelkemmel. Senki nem törődik velem. A férfi a földre rogyott és tovább sírt. Továbbmentünk egy újabb cellához. Bent egy asszony ült és a kukacokat szedegette csontjairól. Amikor meglátta Jézust, elkezdett kiáltozni: Segíts Uram! Jó leszek. Kérlek, engedj ki! Feltápászkodott és megragadta a cella rácsait. Nagyon sajnáltam őt. Míg kiáltozott, zokogás rázta egész testét. Az asszony így szólt: Uram, amíg a Földön voltam a hindu isteneket és bálványokat imádtam. Bár sokszor hallottam az evangéliumot amit a misszionáriusok prédikáltak, nem hittem el azt. Egy nap aztán meghaltam és és isteneimhez kiáltottam, hogy mentsenek meg a pokoltól, de nem tudták megtenni. Most, Uram, szeretnék megtérni. Késő - mondta Jézus. Ahogy továbbmentünk, lángok borították be alakját. Kiáltásai még most is visszhangzanak lelkemben. A sátán megcsalta őt. Az Úr szomorúan szólt: Jöjj, holnap újra visszatérünk. Most mennünk kell. Lap tetejére 17. Háború az egekben Az Úr Szelleme volt rajtam és ismét a pokolba mentünk. Így szól az Úr Jézus: Szavaim igazak! Sok lélek van itt boszorkányság, varázslás, okkultizmus, idegen istenek imádata, engedetlenség, hitetlenség, részegség, a testi és szellemi tisztátalanságok miatt. Jöjj, és titkokat mutatok neked és elrejtett dolgokról szólok. Megmutatom neked, hogyan kell a gonosz erők ellen harcolni. A gonosz szív szomszédságában lévő részhez érkeztünk. Jézus mondta: Hamarosan belépünk a pokol állkapcsába, de mindenkinek ki akarom jelenteni, hogy a pokol megnagyobbította önmagát. Megálltunk, és Jézus mondta: Lásd, és higgy! Nyílt látomást láttam. A látomásban Jézussal együtt a Föld fölött jártam és kitekintettünk az űrbe. Magasan a Föld felett egy szellemi burkot láttam. Ez a burok a szem számára láthatatlan volt, de szellemben jól érzékeltem. Tudtam, hogy a látomás a levegőbeli fejedelemségek és hatalmasságok elleni harcunkkal áll kapcsolatban. Ef. 6,10-18 Amint figyeltem, felfedeztem, hogy az a kör, vagy gömbszerű burok valójában több körből áll. Az első körben sok mocskos, gonosz szellem volt. Láttam, amint az ocsmány szellemek boszorkányalakot öltenek és rengeteg szellemi kárt okozva repkednek az égben. Jézus hangját hallottam: Az én nevemben hatalmat adok gyermekeimnek ezek felett a gonosz lények felett. Figyeljetek és tanuljátok meg, hogyan kell harcolni! Láttam, amint egy másik körből furcsa alak támad és varázsigéget mondogatva elkezd körüljárni. Ezután előkerült egy démon is, aki sok gonosz dolgot cselekedett a Földön. A démonban a varázslás szelleme volt. Térült-fordult, röhögött és egy kezében lévő pálcával gonosz varázslatot szórt az emberekre. Láttam, amint más gonosz szellemek is csatlakoznak a varázslóhoz, a sátán pedig még több hatalmat adott neki. Ímé, amit megköttök a Földön, kötve lesz az *égi szférákban is. - mondta Jézus. Mt. 18,18 (*e helyen ez a helyes fordítás.) A sátánnak meg kell kötöztetni, ha azt akarjuk, hogy a szentek imái hatékonyak legyenek az utolsó időkben. Egy másik körből újabb varázsló támadt és elkezdett parancsokat osztogatni. Eső és tűz hullott a Földre miközben beszélt. Sok gonosz dolgot szólt és becsapta a Földön élő embereket. Miközben figyeltem, láttam, hogy magasan a Föld felett két újabb gonosz szellem csatlakozik a varázslóhoz. Ezek mindannyian levegőbeli gonosz fejedelmek és hatalmasságok voltak. Ef. 6,12 Ezek a szellemek adtak erőt azoknak a boszorkányoknak akik összegyűltek egy bizonyos helyen, hogy gonosz dogokat cselekedjenek. A sötétség munkásai gyűltek össze körülöttük. A szellemek kívánságuk szerint jöttek-mentek. Nézd figyelmesen - mondta Jézus - mert a Szent Szellem nagy igazságot jelent ki neked. A látomásban láttam, amint rémes dolgok történnek a Földön. A gonosz teljes elfogadásra talált és virágzott a bűn. A gonosz erők befolyására az emberek loptak, hazudtak, csaltak, bántották egymást, gonosz módon szóltak egymáshoz és átadták magukat a test kívánságainak. Mindenfajta gonoszság szabadult ki a Földre. Így szóltam: Úr Jézus, szörnyű mindezt látni! Jézus így szólt: Gyermekem, az én nevemben el kell futnia a gonosznak. Öltözd fel Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhass ama gonosz napon és mindent megcselekedve megállhass! Ef. 6,10-18 Miközben a gonosz szellemek ezeket a gyalázatos és aljas dolgokat árasztották a Földre, láttam, hogy Isten (hűséges) népe elkezd imádkozni. Jézus nevében, hittel imádkoztak. Miközben imádkoztak, Isten Igéje a gonosz szellemek ellen irányult, és azok elkezdték erejüket veszíteni. Ahogy a szentek imádkoztak, a gonosz erők visszavonulásra kényszeríttettek - a gonosz varázslatok megtörtek. Ahogy egy emberként, teljes egységben imádkoztak, a Menny angyalai bekapcsolódtak a harcba. Láttam, amint a szent angyalok a levegőbeli gonosz fejedelemségekkel és hatalmasságokkal harcolnak és Isten angyalai lerombolták a gonosz magaslatait. Néztem, és láttam, hogy angyali seregek sorakoztak és minden sorban körülbelül hatszáz angyal volt. Minél inkább hittek az emberek Istenben, annál inkább nyomultak előre az angyalok. Isten adta a parancsokat, ereje hatalmas volt. Óriási erőt adott népének és az angyaloknak, hogy lerombolják a sátán munkáit. Isten az égben harcolt a gonosz ellen. Amikor az emberek imádkoztak és hittek Istenben, a gonosz erők elpusztultak, de amikor hitetlenség támadt, a gonosz erők elkezdtek felülkerekedni. Ahhoz, hogy mindenek Atyám lábai alá vettessenek, kell, hogy népem higgyen és velem, valamint egymással, egységben