Gondolatok egy érdekes témáról.

Sok keresztény hiszi tévesen, a reinkarnáció azt jelenti, hogy az emberek a halál idején azonnal visszatérnek, és nem szereznek semmi tapasztalatot a szellemvilágban, a földi életek között. A halálközeli élmények azt bizonyítják, hogy ez nem igaz. A személy egy „örökkévalóságot” tölthet el a szellemvilágban, ha akar, mert ott az idő nem létezik; és szabadon eldöntheti, vissza akar-e térni, vagy nem. Végső soron a reinkarnáció célja megtanulni a földi életekből, hogy már nem kell visszatérni.

..

Számít, hogy valaki hisz a reinkarnációban, vagy nem? Mint általában a dogmák, a reinkarnáció tanítása sem nagyon fontos, amikor a lelki életről van szó. Valószínűleg annyit ér, mint elhinni, ennyi meg ennyi angyal táncolhat egy tű hegyén. Valószínűleg nem jelent különleges lelki fejlődést, hogy valaki hisz-e a reinkarnációban vagy nem. A reinkarnáció azonban ésszerű módon magyarázza az isteni igazságszolgáltatás látszólagos abszurditásait.

..

Elizabeth Clare Prophet a Summit Lighthouse papja, több könyvet írt a korai kereszténységről és más metafizikai kérdésekről, pl: (1) Reinkarnáció: a hiányzó láncszem a kereszténységben, (2) Bukott angyalok és a rossz eredete, (3) Karma és reinkarnáció, (4) Jézus elveszett évei, (5) Jézus elveszett tanításai, (6)  Énok próféta könyve, (7) A hét energiaközpont, (8) A magasabb Én ereje, (9) A kimondott szó tudománya, (10) Lelki társak és ikerlángok, (11) Buddha csendesen jön, (12) Saint Germain jövendölései az új évezredre, (13) Saint Germain az alkímiáról, (14) Út az univerzális Krisztushoz, (15) Kabbalah: kulcs a belső erőkhöz, (16) A királyság kulcsai, (17) A négy lovas asztrológiája, és (18) A mesterrel járni. Alaposan megvizsgálta a reinkarnáció történetét a korai keresztény mozgalomban, és az igazság kutatója joggal hiheti, a korai egyház vezetői a saját politikai céljaik érdekében tiltották be. Kedvenc könyvemet idézem, Reinkarnáció: a hiányzó láncszem a kereszténységben.

..

Isten misztériuma

..

Teológiai cunami született a 4. század elején, amikor az alexandriai Sándor püspök a szentháromságot magyarázta a nyájának.

..

Felállt és Arius nevű líbiai pap, és föltette a következő egyszerű kérdést: "Ha az atya nemzette a fiút, akkor az így nemzett életének volt kezdete." Más szavakkal, ha az atya a fiú szülője, akkor nem volt-e kezdete a fiúnak? 

..

Úgy látszik, ezt még nem kérdezte meg senki. Sok püspök számára Arius eretnekséget mondott, amikor azt állította, hogy a fiúnak volt kezdete. Vitatkozni kezdtek, az egyik párt vezetője Arius volt, a másiké Sándor és Athanasius. Athanasius az egyház vezető harcosa lett a küzdelemben, amely az egész életén át tartott. 

..

320-ban Sándor összehívta az alexandriai zsinatot, hogy elítéljék Arius tévedéseit. Ez azonban nem szüntette meg a viszályt. Már csaknem kettészakadt az egyház, amikor a viszály a római császár, Konstantin fülébe jutott. Elhatározta, hogy maga oldja meg egyetlen mozdulattal, amely végleg megváltoztatta a kereszténység pályafutását.

..

Az orthodoxok azzal vádolták az ariánusokat, azért mondják, hogy a fiúnak van kezdete, mert le akarják alacsonyítani. Ők azonban nagyon is magas helyre tették, tisztelték, mint „elsőt a teremtmények között." Arius szerint a fiú „tökéletes Isten lett, egyszülött és változatlan," de kitartottak amellett, hogy van eredete. 

..

Az ariánus viszály igazából arról szólt, milyen az emberiség természete, és mi a megváltás. Két kép élt Jézusról: vagy Isten, aki mindig Isten volt, vagy ember, aki Isten fia lett.

..

