. Az angyalok egy percig sem haboztak, amikor Isten megparancsolta nekik, hogy menjenek Sodomába. Tétovázás nélkül leszálltak, és késede­lem nélkül munkához láttak. Bár Sodoma gyű­löletes romlottságának híre a mennybe is elért, és az Úr nem akart többé elnéző lenni e szennyes várossal szemben, az angyalok mégsem té­továztak leszállni a menny tisztaságából, hogy a szemükkel is meggyőződjenek Sodoma romlott­ságáról; nem késlekedtek elmenni oda, ahová Isten küldte őket. „A két angyal estére Sodomá ba érkezett" (1Móz 19,1). Micsoda, angyalok? Sodomába angyalok mentek? Igen, és nem ke­vésbé angyaliak azért, mert Sodomába mentek, de annál inkább azok, mert Mesterük parancsá­nak feltétel nélkül engedelmeskedve megkeres­ték a kiválasztottat és családját, hogy kiszaba­dítsák őket a közelgő pusztulásból. Bármilyen közel vagy is Krisztushoz, jellemed bármennyire hasonlít is az Uradéhoz, te, akit ilyen szolgálat­ra hív, sohasem mondhatod: „Én nem vagyok képes beszélni azokkal az emberekkel, hiszen annyira romlottak és aljasak. Nem vagyok képes belépni abba a bűnbarlangba, hogy Jézusról be­széljek; már a gondolatától is beteg vagyok; túl­ságosan felkavarják az érzéseimet." Mivel ott szükség van rád, Isten embere, meg kell, hogy találjanak ott. Kihez menjen el az orvos, ha nem a beteg em­berhez, és hol találhat az irgalom alamizsnájá­nak osztogatója megfelelőbb helyet, mint azok között, akik rendkívüli lelki ínségben szenved­nek? Legyetek mindnyájan az irgalom angyalai, és Isten segítsen lélekmentő munkátokban. Ahogyan befogadtátok Jézus Krisztust a szíve­tekbe, úgy kövessétek a példáját az életetekben. Legyetek kedvesek a bűnös nőhöz, mert Jézus is irgalommal tekintett rá. Keressétek azt az em­bert, aki őrjöng a gonoszságtól, mert Jézus is meggyógyította a démonoktól megszállt embere­ket. Bármilyen szörnyű is legyen egy bűn, ne gondoljátok a bűnösről, hogy méltatlan a szá­nalmatokra vagy a munkálkodásotokra, hanem keressétek meg azokat, akik a legmesszebbre té­velyedtek, és kapjátok ki a lángból a már füstölgő zsarátnokot. Amikor a kárhozat felé tartó lelkekhez fordul­tok, mondjátok meg nekik világosan - ahogy ezek az angyalok is tették -, hogy milyen hely­zetben vannak, és milyen veszélyekkel kell szembenézniük. „Keljetek fel - mondták -, mert Isten el fogja pusztítani ezt a helyet". Ha való­ban arra vágytok, hogy megmentsétek az embe­rek lelkét, meg kell nekik mondanotok sok kellemetlen igazságot is. Isten haragjának prédikálását manapság gúnyos mosoly kíséri, és gyakran még a jó emberek is szégyenkeznek mi­atta. A szeretetről és a jóságról való érzelmes gondolkodás elfojtotta az evangélium világos in­telmeit és figyelmeztetéseit. De ha lelkeket aka­runk megmenteni, megingathatatlanul és az evangéliumhoz való szeretetteljes hűséggel beszélnünk kell az Úr félelmetes tetteiről. Amikor egy skót férfi meghallgatta a lelkészt, aki azt mondta a gyülekezetének, hogy nincs pokol, csak ideiglenes büntetés van, ezt gondol­ta: „Nos, többé nem kell eljönnöm és meghall­gatnom ezt az embert, hiszen ha úgy van, ahogy mondja, akkor minden rendben van, és a vallás­nak nincs jelentősége, ha viszont nem úgy van, akkor sem szabad többé meghallgatnom, mert megtéveszt engem." „Ezért - mondja az apostol - ismerve az Úr fé­lelmetes tetteit, meggyőzzük az embereket." A modern émelygősség nem gátolhatja a világos beszédet. Mi talán szelídebbek vagyunk, mint az apostolok? Bölcsebbek vagyunk, mint az Ige ih­letett prédikálói? Amíg úgy érezzük, hogy értel­műnket elhomályosítja a bűnös fölötti ítélettől való félelem, alkalmatlanok vagyunk arra, hogy a meg nem térteknek prédikáljunk. Sohasem fogjuk meggyőzni az embereket, ha félünk be­szélni az utolsó ítéletről és a nem igazak elítélé­séről. Senki sem oly végtelenül kegyes, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, mégsem beszélt egyetlen prédikátor sem olyan érzékletes sza­vakkal Isten haragjáról, mint ő. Ő beszélt arról a helyről, „ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el." Ő mondta: „Ezek elmennek az örök büntetésre." Ő mondta el a példabeszédet a pokolban szenvedő emberről, aki egy csepp vízre áhítozott, hogy lehűtse a nyelvét. Nekünk is olyan világosan kell beszélnünk, ahogyan Krisztus tette, olyan őszintének és becsületes­nek kell lennünk az emberekhez, különben az Úr majd számon kéri árulásunkat. Ha ember­társainkat álomba ringatjuk a jövőbeni büntetés csekélységével, ők örökre gyűlölni fognak min­ket, amiért ilyen rútul félrevezettük őket, és a szomorúság világában örök átkot mondanak ránk, amiért csupa szép dolgot jövendöltünk, és elhallgattuk előttük a szörnyű igazságot.