legyen - mondta az Úr. Ha szellemi ellenségeinken győzelmet akarunk venni, akkor Menny és Föld kell hogy egységben legyen. Amint Isten népének dícséretei felszálltak a Földről, a gonosz erők megfutamodtak. Megfigyeltem, amint Isten szentjei teljes szívükből az ördög mesterkedésiei ellen imádkoztak - gonosz varázslatok és átkok törtek meg - és a szentek győzedelmeskedtek. Tovább, ez történt: Miközben az Úr angyalai harcoltak a pokol démonaival és erőivel, a szentek ima által megszabadultak. Amint az emberek megszabadultak, temérdek dícséret szállt fel Istenhez, a dícséretek pedig még több győzelmet hoztak. Ha az imádság eredményét nem lehett azonnal látni, az imádat csökkent, és ekkor a gonosz kezdett felülkerekedni. Hallottam, amint egy angyal hangos szóval kijelentette: Ó, Uram, néped hite gyenge! Hinniük kell ahhoz, hogy megszabadítsd őket a sátán hordáitól. Uram, könyörülj a megváltás örököseinek seregén! Az Örökkévaló hangja válaszolt: Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, Zsid. 11,6 de az Úr hűséges és megerősít benneteket. 2.Thessz. 3,3 A látomásban ismét azt láttam, hogy Isten kitölti Szellemét minden testre, az emberek pedig hitték, hogy Isten megcselekszi mindazt, amit kérnek tőle, mert ők az Ő gyermekei és őszintén szeretik Őt. Hittek Istenben, hittek az Ő Igéjében, az Úr pedig megszabadította őket. Az Örökkévaló Igéje pedig terjedt a Földön. Az Örökkévaló így szólt: Minden lehetséges annak, aki hisz. Mk. 9,23 Gondom van az én Igémre, hogy beteljesítsem azt. Jer. 1,12 Ti megteszitek a magatok részét és tudhatjátok, hogy én is megteszem a magamét. Ha az én népem kiáll az igazságért és a jó harcot megharcolja, akkor pünkösd napjához hasonló csodálatos dolgok történnek. Hívj engem segíségül és én meghallgatlak téged, Zsolt. 50,15 Isteneddé leszek, te pedig az én népemmé leszel. 3.Móz. 26,12 Megerősítlek az igazságosságban, igazságban és egyenességben. Lap tetejére 18. Látomás az antikrisztus bekövetkező uralmáról Így szólt az Úr: Ez a látomás a jövőre vonatkozik és bekövetkezik. Azonban én visszajövök, és Menyasszonyomat a Gyülekezetet magamhoz veszem, és ők ezt nem fogják meglátni. Ébredj én népem, a Föld végéig harsogjon a riadó - mert én visszatérek, amint azt Igém mondja! Megláttam a tüzes kígyót, ami a pokol jobb karjában volt. Így szólt az Úr: Jöjj, lásd mit szól a Szellem a világnak! Láttam, amint a tüzes kígyó szarvai belehatolnak a Földön élő emberek testébe. Sokan voltak, akiket teljesen hatalmába kerített a kígyó. Amint figyeltem, hatalmas fenevadat/bestiát láttam feltámadni egy óriási helyen, amely később emberré változott. A Föld lakói menekültek előle, voltak akik a pusztába, mások barlangokba és metróállomásokra, megint mások óvóhelyekre futottak. Menedéket kerestek mindannyian, hogy elrejtőzzenek a fenevad tekintete elől. Luk. 23,30; Jel. 6,15-16 Egy lélek sem volt, aki Istent dícsérte, vagy Jézusról szólt volna. Egy hang szólt hozzám: Hol van az én népem? Közelebbről megfigyelve járkáló holtakhoz hasonló embereket láttam. A levegőben kétségbeesett szomorúságot éreztem, mindenki maga elé meredt. Láttam, hogy az embereket valamilyen láthatatlan erő irányítja. Időről időre hang szólt hozzájuk a levegőből, ők pedig engedelmeskedtek ennek a hangnak. Egymással nem beszélgettek. Azt is láttam, hogy mindannyiuk homlokán és kezén a 666-os szám áll. Lovon űlő katonák hajtották az embereket, mintha marhacsordát terelnének. Az amerikai zászló megtépve rongyosan árválkodott a földön. Nem volt ott sem öröm, sem nevetés, sem boldogság. Mindenütt halált és gonoszt láttam. Az emberek egymás után besétáltak egy nagy áruházba. Egyszerre léptek, mint a kedvetlen katonák és mindannyian ugyanolyan rabruhát viseltek. Az áruházat kerítés vette körül, melyet itt is, ott is őrök vigyáztak. Bárhová néztem, mindenütt egyenruhás katonákat láttam. Láttam, amint ezeket az élőhalottakat beterelik az áruházba, ahol csak a legszükségesebb dolgokat vásárolhatták meg. Aki befejezte a vásárlást, azt felpakolták egy hatalmas, zöld katonai teherautóra. A jólörzött teherautó aztán egy másik helyre hajtott. Itt egy kórházban megvizsgálták ezeket az embereket, hogy van-e valamilyen fertőző betegségük vagy fogyatékosságuk. Néhányukat félreállították és selejtesnek minősítették. Azokat, akik nem feleltek meg a vizsgálaton, átvitték egy másik szobába. Ebben a szobában kapcsolók, gombok és műszerek lenyűgöző sora egy egész falat beborított. Kinyílt egy ajtó és technikusok léptek a szobába. Egyikük elkezdte szólítani a szobában lévő embereket. Amikor a nevüket hallották, az emberek minden ellenkezés nélkül felálltak és bementek egy nagy dobozba. Amikor bent voltak, egy másik technikus bezárta az ajtót és meghúzott egy kapcsolót a falon. Néhány perccel később kinyitotta az ajtót, fogott egy seprűt, egy szemétlapátot és felsöpörte, ami az emberekből maradt - csupán némi hamu a szobányi emberből. Láttam, amint az orvosi vizsgálatot túlélőket visszapakolják ugyanabba a teherautóba és egy vonathoz szállítják őket. Senki nem szólt egy szót sem, még csak egymásra sem néztek. Egy másik épületben mindenkinek kijelöltek egy munkát. Minden vita, ellenkezés nélkül mentek dolgozni. Figyeltem, amint kijelölt munkájukat nagyon keményen végzik, a nap végén pedig elvitték őket egy magas kerítéssel körülzárt szálláshelyre. Mindannyian levetkőztek és lefeküdtek. Másnap ismét kemény munka várt rájuk. Hallottam, amint erős zaj tölti be az