Ha ember volt, aki Isten fia lett, akkor ez azt jelenti, hogy már emberek is lehetnek Isten fiai. Ezt nem fogadhatta el az orthodoxia, ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy Jézus mindig Isten volt, teljesen más, mint a többi teremtett lény. Mint látni fogjuk, az egyház teológiai álláspontját részben a politikai igényei diktálták. Az ariánus álláspontban benne volt a lehetőség, hogy aláaknázza az egyház tekintélyét, hiszen benne volt az is, hogy a léleknek nincs szüksége az egyházra a megváltáshoz.

..

Az ariánus viszály eldöntése nagyon fontos volt abban is, mi az egyház álláspontja a reinkarnációval és a léleknek azzal a lehetőségével szemben, hogy eggyé váljon Istennel. Korábban az egyház úgy döntött, hogy az emberi lélek nem Isten része, és nem is volt az soha. Az anyagi világhoz tartozik, és nagy szakadék választja el Istentől.

..

Az egyházatyák elutasították azt az elgondolást, hogy a lélek halhatatlan és transzcendentális – ami a keresztény gondolkodás része volt alexandriai Kelemen és Origenész korában. Ehelyett a "creatio ex nihilo"-t, a semmiből való teremtést hirdették. Ha a lélek nem Isten része, akkor Isten nem teremthette a saját lényegéből.

..

Ma is ezt tanítják. Tagadják az ember isteni eredetét és lehetőségeit, a semmiből való teremtés tanítása kizárja az eleve létezést és a reinkarnációt. Mivel az egyház ezt a tanítást fogadta el, csak idő kérdése volt, hogy elutasítsa az origenészizmust és az arianizmust is. Az ariánus viszály csak egy ágyúlövés volt a csatában, amely végül eltörölte a misztikus hagyományt, amelyet Origenész képviselt. 

..

Origenész és az elődje, alexandriai Kelemen a platonizmus világában éltek. Számukra tény volt, hogy van egy láthatatlan lelki világ, amely örök, és egy látható anyagi világ, amely változó. A lélek a lelki, a test az anyagi világhoz tartozik.

..

A platonisták nézete szerint Isten nem teremtette a világot, és mindent, ami benne van, hanem azok belőle áradnak ki. A lelkek az isteni elméből származnak, és testbe zárva is megőrzik a kapcsolatukat azzal a forrással.

..

Kelemen azt mondja nekünk, hogy az emberiség „mennyei születés, mennyei eredetű plánta." Origenész azt tanította, mivel az embert „Isten képére és hasonlatosságára” teremtették, „egyfajta vérrokonságban van Istennel."

..

Miközben Kelemen és Origenész Alexandriában tanítottak, az atyák egy másik csoportja kidolgozta az ellen-teológiát. Elvetették a görög lélekfelfogást, egy új, sose hallott ötlet kedvéért: a lélek egyáltalán nem a lelki világ része, hanem a változó anyagi világé, mint a test.

..

Teológiájukat arra alapozták, hogy a lélek megváltozhat. Hogyan lehetne a lélek isteni és halhatatlan, kérdezték, ha megváltozhat, elbukhat és bűnözhet? Ha megváltozhat, mondták, akkor nem lehet olyan, mint Isten, aki változatlan.

..

Origenész foglalkozott a lélek változásra való képességével, de más megoldást talált. Szerinte a lelket halhatatlannak teremtették, és bár elbukott (ennek több okát sorolta fel), mégis megvan a lehetősége, hogy visszakerüljön az eredeti állapotába.

..

Számára a lélek a szellem és az anyag között helyezkedik el, és eldöntheti, hogy melyikhez csatlakozik: "A lélek akarata valamilyen módon a test és a szellem között közvetít, kétség kívül a kettő közül az egyiket szolgálja, annak engedelmeskedik, amelyiket választotta." Ha a lélek azt választotta, hogy a szellemhez csatlakozik, akkor egy lesz vele,” írta Origenész.

..

Az új, a lelket a testtel összekötő teológia az eleve létezés kizárásához vezetett. Ha a lélek anyagi, akkor nem létezhetett a test előtt. Mint nyssai Gergely írta: "Sem a lélek nem létezik a test előtt, sem a test a lélektől külön, de ... közös az eredetük."

..

Mikor teremtik a lelket? Az atyák valószínűtlen választ adtak: ugyanakkor, amikor a testet – a fogamzáskor. "Isten minden nap lelkeket alkot," írta Jeromos egyházatya. Ha a lelkeket és a testeket egy időben teremtik, akkor szóba sem jöhet az eleve létezés vagy a reinkarnáció, hiszen ezek azt tanítják, hogy a lélek már létezik a test előtt, és egymás után több testet is elfoglalhat.

..

Az egyház még mindig azt tanítja, hogy a lelket ugyanakkor teremtik, amikor a testet, és ezért a lélek és a test egyetlen egység.

..

Ez a gondolkodás egyenesen vezetett az ariánus viszályhoz. Az egyház tagadta, hogy a lélek előbb létezik, mint a test, és a lelki világhoz tartozik; tagadta azt is, hogy a lelkek, testek és a teremtett világ Istenből áradtak volna ki.

..

Az ariánus viszály

..

Amikor Arius megkérdezte, volt-e a fiúnak kezdete, valójában a tanítás egy alapvető hibájára mutatott rá. A tanítás nem tisztázta Krisztus természetét. Ezért kérdezte: Ha a teremtő és a teremtés között egy szakadék van, akkor hová tartozik Krisztus? Őt is a semmiből teremtették, mint a többieket? Vagy Isten része? Ha igen, akkor hogyan és miért öltött emberi formát?

..

Az egyház azt mondja nekünk, hogy az ariánus viszály küzdelem volt a káromlók ellen, akik azt mondták, hogy Krisztus nem Isten. A döntő kérdés azonban ez volt: m váltja meg az embert – ha utánozza, vagy ha imádja Jézust?

..

Az ariánusok azt állították, hogy Jézus Isten fia lett, ezáltal egyetemes példát adtak, amelyet minden teremtett lény követhet. De az orthodox egyház szerint ő mindig Isten fia volt, lényegében ugyanaz, mint Isten (tehát Isten), nem utánozhatják az olyan teremtmények, amelyekből hiányzik Isten lényege. A megváltás Isten kegye, de az egyházon keresztül.

..

Az ariánusok úgy hitték, Isten az embereket is adoptálhatja, ha utánozzák Krisztust. Számukra a Krisztus-inkarnációnak az volt a célja, hogy megmutassa, követhetjük Jézust, és mint Pál mondta, „együtt örökölhetünk vele.”

Az orthodox egyház azonban szakadékot teremtett Jézus és mindenki más között, tagadta, hogy mi is fiúkká válhatunk, ahogyan ő. Az egyháznak azért esett annyira nehezére meglátni Jézus ember-voltát, mert nem tudták megérteni, hogy lehet valaki egyszerre emberi és isteni. Jézus vagy emberi (és változó), vagy isteni (vagyis változatlan).

..

Ez részben János evangéliumának félreértésén alapul. János ezt mondja: "Kezdetben vala az ige, és az ige Istennél vala, és az ige volt Isten… Mindent ő alkotott; és nélküle nem volt semmi." Később János azt mondja, hogy „az ige testté lőn, és köztünk lakozott." Ebből arra következtettek, hogy Jézus Isten, az ige, amely testté lőn.

..

Nem értették, hogy amikor János Jézust „az igének” nevezte, a logosz görög hagyományára gondolt. Amikor azt mondja, hogy mindent az ige teremtett, a görög szót használja – logosz. A görög gondolkodásban a logosz Istennek az a része, amely a világban cselekszik. Philo szerint „Isten képmása, aki az egész univerzumot kiformálta." Origenész a léleknek nevezte, amely összetartja az univerzumot.

..

Philo hitte, hogy olyan nagy emberek, mint Mózes, megszemélyesíthetik a logoszt. Ezért amikor János azt írja, hogy Jézus a logosz, nem úgy érti, hogy Jézus mindig Isten, a logosz volt. Azt mondja, Jézus,az ember lett a logosz, Krisztus.

..

Néhány korai teológus azt gondolta, mindenkinek megvan ez az esélye. Kelemen azt mondja, minden emberben benne van „az ige (logosz) képe,” ezért mondja a Genezis, hogy az embert „Isten képére és hasonlatosságára” teremtették." 

..

A logosz tehát az isteni szikra, Krisztus magja, és ott van a szívünkben. Az orthodoxok vagy elvetették, vagy figyelmen kívül hagyták ezt a felfogást.

..