éjszakai levegőt. Egy nagy trónon hatalmas fenevadat láttam ülni. Minden ember engedelmeskedett a fenevadnak. Láttam, hogy szellemi szarvak nőnek ki a fejéből. Ezek a szarvak a Föld minden részére elértek. A fenevad sok hatalmi poziciót és hivatalt elfoglalt, ereje hatalmassá növekedett. A fenevad sok helyre benyomult és rengeteg embert becsapott. A gazdagok és híresek ugyanúgy megcsalattak, mint a szegények és jogfosztottak. Kicsik és nagyok egyaránt hódoltak a fenevad előtt. Jel. 13,4-,-8 Egy irodába hatalmas gépet szállítottak. A fenevad rátette bélyegét és az ő hangja szólt belőle. Volt egy másik gép is, amely belátott az otthonokba és vállalkozásokba. Csupán egyetlen ilyen gép létezett, ez pedig a fenevadé volt. A gépnek az otthonokban elhelyezett része láthatatlan volt a szemnek, a fenevad azonban az emberek minden lépését követni tudta a segítségével. Figyeltem, amint a fenevad felém fordítja trónját és rámnéz. Homlokán ott volt a szám: 666. Miközben figyeltem, láttam, hogy egy másik irodában egy férfi nagy haragra gerjed a fenevad ellen. Követelte, hogy beszélhessen vele. Teljes hangerővel kiabált. A fenevad megjelent és előzékenyen így szólt: Gyere, segítek megoldani minden problémádat. A fenevad magával vitte a férfit egy nagy szobába és intett neki, hogy feküdjön fel egy asztalra. Mind a szoba, mind pedig az asztal kórházi műtőre emlékeztetett. A férfit elaltatták és egy óriási gép alá gördítették. A fenevad drótokat erősített a férfi fejéhez és bekapcsolta a gépet. A gépen ez állt: Ez az agymosógép a fenevad tulajdona-666 Amikor a férfit eltávolították az asztalról, tekintete üres volt, mozdulatai pedig filmbeli élőhalottra (zombi) emlékeztettek. A feje tetején egy nagy üres foltot láttam és tudtam, hogy agyát műtéti úton átalakították, hogy a fenevad irányíthassa. A fenevad így szólt: Nos, uram, jobban érzi magát? Nem megmondtam, hogy minden problémáját orvosolni tudom? Új agyat adtam önnek. Ezután nem lesz semmi gondja-baja. A férfi egy szót sem szólt. Minden parancsomnak engedelmeskedni fogsz! - mondta a fenevad, miközben felvett egy kis tárgyat és a férfi ingéhez erősítette. Ismét az emberhez szólt, az pedig ajkai mozgatása nélkül válaszolt. Mozdulatai olyanok voltak mint egy élőhalotté. Dolgozni fogsz, és nem leszel mérges, vagy csalódott, nem fogsz sírni és nem leszel szomorú. Életed végéig nekem fogsz dolgozni. Sokan vannak olyanok, mint te, akiket irányítok. Vannak akik hazudnak, mások ölnek, lopnak, háborúznak, vannak akiknek gyerekeik vannak, mások gépekkel dolgoznak vagy valami mást csinálnak. Igen, mindent én irányítok! - gonosz vihogással kacagott. A férfival papírokat írattak alá. Örömmel ajándékozta a fenevadnak mindenét. A látomásban láttam, amint a férfi távozik a fenevad irodájából, beszáll egy autóba és hazamegy. Amikor hazaért, felesége meg akarta csókolni, de ő nem viszonozta kedvességét. Semmilyen érzelemre nem volt képes sem a felesége, sem bárki más felé. A fenevad teljesen érzéketlenné tette őt. A felesége nagyon dühös lett, rákiáltott, de minden hiába volt. Végül így szólt: Hát jó, felhívom a fenevadat. Ő majd tudni fogja mit kell tenni. Egy gyors telefon után ő is ugyanahhoz az épülethez hajtott, ahol a férjét kezelték. A fenevad betessékelte és így szólt hozzá: Mondd el minden problémádat! Egész biztos vagyok benne, hogy tudok segíteni. Egy nagyon jóképű fiatalember karonfogta az asszonyt, és ugyanahhoz az asztalhoz vezette, amelyen korábban a férje feküdt. Ugyanazon operáció elvégzése után ő is a fenevad személytelen rabszolgája lett. Hallottam, amint a fenevad megkérdezi: Hogy érzed magad? Az asszony nem válaszolt addig, míg a fenevad egy kis tárgyat nem erősített a blúzához. Ekkor elismerte, hogy a fenevad az úr és mester, majd elkezdte imádni őt. Te leszel a mi tenyészállatkánk - mondta a fenevad. Hibátlan gyerekeket fogsz szülni, ők pedig majd engem imádnak és szolgálnak. Az asszony robothangon válaszolt: Igen, mester, engedelmeskedek. Ismét láttam az asszonyt - most már egy másik épületben volt. Sok terhes asszony volt ott. Az asszonyok élettelelenül feküdtek ágyukon és monoton hangon dícsérték a bestiát. Mindannyiuk honlokán ott volt a (behelyezett) bélyeg: 666. Amikor a gyermekek megszülettek elvitték őket egy másik épületbe, ahol agymosott ápolónők nevelték fel őket. Az ápolónőknek szintén ott volt a '666' a homlokukon. A bestia hatalma egyre inkább növekedett, míg birodalma végül átérte az egész Földet. A gyermekek növekedtek, és egy bizonyos időpontban ők is az agymosó gép alá kerültek. Imádták a bestiát és annak képmását. A gépnek Isten gyermekei fölött azonban nem volt hatalma. Hallottam, amint az Úr így szólt: Azok, akik a bestiát/fenevadat és az ő képmását imádják, elpusztulnak. Sokan megcsalattatnak és elesnek Jel. 14,9-11, - de akik gyermekeim, azokat megmentem a bestiától/fenevadtól. Ezek a dolgok az utolsó időkben fognak végbemenni. Ne vegyétek magatokra a fenevad bélyegét! Térjetek meg, amíg nem késő! A bestia a béke emberének fogja kiadni magát. Sok nemzetnek fog békét hozni kaotikus időkben. Olcsó árukkal fogja ellátni a világot és biztosítani fogja, hogy mindenki megfelelő bért kapjon. Sok nemzettel fog szövetséget kötni, a világ legbefolyásosabb emberei követni fogják őt a hamis biztonság érzetébe. Dán. 9,27; 2.Thessz. 