Meg kell értenünk, Jézus úgy vált logosszá, ahogyan Krisztussá lett. De ez nem jelenti azt, hogy ezt csak ő tehette meg. Jézus megmagyarázta ezt a misztériumot, amikor megtörte a kenyeret az utolsó vacsorán. Vett egy cipót, az egyetlen logosz szimbólumát, az egyetlen Krisztust, és szólt: "Ez az én testem, amely megtöretett értetek."

..

Azt tanította a tanítványainak, hogy egy abszolút Isten, és egy univerzális Krisztus vagy logosz van, de az univerzális Krisztus testét meg lehet törni, és mégis mindegyik darab megtartja az egésznek a tulajdonságait. Azt mondta nekik, hogy a Krisztus-mag bennük van, azért jött, hogy életre keltse, és a Krisztus soha nem csökken, akárhányszor törik is meg a testét. Isten, logosz vagy Krisztus legkisebb töredéke is tartalmazza Krisztus isteniségének a teljes természetét.

..

Az orthodoxok félreértették Jézus tanítását, mert nem tudták elfogadni, hogy minden embernek van emberi és isteni természete, benne van a lehetőség, hogy egészen istenivé váljon. Nem értették az emberit és istenit Jézusban, ezért nem érthették meg magukban sem. Látták az emberi természet gyengeségét, azt gondolták, meg kell tagadniuk az isteni természetet, amely néha felvillan még az emberiség legaljában is.

..

Origenész habozás nélkül írt az emberek és a fiú kapcsolatáról. Azt hitte, ugyanaz a lényegünk, mint az apáé és a fiúé: "Minket a fiú képmására alkottak, bizonyság erre a sok nemes tulajdonság, amely megvan bennünk. És ami mi vagyunk a fiúnak, az a fiú az apának, aki az igazság." Mivel megvannak bennünk a fiú nemes tulajdonságai, istenivé válhatunk mi is (eggyé az Istennel).

..

Az ariánusok számára az istenné válás fontos volt a megváltáshoz; az orthodoxia számára eretnekség volt. 324-ben kapcsolódott be az ariánus vitába a római császár, Konstantin, aki 12 évvel azelőtt tért át a kereszténységre. Levelet írt Ariusnak és Sándor püspöknekm sürgette őket, hogy oldják meg a nézeteltéréseket, és ezt a levelet a cordovai Hosius püspök vitte Alexandriába. Ez a levél azonban nem tudta lecsitítani a vihart, amely Isten – és az ember – természete körül dúlt. Konstantin belátta, többet kell tennie, ha ki akar jönni a zsákutcából.

..

A niceai zsinat

..

325 júniusban kezdődött el a niceai zsinat, és két hónapig tartott, Konstantin részvételével. A püspökök egy meglevő hitet módosítottak, a céljaiknak megfelelően. Még ma is sok templomban tanítják ezt a hitvallást, a későbbi, 4. századi zsinat változtatásaival együtt. A niceai hitvallás, ahogyan nevezik, különös gonddal azonosítja a fiút az apával, és nem a teremtéssel:

..

"Hiszünk az egy Istenben, a mindenható atyában, minden látható és láthatatlan dolog alkotójában; és az egy Úr Jézus Krisztusban, Isten fiában, az Atya egyszülöttjében, aki ugyanabból a lényegből való, mint az atya, Isten az Istentől, fény a fénytől, maga Isten magától Istentől, nemzett, nem teremtett, lényegében egy az atyával, aki mindent teremtett…  aki ... testet öltött, és emberré lett ..."

..

Ariuson kívül csak két püspök nem írta alá ezt a hitvallást. Konstantin száműzte őket a birodalomból, míg a többi püspök az egységet egy nagy lakomán ünnepelte a császári palotában.

..

A hitvallás sokkal több, mint Jézus isteniségének elismerése. Elismerése annak is, hogy külön állunk Istentől és Krisztustól. Nagyon nehéz Jézust Istennek nevezni, csak azért, hogy tagadjuk, ő is Isten teremtésének a része. „Nemzett, nem teremtett,” teljesen más, mint mi, teremtett lények. Mint George Leonard Prestige írja, a niceai hitvallás azt mondja nekünk, hogy „Isten fia nem hasonlít a teremtményekre."

..

Jézus, mint Isten egyetlen fia szerepel az apostoli hitvallásban is, amelyet ma sok protestáns egyházban használnak. Így hangzik: "Hiszek Istemben, a mindenható atyában ... hiszek Jézus Krisztusban, az egyetlen fiában, a mi Urunkban." Maga a nyelv – Jézus, az egyetlen fiú – tagadja, hogy valaha is olyan fiúk lehetünk, mint Jézus volt.

..

Érdekelheti a keresztényeket, hogy számos, a Bibliát vizsgáló tudós hiszi, Jézus soha nem állította, hogy ő Isten egyetlen fia. Ez későbbi, János evangéliumának félreértésén alapuló fejlemény volt.

..

Más bizonyíték is van arra, hogy Jézus azt hitte, mindenki elérheti azt a célt, hogy Isten fia legyen. Az egyházak azonban megtartották ezeket a hitvallásokat, továbbra is hozzá vannak kötve Konstantinhoz és a 300 püspökéhez.

..

Néhány, a zsinaton résztvevő püspök nem találta jónak a fiú meghatározását, és azt gondolták, talán túl messzire mentek. A császár azonban írt egy levelet azoknak a püspököknek, akik nem voltak jelen Niceában, és követelte, hogy fogadják el  „ezt a valóban isteni parancsot." 

.. 

Konstantin azt mondta, mivel a zsinat döntését „a püspökök szent gyülekezete hozta,” úgy kell tekinteni, hogy „megmutatja az isteni akaratot."

..

Konstantin szólt, a római isten. Világos, azt gondolta, az orthodox álláspont sokkal erősebb és egységesebb egyházhoz vezet, mint az ariánus, ezért ezt az álláspontot kell képviselni.

..

Konstantin mindjárt élt az alkalommal, hogy megszervezze a disszidens keresztények első állami üldözését. Kiadott egy ediktumot az „eretnekek” ellen, akiket „az igazság és az élet gyűlölőinek” nevezett, akik „szövetkeztek a pusztulással."

..

Bár az uralkodását a vallási türelem ediktumával kezdte, most megtiltotta az eretnekeknek (főleg az ariánusoknak), hogy nyilvános helyen, vagy akár magánházakban összegyűljenek, megparancsolta, fosszák meg őket „a babonás összejövetelek minden gyülekező helyétől,” ideértve „valamennyi imaházat." Ezeket át kellett adni az orthodox egyháznak.

..

Az eretnek tanítók elmenekültek, sok tanítványukat visszakényszerítették az orthodox nyájba. A császár elrendelte, szedjék össze, kobozzák el, semmisítsék meg a könyveiket. Arius könyveinek rejtegetéséért súlyos büntetés járt - halálbüntetés.

..

Nicea azonban az eleve létezés, reinkarnáció, üdvözülés az Istennel való egyesülés útján, és más egykori keresztény tanítások végét jelenti. 200 évig tartott, amíg ezeket az elgondolásokat mind kiirtották.

..

Konstantin azonban megmutatta az egyháznak, hogy ezt hogyan kell tenni, amikor a kereszténységet a saját képére formálta, és Jézust megtette Isten egyetlen fiának. Ettől fogva az egyház egy szeszélyes és autokrata Istent képviselt, - aki olyan volt, mint Konstantin és a többi római császár.

..

Tertullianus, Origenész ős-ellensége és egyházatya mondta ezt azoktól, akik a reinkarnációban hittek, és nem a halottak feltámadásában: "Minő látványosság azon a napon (a feltámadás napján)!  Hová forduljak előbb, hogy tapsoljak és nevessek? ... Bölcs filozófusok pirulnak a tanítványaik előtt, amikor együtt égnek a követőikkel, akiknek azt tanították, hogy Isten nem törődik a világgal, vagy nincs lelkük, vagy ami lelkük van, az soha nem fog visszatérni a korábbi testeikbe? Hiszem, hogy ez nagyobb gyönyörűség lesz, mint a cirkusz, a kétféle színház, vagy akármelyik stadion." Tertullianus nagyon befolyásos ember volt, amikor az úgynevezett „eretnekeket” halálra kellett ítélni.

..

Az 5. általános zsinat

..

Konstantin és Nicea után Origenész írásai még mindig népszerűek voltak azok között, akik tisztázni akarták, mi Krisztus természete, mi a lélek rendeltetése, hogyan történik a feltámadás. A műveltebb szerzetesek közül többen is átvették Origenész gondolatait, használták misztikus gyakorlataikban, és az volt a céljuk, hogy eggyé váljanak Istennel.