5,3 Mielőtt mindezek bekövetkeznek, létrehozom a hívők seregét, akik kiállnak az igazság és igazságosság mellett. A hatalmas sereg, amelyről Joél is szólt, meghallja hangomat napkelettől napnyugatig. Még az éjszakai órákban is hallani fognak engem és válaszolnak hívásomra. Értem fognak munkálkodni és erős harcosokként küzdeni. Nagy dolgokat fognak véghezvinni értem, mert én velük leszek. Mindezeket a dolgokat az Úr Jézus Krisztus/Jesua a Messiás jelentette ki nekem nyílt látomásban. Ezek az Ő szájának beszédei és az utolsó időkre vonatkoznak. Jézussal együtt hazaértünk, én pedig csodálkoztam mindazon dolgok felett, amiket megmutatott és elmondott nekem. Úgy aludtam el, hogy közben imádkoztam az egész emberiség üdvösségéért. Lap tetejére 19. A pokol állkapcsai Következő éjjel Jézussal a pokol állkapcsaiba mentünk. Az Úr szólt: Gyermekem, már majdnem végigjártuk a poklot. Nem mutatok meg mindent a pokolban, de amit megmutattam, el kell mondanod a világnak! Mondd el nekik, hogy a pokol valóságos! Mondd el nekik, hogy ez a tudósítás igaz! Megálltunk egy dombon, ahonnan áttekinthettünk egy völgy fölött. Ameddig csak elláttam, halmokban voltak az emberi lelkek a domboldalon. Hallottam kiáltásaikat. Hangos zaj töltötte be a vidéket. Így szólt Jézus: Gyermekem, ez a pokol állkapcsa. Minden alkalommal hallani ezt a zajt amikor a pokol szája kinyílik. A lelkek megpróbáltak kimenekülni, de nem tehették, mert a pokol oldalába voltak beágyazva. Míg Jézus beszélt, sok sötét alakot láttam lezuhanni mellettünk, majd tompa puffanással landoltak a domb lábánál. Démonok nagy láncokkal vonszolták el a lelkeket. Jézus mondta: Ezek azok a lelkek, akik éppen most haltak meg a Földön, és a pokolba érkeztek. Éjjel-nappal így megy ez. Hirtelen egy nagy csend töltötte be a helyet. Jézus így szólt: Gyermekem szeretlek, és azt akarom, hogy beszélj a pokolról az embereknek a pokolról a világon. Az állkapcsok oldalán lévő nyílásokon keresztül mélyen beláttam a pokol állkapcsába. Fájdalom és gyötrelem kiáltásai hallatszottak onnan. Mikor lesz már vége? - gondoltam. Olyan boldog lennék, ha végre megnyugodhatnék. Ekkor hirtelen teljesen elveszettnek éreztem magam. Nem tudom megmondani honnét, de teljes szívemből tudtam, hogy Jézus eltűnt. Végtelenül szomorú lettem. Odafordultam ahol eddig Jézus állt - de Ő nem volt sehol. Ó-ó, nem! - kiáltottam. Már megint!? Ó Jézus, merre vagy? Félemetes lesz, amit most olvasni fogsz. Imádkozom azért, hogy eléggé megijedj ahhoz, hogy hívővé légy. Imádkozom azért, hogy megbánd bűneidet, hogy ne kerülj erre a szörnyű helyre. Imádkozom, hogy higgy nekem, mert nem akarom, hogy ez bárki mással is megtörténjék. Szeretlek, és remélem, hogy felébredsz mielőtt késő lenne. Ha keresztényként olvasod ezt a könyvet, bizonyosodj meg, hogy üdvösséged van. Légy kész az Úrral való találkozásra mert néha nincs idő a bűnbánatra. Világosságod égjen, és lámpásod legyen telve olajjal. Mt. 25,1-13 Légy készen, mert nem tudhatod, mikor jár le az időd! Ha még nem születtél újjá, olvasd el a János 3,16-19-et és hívd segítségül az Úr nevét. Ő megment a kínszenvedésnek eme helyétől. Miközben Jézus után kiáltottam, Őt keresve elkezdtem lefelé szaladni a dombon. Egy láncot tartó hatalmas démon azonban feltartóztatott. Kinevetett és így szólt: Nincs hová futnod asszony! Jézus nincs itt, hogy megszabadítson téged. Örökre a pokol foglya vagy. Nem, nem! - kiáltottam. Engedj el! Teljes erőmmel küzdöttem ellene, de nemsokára megláncolva a földön feküdtem. Míg ott feküdtem egy udorító nyúlós anyag kezdte bevonni a testemet, amely olyan iszonyatos bűzt árasztott, hogy rosszul lettem tőle. Nem tudtam, mi fog történni ezután. Úgy éreztem, hogy a húsom és bőröm elkezd lemállani a csontomról. Kiáltoztam és sikoltoztam a kimondhatatlan rémülettől. Ó, Jézus! - hívtam Őt. Hol vagy? Magamra pillantottam és láttam, hogy maradék húsomat lyukak szabdalják. Piszkosszürke színt kezdtem ölteni és szürke hús mállott le rólam. Lyukak voltak az oldalamban, lábamban, kezemben és karomban. Felkiáltottam: Ó, ne--! Örökre a pokol foglya vagyok! Ó, ne--! Éreztem a férgeket a bensőmben és látnom kellett, hogyan nyüzsögnek a csontjaim között. Amikor nem láttam őket, akkor is tudtam, hogy ott vannak. Amint megpróbáltam kihúzkodni őket magamból, annál több jött. Valóságosan éreztem a rothadást a testemben. Igen. Mindent tudtam és pontosan emlékeztem arra, mi történt a Földön. Érezhettem, láthattam, szagolhattam, hallhattam és ízlelhettem a pokol kínjait. Beláthattam magamba. Csupán piszkos csontváz voltam, mégis mindent éreztem, ami velem történik. Hozzám hasonló alakokat is láttam. Ameddig csak elláttam, mindenütt lelkek voltak. Kiáltoztam nagy fájdalmamban: Ó, Jézus! Kérlek, segíts Jézus! Meg akartam halni, de nem tudtam. Éreztem, amint lábaimnál lángra lobban a tűz. Felsikoltottam: Hol vagy, Jézus? A földön hemperegtem és a többiekkel együtt kiáltoztam szabadulásért. Kis kupacokban feküdtünk a pokol állkapcsában, mint a kidobott szemét. Elviselhetetlen fájdalom szorongatta lelkünket. Újra és újra rimánkodva kiáltoztam: Hol vagy, Jézus? Merre vagy, Jézus? Nem tudtam, álomodom-e mindezt? Lesz-e ébredés ezután? Tényleg a pokolban vagyok? Valamilyen szörnyű bűnt követtem el és elvesztettem az üdvösségemet? Mi történt? A Szent Szellem ellen vétkeztem? Emlékeztem minden tanításra, amit valaha is hallottam. Tudtam, hogy a családom ott van valahol fölöttem. Rémülten ismertem fel, hogy ugyanúgy a pokolban vagyok, mint azok a lelkek, akikkel eddig találkoztam és beszéltem. Megdöbbentő érzés volt, hogy teljesen keresztülláttam a