 .. 

A 4. század vége felé az orthodox teológusok ismét támadni kezdték Origenészt. Isten és Krisztus természete, a feltámadás és a lélek eleve létezése, ezek voltak a fő nehézségek.

..

Gyakran tudatlanságon és helytelen megértésen alapuló bírálataik meghallgatásra találtak magas körökben, és végül az egyház elutasította az origenészizmust és a reinkarnációt. Az egyháznak a műveletlen tömegeket kellett vonzania, és ez fontosabb volt, mint Origenész józan logikája.

..

Epiphanius ciprusi püspök szerint Origenész tagadta a test feltámadását. Epiphanius azonban, mint azt Jon Dechow megmutatta, se nem értette Origenész gondolatait, se nem foglalkozott velük. Mégis meg tudta győzni az egyházat, hogy Origenész eszméit nem lehet összeegyeztetni a kialakuló literalista teológiával. Origenész tanításait végül Epiphanius írásai alapján ítélték el, másfél évszázaddal később.

..

Jeromos azt hitte, hogy a feltámadás-test hús és vér lesz, nemi szervekkel együtt – bár ezeket aztán már nem fogják használni. Origenész követői viszont azt mondták, hogy a feltámadás-test lelki lesz.

.. 

Az Origenész viszály átterjedt az egyiptomi sivatag kolostoraira, különösen Nitriára, ahol vagy ötezer szerzetes élt. Kétféle szerzetes volt Egyiptomban – az egyszerű és műveletlen, vagyis a többség, és Origenész követői, a művelt kisebbség.

..

A vita lényege az volt, van-e Istennek olyan teste, amit látni és érinteni lehet. Az egyszerű szerzetesek azt hitték, hogy van. De Origenész követői azt gondolták, hogy Isten láthatatlan és transzcendentális. Az egyszerű szerzetesek nem tudták követni Origenész misztikus spekulációit Isten természetéről.

..

Teophilus püspök 399-ben írt egy levelet, amelyben Origenész álláspontját védelmezi. Erre az egyszerű szerzetesek Alexandriába mentek, zavargást keltettek az utcákon, és megfenyegették Teophilust, hogy megölik.

..

A püspök gyoran hátraarcot csinált, azt mondta a szerzeteseknek, most már látja, hogy Istennek valóban van teste: "Titeket látva, Isten arcát látom." Theophilus hirtelen pálfordulása váltotta ki az események sorozatát, amelyek oda vezettek, hogy elítélték Origenészt, és felgyújtották a nitriai kolostort.

..

Theodosius alatt az olyan sokáig üldözött keresztényekből üldözők lettek. Az ember képére teremtett Isten türelmetlennek bizonyult. Az orthodox keresztények szankciókat érvényesítettek, erőszakot alkalmaztak minden eretnek (köztük a gnosztikusok és Origenisták), pogányok és zsidók ellen. Ebben a környezetben veszélyessé vált az ember isteni természetét, az Istennel való eggyéválást hirdetni.

..

Lehet, hogy Theodosius uralkodása alatt temették el Nag Hammadiban a gnosztikus kéziratokat – talán Origenészt követő szerzetesek. Ők ugyan nem voltak nyíltan gnosztikusok, de szimpatizálhattak a gnosztikus állásponttal, elrejthették a könyveket, amikor már az érintésük is túl veszélyes volt.

..

Az Origenészt követő, sivatagi szerzetesek nem fogadták el Theophilus püspök ítéletét. Tovább gyakorolták a hitüket Palesztinában a 6. századig, amikor egy eseménysorozat még az Origeneszizmust is végleg illegalitásba kényszerítette.

..

Justinianus (527 - 565) volt a legtehetségesebb császár Konstantin óta – és nagyon aktívan belekontárkodott a keresztény teológiába. Ediktumokat adott ki, elvárta, hogy az egyház szentesítse, püspököket nevezett ki, sőt bebörtönözte a pápát. 

..

A római birodalom összeomlása, az 5. század vége után Konstantinápoly a keleti, vagy bizánci birodalom fővárosa maradt. Origenész tanításait végül is a hatalmi játékok részeként vetették el, amelyekről elhíresült a császári udvar.

..