testemen. A férgek újból elkezdtek rajtam felmászni, kiabáltam az iszonyattól és a fájdalomtól. Ekkor megszólalt egy démon: A te Jézusod elhagyott téged - ugye? Nos, most már a sátán tulajdona vagy! Gonosz kacaj tört fel belőle, miközben megragadott és rádobott valaminek a tetejére. Hamarosan rájöttem, hogy egy élőhalott állat hátán űlök. Az állat, akárcsak én, piszkosszürke színű volt, telve rothadó, halott hússal. Rémes szag töltötte be a piszkos levegőt. Az állat felvitt egy magas párkányra. Arra gondoltam: Ó, Uram, hol vagy!? Sok, megmentésért könyörgő lélek mellett haladtunk el. Hallottam a pokol állkapcsának kinyílását kísérő zajt, és további lelkek zuhantak be mellettem. Hátrakötözték a kezeimet. A fájdalom nem volt álladó - jött és hirtelen ment. A fájdalmak jelentkezésekor minden alkalommal sikoltanom kellett, és rémülten vártam, hogy alább hagyjanak. Arra gondoltam: Hogy fogok innét kijutni? Mi jön még? Ez a vég? Mit tettem, hogy a pokolba jutottam? Ó, Uram, hol vagy?! - kiáltottam fájdalmasan. Sírtam, de könnyeim nem jöttek - csupán a testem rázkódott a zokogástól. Az állat megállt valami előtt. Felnéztem, és egy mérhetetlen gazdagsággal, és csillogó drágakövekkel teli szobát láttam magam előtt. A helyiség közepén egy királynői ruhába öltözött gyönyörű nőt láttam. Kétségbeesett helyzetem ellenére is kiváncsi voltam, mi lehet ez? Megszólítottam: Asszonyom, kérem, segítsen! Közelebb jött, és arcul köpött. Megátkozott és ocsmány dolgokat mondott nekem. Ó, Uram, mi jöhet még ezután?! - kiáltottam. Gonosz kacaj tört fel belőle. Az asszony szemem láttára először férfivá, macskává, lóvá, kígyóvá, patkánnyá, majd fiatalemberré változott. Olyan formát öltött, amilyet csak akart. Hatalmas gonosz erővel rendelkezett. A helyiségben fent a következő felirat volt: A sátán királynője Az állat tovább rohant velem, és órák múlva végre megállt. Egy lökéssel lehajított magáról a földre. Feltekintettem, és egy sereg lovast láttam felém közeledni. Az út szélére kényszerültem, mikor elhaladtak mellettem. Ők is csontvázak voltak a halál piszkosszürke szinében. Miután elmentek, valaki felemelt a földről és egy cellába lökött. Miközben az ajtót rámzárták, rémülten, sírva néztem körül. Imádkoztam, de minden reménység nélkül. Sírtam és ezerszer is megbántam bűneimet. Igen, sok minden eszembe jutott, amit megtehettem volna, hogy a Messiáshoz/Krisztushoz vezessem az embereket; vagy hogy segítsek valakinek, amikor szüksége volt rám. Megbántam azokat a dolgokat, amiket megtettem, és azokat, amelyeket nem nem tettem meg. Ó, Uram, ments meg! - kiáltottam. Újra és újra hívtam Istent, hogy segítsen nekem. Nem láttam és nem éreztem Őt. A pokolban voltam, úgy mint azok, akiket eddig láttam. Fájdalmak között a földre estem és zokogtam. Úgy éreztem, hogy örökre elvesztem. Órák teltek el így és időről időre hallottam a zajt, amely azt jelezte, hogy újabb lelkek zuhannak a pokolba. Nem hagytam abba a kiáltozást: Jézus, hol vagy?! - azonban nem érkezett válasz. A kukacok újra elkezdtek tekergőzni lelki/szellemi testemben. Egész bensőmben éreztem őket. Mindenütt a halál terjengett. Nem volt húsom, sem szerveim, sem vérem, sem testem - és reményem sem. A férgeket húzgostam állandóan a csontvázamból. Tudatában voltam mindannak, ami történik; meg akartam halni, de nem tudtam. A lelkem örökké élni fog. Elkezdtem a Jézus vérében lévő életről és erőről énekelni, amely meg tud szabadítani a bűntől. Amint elkezdtem énekelni, hatalmas démonok jöttek lándzsával és rámförmedtek: Hagyd abba! Lándzsájukkal belém döfködtek és ahogy a lándzsák hegye behatolt testembe, forró tűzlángokat éreztem. Újra és újra belém döfték a lándzsát. Együtt kántálták: Itt a sátán az isten. Jézust gyűlöljük és mindazt amit képvisel. Mivel nem hagytam abba az éneklést, kirángattak a cellából és egy nagy tisztásra vonszoltak. Ha nem maradsz csendben - mondták -, még nagyobbak lesznek a szenvedéseid. Abbahagytam az éneklést és végre-valahára visszavittek a cellába. Eszembe jutott az a Biblia-vers, amely a bukott angyalokról szól, amelyek láncra verve várják az utolsó ítéletet. Júd. 1,6 Arra gondoltam: Vajon ez az én ítéletem? Uram, mentsd meg a Föld népét! - kiáltottam. Ébreszd fel őket, mielőtt késő lenne! Sok Ige-vers jutott eszembe, de féltem a démonoktól, így nem mondtam ki őket. Síránkozás és jajgatás töltötte meg a piszkos levegőt. Egy patkány mászott mellém. Belerúgtam. A férjemre és gyermekeimre gondoltam. Ó, Istenem, ne engedd, hogy ide kerüljek! - zokogtam, mert tudtam, hogy a pokolban vagyok. Isten nem hall engem. A Mindenható fülei be vannak zárva a pokol kiáltásai előtt - gondoltam. Bárcsak figyelne rám valaki! Egy hatalmas patkány mászott fel a lábamon és belémharapott. Felsikoltottam a nagy fájdalomtól és leráztam. A semmiből hirtelen lángoló tűz kezdett felém kúszni. Másodpercek, pecek, órák teltek el így. Bűnös voltam, aki a pokolba jutott. Halál, kérlek, jöjj! - kiáltottam. Úgy tűnt, mintha kiáltásaim a pokol egész állkapcsát betöltötték volna. Mások is csatlakoztak kiáltásomhoz. Örökre elvesztem, nincs kiút! Meg akartam halni, de nem tudtam. Nyomorultan roskadtam a földre, kínoktól szenvedtem. Hallottam, amint az álkapcsok kinyílnak és újabb lelkek zúdultak le. Égetett a tűz és újra fájdalom hasított belém. Tisztában voltam mindennel, ami körülöttem történik. Gondolkodásom teljesen tiszta volt. Tudatában voltam mindennek, és tudtam azt is, hogy amikor egy lélek úgy hal meg a Földön, hogy nem tért meg bűneiből, akkor ide kerül. Ó, Istenem, ments meg! - sírtam. Kérlek, ments meg mindannyiunkat! Eszembe jutott az egész életem és mindazok, akiktől Jézusról hallottam. Emlékeztem, hogy imádkoztunk a betegekért és Jézus meggyógyította őket. Eszembe jutottak szerető szavai, vígasztalása és hűsége. Bárcsak sokkal inkább olyan lettem volna mint Jézus! Akkor most nem lennék itt - gondoltam. Eszembe jutottak mindazok a jó dolgok, amiket Istentől kaptam. Ő adott levegőt, amit belélegezhettem, ételt, gyerekeket, családot, otthont és minden jó dolgot, amit élvezni lehet. De ha Ő jó Isten, akkor miért vagyok itt?! Nem volt erőm felállni, lelkem azonban szüntelen kiáltozott: Engedjetek ki innét! Tudtam, hogy fölöttem zajlik az élet, barátaim és a családom szokásos dolgaikat teszik. Tudtam, hogy odafent nevetés, szeretet és kedvesség továbbra is van. A szörnyű fájdalmak közepette azonban már ez is kezdett elhalványulni. Félhomály és piszkos köd ereszkedett a pokol e részére. Mindent tompa, sárgás fény töltött be, a rothadó hús és bomlás bűze elviselhetetlen volt. A percek óráknak tűntek, az órák pedig a végtelenbe nyúltak. Ó, mikor lesz már vége? Nem aludtam, nem pihentem, nem ettem és nem ittam. Nagyon éhes voltam és olyan szomjas, mint még soha az egész életemben. Fáradtság és álmosság gyötört - és a fájdalmak újra és újra rámtörtek. Minden alkalommal, amikor az álkapcsok kinyíltak, további elkárhozott lelkek hullottak a pokolba. Magamban kérdeztem: Vajon van-e ismerős közöttük - talán a férjemet is ide fogják hozni? Már órák teltek el azóta, hogy megérkeztem a pokol állkapcsába. Ekkor észrevettem, hogy fény kezdi el betölteni a helyet. Hirtelen kialudt a tűz, a patkányok elfutottak és fájdalmaim is szüneteltek. A menekülés útját kutattam, de nem találtam. Tanakodtam, mi fog történni. Kinéztem a pokol nyílásain azzal a tudattal, hogy valami szörnyűséges dolog fog következni. Ekkor elkezdett rázkódni a pokol és újra fellángolt a tűz. Megint itt voltak a kígyók, patkányok és nyűvek. Elviselhetetlen fájdalom töltötte be a lelkemet, amint újrakezdődtek a kínok. Istenem, engedj meghalnom! - sírtam és csontos kezeimmel a cella földpadlóját öklöztem. Sikoltoztam és sírva kiáltoztam, de mindhiába - senki nem foglalkozott vele. Hirtelen egy láthatalan erő kiemelt a cellából. Amikor magamhoz tértem, az Úr és én a házunk mellett álltunk. Magamon kívül voltam és zokogva kérdeztem: Miért? Uram, miért? - és kétségbeesetten omoltam az Úr lábaihoz. Ő így szólt: Nyugodj meg. Azonnal béke töltötte be a szívemet. Gyengéden felemelt - és elaludtam a karjaiban. Amikor másnap felébredtem, nagyon beteg-megviselt voltam. Napokon keresztül újra és újra átéltem a pokol rémségeit és kínjait. Éjszakánként sikoltozva riadtam fel és azt kiáltottam, hogy kukacok másznak bennem. Szörnyen féltem a pokoltól. Lap tetejére 20. A Menny Napokig rosszul voltam, miután egyedül maradtam a pokol állkapcsában. Alvás közben is égve hagytam a lámpákat. Állandóan magamnál tartottam a Bibliát és szüntelen olvastam. Lelkemet komoly megrázkódtatás érte. Tudtam most már, hogy mit kell elviselniük azoknak a lelkeknek, akik a pokolba kerülnek. Mikor Jézus szólt: Nyugodj meg, - békesség árasztotta el a lelkemet. Néhány perccel később azonban sikoltozva ébredtem. Görcsös félelem szorongatott. Mindez idő alatt tudtam, hogy soha nem vagyok egyedül. Jézus mindíg ott volt. De hiába tudtam ezt, néha mégsem éreztem a jelenlétét. Ezenkívül annyira rettegtem attól, hogy vissza kell mennem a pokolba, hogy néha még Jézust is féltem közel engedni magamhoz. Megpróbáltam másoknak beszélni pokolbeli tapasztalataimról. Nem akarták hallani. Könyörögtem nekik: Kérlek, térjetek meg bűneitekből mielőtt késő lenne! Az emberek nehezen hitték el mindazt, amit az átélt kínzásokról, és a Jézustól kapott megbízásról mondtam, miszerint könyvet kell írnom a pokolról. Az Úr biztosított engem arról, hogy Ő az Úr, aki meggyógyít engem, és habár azt hittem, soha nem fogok teljesen helyreállni -, eljött a gyógyulás. És aztán újra megtörtént. Újra szellemben voltam az Úr Jézussal és felfelé emelkedtünk az égbe. Így szólt az Úr: Szeretném megmutatni neked Isten szeretetét és jóságát, valamint a Menny néhány részét. Szeretném, ha látnád Isten csodálatos munkáját, mert gyönyörűség mégcsak nézni is. Két óriási bolygó volt előttünk, gyönyörűek és dicsőségesek - teljes pompájukban ragyogtak. Maga Isten volt ott a világosság. Egy angyallal találkoztunk aki üdvözölt minket és így szólt hozzám: Lásd meg az Úrnak, a te Istenednek a jóságát és szeretetét! Az Ő kegyelme örökké tart. Az angyalból olyan erős szeretet és gyengédség áradt, hogy majdnem sírva fakadtam amikor újra megszólalt: Lásd, Isten erejét, hatalmát és felségét. Hadd mutassam meg neked azt a helyet, amit gyermekei számára készített! Hirtelen egy hatalmas bolygó fénylett előttünk - olyan nagy mint a Föld. Ekkor az Atya hangját hallottam: Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyek; Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyek; Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyek. Ján. 15,26; 16,13-15 Én elküldtem Fiamat, hogy meghaljon a kereszten, hogy senki ne jusson a kárhozatra. Ján. 3,16 De megakartam mutatni neked azt a helyet - mondta - amit a gyermekek számára készítettem. Minden gyermek nagyon fontos számomra. Tudok arról, amikor egy anya elvetél. Arról is tudok, amikor a te méhednek gyümölcse került ide