Úgy látszik, Justinianus 543 körül állt Origenész ellenzői mellé, ekkor adta ki az ediktumot, amelyben elítél tíz tanítást, köztük az eleve létezést. Kijelentette, "anathema Origenészre ... és bárkire, aki így gondolkodik." Más szavakkal, Origenész, és aki ezekben a tanításokban hisz, örökre elkárhozik. Konstantinápolyban a helyi zsinat jóváhagyta az ediktumot, amelyet minden pöspöknek alá kellett írni.

..

Justinianus 553-ban hívta össze az 5. általános egyházi zsinatot, hogy megvizsgálják az úgynevezett „Három fejezet”-el kapcsolatos kérdéseket. Három teológus írásairól volt szó, akik nézetei határosak voltak az eretnekséggel. Justinianus azt akarta, hogy ezeket az írásokat ítéljék el, és elvárta, hogy a zsinat meg is teszi.

..

Már 545 óta próbálkozott azzal, hogy egyetértésre kényszerítse a pápát. Lényegében letartóztatta őt Rómában, elhozatta Konstantinápolyba, és ott is tartotta négy évig. Amikor a pápa elmenekült, és később nem volt hajlandó részt venni a zsinaton, Justinianus nélküle intézkedett.

..

Ez a zsinat 14 új anathémát mondott ki a három fejezet szerzőire és más keresztény teológusokra. A 11. anathémában, az eretnekek listáján szerepelt Origenész neve.

..

Az első anathema: "Ha bárki a lelkek mesés eleve létezését állítja, és az abból következő szörnyű restaurációt: legyen anathema." ("Restauráció" azt jelenti, hogy a lélek visszatér Istenhez, egyesül vele. Origenész követői azt hitték, hogy ez a reinkarnáció útján történik.) Úgy látszik, ezzel mértek halálos csapást az Origeneszizmusra és a reinkarnációra a kereszténységben.

..

A zsinat után az Origenészt követő szerzeteseket kiűzték a palesztiniai kolostorukból, néhány püspököt leváltották, Origenész írásait ismét megsemmisítették. Az Origenész-ellenes szerzetesek nyertek. A császár végleg melléjük állt.

..

Elméletben úgy tűnik, a keresztények ma is hihetnek a reinkarnációban, hiszen a pápa nem hagyta jóvá az anathémákat. Az egyház azonban a gyakorlatban elfogadta, és a zsinat óta az orthodox kereszténység nem hisz a reinkarnációban.

..

Az érvelés mindkét esetben vitatható. Valószínű, hogy az egyház előbb-utóbb betiltotta volna a hiedelmeket. Amikor tagadta a lélek isteni eredetét (a niceai zsinaton 325-ben), láncreakciót indított el, ami egyenesen Origenész kiátkozásához vezetett.

..

Az egyházi zsinatok ellenére a misztikusok továbbra is gyakorolták a divinizációt. Origenész eszméit követték, uniót akartak Istennel. 

..

A keresztény misztikusokat sokszor vádolták eretnekséggel. És ugyanakkor, amikor az egyház elutasította a reinkarnációt, elfogadta az eredendő bűnt, ami még jobban megnehezítette a misztikusok gyakorlatát.

..

Következtetés

..

Az 553-i zsinattal körülbelül le is zárhatjuk az egyházon belüli viszályt. A történetet két megjegyzéssel egészíthetjük ki, az 1274 és 1439-es egyházi zsinatok alapján.  Az 1274-es lyoni zsinaton kimondták, hogy a halál után a lélek azonnal vagy a mennybe, vagy a pokolba megy. Az ítélet napján mindenki testileg ott fog állni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számadást adjon a tetteiről. Az 1439-es, firenzei zsinat kb. ugyanezekkel a szavakkal írja le a lélek gyors távozását a mennybe vagy a pokolba. Mindkét zsinaton szavak nélkül feltételezték, hogy a lélek nem kerül ismét fizikai testekbe

..

Forrás:  www. near-death.com

Ez a fejtegetés sok hamis információt rosszul mutat be.

Nem igaz az, hogy a bibliából kitörölték a reinkarnáció tanát, mert soha benne sem volt.

Erről a legrégebbi Qmráni tekercsek is bizonyságot tesznek.

Az inkarnációról viszont valóban tanít Jézus a szegény Lázár és a gazdag ember esetében.

Re inkarnációról viszont szó sincs.