idejekorán. Amint látod, én mindent tudok, és mindennel törődöm. Attól a pillanattól kezdve, amikor megfogan az élet az anyaméhben, én tudok róla. Tudok az anyaméhben meggyilkolt magzatokról - akiket abortusszal meggyilkoltak, eldobtak, és nem akartak. Tudok a halva születettekről és azokról, akik súlyos fogyatékossággal jönnek a világra. A fogantatás pillanatától az már egy lélek. Amikor meghal egy gyermek, angyalaim leszállnak és felhozzák ide. Van itt egy hely, ahol növekedhetnek, tanulhatnak és szeretik őket. Teljes, egészséges testet adok nekik és minden hiányzó részüket helyreállítom. Megdicsőült testet kapnak tőlem. Az egész bolygó szeretet sugárzott ki - tökéletes jólét érzése uralkodott. Minden tökéletes volt. Itt ís ott is a zöld fű és kristálytiszta tavacskák között játszótereket láttam márványzsámolyokkal és fényezett fapadokkal. És gyerekek voltak ott, mindenfelé. Minden gyermek ragyogó fehér ruhát és sarut viselt. Fehér ruháik annyira fényesek voltak, hogy ragyogtak a bolygót elárasztó dicsőséges fényben. A színek bősége volt mindenhol, ami méginkább kihangsúlyozta a gyermekek ruhájának fehérségét. Angyalok őrízték a kapukat és minden gyermek neve fel volt írva egy könyvben. Láttam gyermekeket, akik Isten Igéjét tanulták és egy aranykönyvből a zene rejtelmeivel ismerkedtek. Meglepődve láttam, hogy állatok sokfélesége jött oda a gyerekekhez és leültek melléjük ez angyali iskolában. Nem volt könny és nem volt fájdalom. Minden különösen szép és legjobb volt, öröm és boldogság töltötte be a helyet. Ezután az angyal egy másik bolygót mutatott, amely hatalmas fénnyel sugárzott. A fény milliónyi csillag erejével ragyogott, a bolygón pedig minden csodálatos volt és élő. A távolban két hegyet láttam, tiszta aranyból, míg közelebb két, gyémántokkal és más drágakövekkel ékesített aranykapu volt. Tudtam, hogy ez az Új Föld, és a pompás város pedig az Új Jeruzsálem - Isten városa, mely a Földre száll alá. Jel. 21,10 És ekkor ismét az öreg Földön találtam magam - az utolsó tűzpróba előtti Földön -, amelyet Isten az Ő dicsőséges céljaira meg fog tisztítani. Itt is láttam egy Új Jeruzsálemet, az ezeréves királyság fővárosát. Láttam, amint a barlangokból, és a hegyek közül emberek bújnak elő és elindulnak a város felé. Itt Jézus/Jesua volt a Király, s a Föld minden népe neki hódolt és neki hozott ajándékokat. Jel. 21,24-26 Jézus megmagyarázta nekem a látomást. Így szólt: Hamarosan visszajövök és magammal viszem a Mennybe először azokat akik igazként haltak meg; azután azok, akik élnek és állhatatosak maradnak, felveszem magamhoz az égbe. 1.Thessz. 4,15-17 Ezután egy bizonyos ideig az antikrisztus/ellenmessiás fog uralkodni és olyan szenvedések lesznek, amelyek sem azelőtt, sem azután nem voltak. Jel. 12,12; Mt. 24,21-22 Azután visszatérek szentjeimmel, a sátán pedig ezer esztendőre a mélységbe vettetik. Jel. 20,1-3 Ezidő alatt Jeruzsálemből fogok az egész Föld fölött uralkodni. Az ezeréves királyság végén a sátán eloldoztatik egy időre, de én legyőzöm őt visszajövetelem fényességében. Jel. 7-10 A régi Föld elmúlik. 2.Pét. 3,10-13 Lásd, új Föld lesz és új Jeruzsálem száll le rá, és örökkön örökké fogok uralkodni. Jel. 21,1-6 Lap tetejére 21. Hamis vallásosság Így szólt az Úr: Ha az emberek a Földön hallgatnak rám és megtérnek bűeikből, akkor visszatartom az antikrisztus/fenevad munkáit, az ébredésért. Nemde a ninivebeliek is megtértek Jónás prédikálására? Én tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagyok. Zsid. 13,8; Jel. 1,8; 21,6; 22,13 Bűnbánattal térjetek meg, és áldás idejét adom nektek! 2.Krón. 7,14-15 Hallottam, amint Jézus ezt mondta: Gyermekeimnek szeretniük és segíteniük kell egymást. Gyűlölniük kell a bűnt és mentő szeretetet gyakorolni a bűnös iránt. Ebből a szeretetből ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok. Ján. 13,35 Míg Jézus beszélt, megnyílt a Föld és újra a pokolban voltunk. Halott fatörzsekkel borított domboldalt láttam, s mindenütt szürke piszok volt. A domboldalon kissebb gödröket, s járkáló, beszélgető szürke emberalakokat láttam. A domboldalon felfelé vezető, kanyargós piszkos ösvényen követtem Jézust. Amint közelebb értünk, láttam, hogy az emberek épek, de halottak voltak. Szürke halott hús borította a testüket, és valami szürke anyagból készült kötéllel voltak összekötözve. A szürke kötél az összes, domboldalon lévő embert összefogta. Jóllehet tüzet sehol nem láttam, tudtam, hogy ez is a pokol egy része, mert a halott hús lefoszlott az emberek csontjairól s ugyanilyen gyorsan vissza is nőtt. Mindenütt halál volt, de úgy tűnt, az emberek nem veszik észre - el voltak mélyedve a társalgásba. Az Úr mondta: Hallgassuk meg, mit beszélnek! Az egyik férfi így szólt a másikhoz: Hallottál erről a Jézusról, aki azért jött, hogy elvegye a bűnt? A másik így válaszolt: Ismerem Jézust - megtisztított bűneimből. Tulajdonképpen nem is tudom, mit keresek én itt? Én sem - mondta az első. Egy másik így szólt: Megpróbáltam bizonyságot tenni Jézusról a szomszédomnak, de még csak meg sem hallgatott. Amikor meghalt a felesége, pénzt kért kölcsön a temetésre, de eszembe jutott, hogy Jézus azt mondta, legyünk okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. Így hát visszautasítottam. Különben is tudtam, hogy valami másra költené a pénzt. Ti is tudjátok, hogy jól kell sáfárkodnunk a pénzünkkel. Most megint az első ember szólt: Igazad van testvérem - mondta. Volt a gyülekezetünkben egy fiú, akinek ruhára és cipőre volt szüksége, de az apja ivott, úgyhogy nem vettem neki semmit. Jól megleckéztettük azt az embert! Nos - szólt egy másik, aki a kötél végét kezében tartva idegesen tekergette maga körül - mindig arra kell tanítanunk másokat, hogy úgy éljenek mint Jézus. Annak az embernek nem volt joga inni. Hadd szenvedjen csak! Jézus ennyit mondott: Bolond és szívtelen emberek, ébredjetek az igazságra és szeressétek egymást buzgó szeretettel! Segítsétek az árvát, adjatok a szükségben levőknek és ne várjátok, hogy visszakaptok valamit. Ézs. 58,10-11 Ó, te Föld, ha bűnbánatra jutsz, megáldani foglak és nem megátkozni. Ébredjetek föl álmotokból és jöjjetek hozzám! Alázzátok meg magatokat és szíveteket előttem - akkor jövök hozzátok és veletek lakozom. Népemmé lesztek, én pedig a ti Istenetekké leszek. Jer. 7,23 Lap tetejére 22. A fenevad bélyege Így szólt az Úr: Szellemem nem küzd örökké az emberrel. Jöjj és lásd a fenevadat! Az utolsó napokban gonosz fenevad/bestia támad a Földből és a Földön élő emberek közül minden nemzetből sokakat megcsal. Azt fogja követelni, hogy mindenki vegye kezére az ő bélyegét, a 666-os számmal - vagy a kezére vagy a homlokára. Jel. 13,16-17 Mindenki, aki magára veszi ezt a jelet, a fenevadé lesz és vele együtt a tűzzel és kénkővel égő tóba vettetik. Jel. 19,20 A fenevad/bestia feltámadásának örülni fog a világ, mert addig soha nem látott békét és jólétet fog hozni. Miután megszerezte a világuralmat, azok akiknek nincs homlokukon vagy kezükön a az ő bélyege, nem tudnak majd ételt, ruhát, autót, házat, vagy bármit vásárolni. E megbélyegzés nélkül eladni sem tudnak semmit. Jelenések 13,1 És láttam, a tengerből egy bestiát/fenevadat feljönni... 15-18 Megadatott neki, hogy szellemet (pneuma) adjon a bestia/fenevad képmásába, úgy, hogy a bestia/fenevad képmása beszéljen, és azt tette, hogy akik nem imádják a bestia/fenevad képmását, azok mind megölettessenek. És odahat/kényszerít, hogy mindenkit, jelentékteleneket/kisembereket és nagyokat/tekintélyeseket, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon *bélyeggel megjelöltessen; és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a bestia/fenevad neve vagy nevének a száma. Itt bölcsesség szükségeltetik; akinek értelme van számolja ki a bestia/fenevad számát! Mert ez egy embernek a száma: és az ő száma hatszázhatvanhat. [*charagma/?????µ?, pontos jelentése: bevésett v. beégetett v. bemaratott bélyeg; amint azt az állatoknál alkalmazzák, faji v. tulajdonjogi ill. tudományos megfigyelési okokból. Megj. K. Becker] Az Örökkévaló Isten világosan kijelenti, hogy azok, akik magukra veszik a megbélyegzést és ezzel megerősítik a fenevaddal való szövetségüket, örökre elvágják magukat Isten jelenlététől. A hitetlenekkel és gonosztevőkkel lesznek egy helyen. Jel. 14,9-11 A bélyeg egyszerűen azt jelzi, hogy akik magukra vették, elutasították Istent és a fenevadhoz fordultak megmaradásukért. A fenevad és követői üldözni fogják azokat, akik nem vették magukra a bélyeget és sokakat megölnek közülük. Minden lehetséges eszközt fel fognak használni arra, hogy az Igaz Isten követőit a bélyeg felvételére kényszerítsék. Gyermekeket és csecsemőket fognak megölni szüleik szeme láttára, akik visszautasítják a megbélyegzést. Nagy gyász, fájdalom és jajgatás napjai lesznek ezek. Mt. 24,21 Azokat, akik magukon viselik a bélyeget, arra kényszerítik, hogy minden vagyonukat a fenevadnak adják. Cserébe ígéretet kapnak arra, hogy a fenevad minden szükségüket betölti. Néhányan elgyengültök és megadjátok magatokat a fenevadnak, felveszitek bélyegét kezetekre vagy homlokotokra. Ezt fogjátok mondani: 'Isten majd megbocsát. Isten meg fogja érteni.' Én azonban nem térek el az én Igémtől. Prófétáim és az evangélium szolgái által újra és újra figyelmeztettelek benneteket. Térjetek meg, míg tart a ma, mert jön az éjszaka és az örök ítélet. Ha ellenálltok a fenevadnak és nem veszitek fel az ő megbélyegzését, én gondoskodni fogok rólatok. Nem azt mondom, hogy nem kell sokaknak meghalniuk a hitükért abban az időben; bizony sokakat lefejeznek azért, mert az Örökkévaló Istenben hisznek. De áldottak azok, akik az Úrban halnak meg, mert nagy jutalmat nyernek. Jel. 14,13 Egy ideig béke és gazdagság lesz, s eközben az ellenmessiás/fenevad népszerűséget és megbecsülést szerez magának. Semmivé teszi teszi a világ problémáit, a béke azonban vérontásba torkollik, a jólét pedig az egész Földre kiterjedő éhinségbe. Ne féljetek attól, amit emberek tehetnek veletek, de féljetek attól, aki lelketeket és testeteket a pokolra vetheti. Mt. 10,28 Jóllehet hatalmas üldözések lesznek, és a szenvedések megsokasodnak, én mindezeken a dolgokon veletek leszek. Mielőtt e gonosz napok jönnek, hatalmas sereget támasztok, akik szellemben és igazságban imádnak engem. Az Úr serege nagy tetteket és csodálatos dolgokat visz véghez érettem. Ezért amikor összegyűltök, szellemben és igazságban imádkozzatok. Jn. 4,23-24 Igazság gyümölcseit teremjétek, és hozzátok elém ami engem illet meg, és én megőrízlek titeket az nyomorúság idején. Bűnbánattal térjetek meg most hogy megmeneküljetek azoktól a szörnyűséges dolgoktól, amely a hitetlenkre és lázadókra jön. A bűn fizetsége a halál, de Isten ajándéka örök élet. Róm. 6,23 Hívj segítségül engem, amíg megteheted, én elfogadlak téged és megbocsátok neked. Zsolt. 50,15 Szeretlek, és nem kívánom, hogy elkárhozz. Hidd el ezt a beszámolót és élj! Döntsd el ma, kit szolgálsz!